Égő Jégvirág 4.fejezet

Nem kapok komikat :((
Lécci írjatok, hogy egyáltalán van e értelme folytatni vagy sem...
Azt is írjátok meg nyugodtan, ami nem tetszik, vagy ami szerintetek hiányzik. Csak írjatok lécci!!


4.FEJEZET






Brennan a laborba érve rögtön látta, hogy kiről beszélt Cam. Russ a bátyja várt rá, a kollégái között. Furcsa volt itt látni. A nő odasietett hozzá, és érdeklődve figyelte bátyja arcát.

- Szia Tempe.
- Russ! Mi történt?
- Figyelj, én nem akartalak ezzel terhelni téged, de ti vagytok a legjobbak, és tudom, hogy nem biztos, hogy segítesz, de... -magyarázkodott a férfi. Brennan okos volt, de ebből semmit sem értett. Először is jó lett volna tudnia, hogy egyáltalán mi történt, és hogy kiről, vagy miről beszél Russ.
- Russ, mi történt?
- Apa eltűnt! -nyögte ki végül.
Brennan arcvonásai megfeszültek.
Két érzelem vívódott benne. Utálta az apját amiért elhagyta őket. Utálta, mert embert ölt, de mégis csak az apja volt.
- Russ dolgoznom kell. -fordult meg, és rögtön kinyitotta a kezében lévő kék aktát.
- Temperance, ő az apád!
- Ő a te apád is, tekintve, hogy testvérek vagyunk.
- Tempe, segítened kell.
- Russ nem! mennem kell. -válaszolta kicsit idegesen a nő, és újra az aktáért nyúlt.
Ekkor Russ megragadta a karját.
- Engedj el!
- Tempe miért nem segítessz?
- Biztos csak bujkál valaki elől vagy tudom is én! Nem érdekel Russ! Van itt egy csontváz, ami csak arra vár, hogy átvizsgáljam.
- Annak a csontváznak már mindegy! De apa eltűnt! Hogy mondhatsz ilyet, hogy nem érdekel?!
- Mert őt se érdekelte mikor otthagyott minket! Téged is otthagyott! Elhagyott minket, emlékszel? Emlékszel még, milyen helyekre kerültem?! Őt sem érdekelte sokáig, hogy mi van velem, engem miért érdekelne?! -válaszolta dühösen, és indulatosan lecsapta a kezében lévő papírkupacot az egyik boncasztalra. több gyakornok is felnézett, de inkább folytatták a munkát. senki sem akart dr. Brennannel szembekerülni.
- De megkeresett téged!
- Igen! Belőled meg bűnözőt csinált! Keress mást, aki hajlandó ezt megcsinálni neked! Fogadj magánnyomozót, nem érdekel!
- Azt hiszed a magánnyomozók szívesen nyomoznának Max Keenean után?!
- Akkor miből gondoltad, hogy én segítek?!  -nyúlt még mindig dühösen a papírokért. Az arcizmai megfeszültek, ahogy a testvérére meredt.
Hogy kérhet tőle ilyet?! Az az ember, aki tönkretette a gyerekkorát, eltűnt. Miért keresné meg?! Amúgy sem hitte, hogy valóban eltűnt volna. Inkább csak valami illegális dologba keveredhetett.
- Temperance. Miért vagy ilyen? -kérdezte Russ még utoljára meggyötörten.
- Figyelj Russ. Ha akarsz itt maradhatsz, sőt nálam is lakhatsz, de ezt a témát ne hozd fel még egyszer. Azt mondtam, hogy nem, és kész!
- Akkor majd beszélek Booth-szal!
- Nem állsz le ugye?! Booth nem fog neked segíteni!
- Honnan veszed?
- Mert Booth tisztességed FBI ügynök! Nem segítene neked elfogni egy körözött bűnözőt!
Russ szeme egy pillanatig elidőzött húga szomorkás, de diadalittas mosolyán. Majd nagyot sóhajtva otthagyta Brennant.

Temperance leült, és a kezébe temette az arcát. Megint kétségei voltak.
Valami változik benne. Ez ilyesztő! Teljesen racionális, hogy nem segít megkeresni az apját. Körözött bűnözőről van szó. Megölt egy embert!
Mégis Bones kezd úgy gondolkodni mint Booth. De ő nem akarja ezt! Nem akarja hibásnak érezni a döntését! Jól döntött!
- Szia édes! Mi a baj?
- Szia Angie. Nincs semmi, megyek is dolgozni. -kapta fel a fejét, és újra próbált az aktára koncentrálni.
- Édesem a vak is látja, hogy van valami. Ráadásul elég hangosan kiabáltál Russal!
- Sajnálom ha megzavartalak a munkádban.
- Jajj nem erről van szó szívem! Én arra vagyok kíváncsi, hogy mit érzel, itt! -mutatott a szívére.
Na Brennannél itt telt be a pohár!
- Angie nem érzek semmit érted! Nincs semmi bajom, csak egy kicsit ideges vagyok! Utálom, hogy mindenki a szívemmel jön, hogy hallgassak a szívemre, meg, hogy mit érzek vele! Egy izomkötegről beszélünk! Engem nem érdekelnek az érzések! Dolgozni akarok! -kiabálta, és otthagyta barátnőét.
Dühösen bevágta maga után az irodája ajtaját, és leült a laptopja elé.
Miért nyaggatják őt folyton az érzéseivel?! Miért nem hagyják, dolgozni!
Valaki halkan kopogott az ajtaján.
- Hagyj most Angie! -kiabált ki, anélkül, hogy felnézett volna.
- Nem is tudtam, hogy Angie-nek hívnak. -lépett be Booth, annak ellenére, hogy Bones egy szóval sem mondta, hogy bemehet.
- Bocsi Booth -mondta fáradtan, és a férfi felé fordult.
 Booth kényelmesen letelepedett a kanapéra, és intett Bones-nak, hogy üljön mellé.
- Gyere ide. beszélgessünk!
- Booth, ha te is az érzéseimről akarsz beszélni, akkor jobb ha most elmész!
- Nekem nem szükséges ismernem az érzéseidet. én ismerlek annyira, hogy tudjam, mit érzel, anélkül, hogy beszélnél róla.
- Booth!
- Oké. Csak ülj le ide mellém.- mosolyogva kérlelte a nőt, miközben kissé összeszorult a gyomra. Még sosem kérte ilyenre a nőt. Furcsa volt. kellemes, de furcsa.
Brennan vonakodva bár, de óvatosan leült a férfi mellé. Tartva a tisztességes fél méter távolságot.
- Félsz tőlem? -kérdezte kicsit rekedten a férfi
- Nem.
- Akkor miért ülsz olyan távol?
Brennan ezt már tényleg nem tudta mire vélni. Csodálkozó arccal, de odaült a férfi mellé. A könyökük összeért. Brennan bőre felizzott, ahol a férfi hozzáért. Maga sem tudta miért izgatja fel ennyire a férfi közelsége. Ez most már tényleg megijesztette.
- Mit szeretnél Booth?
A férfi elmosolyodott, és gyöngéden a nő vállára tette a kezét.
- Egy öleléstől megnyugszol, majd meglátod. Ez amolyan baráti, menő, macsós ölelés lesz oké?
- Booth..