16.FEJEZET
"Belesajdult a szívem, és végre nem a rossz fájást éreztem, hanem a jót, a felszabadítót, a szerelem hirtelen kristályosodását, azt a szent pillanatot, ami néha, egy pillantásra, egy érintésre lecsap, hogy igen, szeretem ezt az embert, ezt tudtam, de hogy ennyire nagyon szeressem... maga a boldogság. A tiszta szerelem, ami elűzi a rettegést, a kételyt, a borzalmakat. Meleg, tavaszi szellőként cirógatta végig a testem, az élet szikráját csiholta fel bennem."
A kocsiban ülve Brennan mindvégig Booth figyelte. Még sosem merte ilyen hosszan nézni a férfit. De most, hogy együtt vannak...Együtt vannak! Olyan szép ez így.
Egy halvány önkéntelen mosoly jelent meg a nő arcán. Megnyugodott. Nem is tudja mikor érzett ilyen békességet, és nyugalmat. És ha Boothra nézett már tudta, hogy minden rendben lesz. A férfi vele marad, megvédi, és minden furcsaságát elnézi.
Óvatosan megsimogatta a férfi izmos karját. Még most is nagyon bizonytalan volt, még mindig alig merte elhinni, és az agyával még fel sem fogta teljesen, hogy együtt vannak. Hogy bármikor magához húzhatja, és megcsókolhatja a férfit.
Először még kicsit furcsának is érezte, ezt a hirtelen jött szabadságot. De csöppet sem bánta. Életében először nem akart a kapcsolatokkal járó rossz dolgokra gondolni. Nem! Azt akarta, hogy ez sikerüljön, hogy örökké így legyen. Mert már csak így tudta elképzelni az életét.
S bár az eredeti célja nem ez volt, a férfi mégis az élete legfontosabb részévé vált.
Booth is fél szemmel Temperance-t figyelte. Érezte a nő bizonytalan ujjait a karján, és szíve szerint itt és most magához húzta volna, és megcsókolta volna. De vezetés közben nem tehette meg.
Csillogó szemekkel meredt a nőre. A nőre, akit szeret. Akit már nagyon régóta, és nagyon mélyről jövő igaz szerelemmel szeret.
Mosolyra húzódott a szája, ahogy rájött, mennyivel könnyebb lesz most már minden. Bones mindig vele lesz, és ő vigyázni fog rá, és boldoggá teszi.
Bármennyire is húzták a kocsiban eltöltött időt, hogy ne keljen a való élet borzalmaival találkozniuk, ennél tovább nem ment.
Booth leállította a kocsit, és Brennanre nézett.
Kezével óvatosan a nő arcáért nyúlt, aki minden ellenkezés nélkül hajolt a férfi szájára.
A csókjuk édes volt. Lágyan hagyták, hogy a köd elborítsa az agyukat. Itt voltak egymásnak, és csak ez számított.
Végül, mint mindennek, ennek is vége szakadt. Brennan még mindig pislogva szállt ki a kocsiból. Booth ekkor már mellette állt, és nyújtotta a kezét.
- Biztos jó ötlet ez? Mármint, hogy mindenkinek elmondani? -vetette fel Booth
- Együtt vagyunk, nem? -Brennan nem volt olyan bátor az ilyen beszélgetéseknél, mint Booth.
- Igen, csak tudod, nem akarom, hogy elszálljon a varázs!
- Varázslat nem létezik.
- jajj Bones! Ez csak egy kifejezés, annyit jelent, hogy nem akarom, hogy eltűnjön ez a boldogság!
- Értem. De nem hagysz el, ugye?
- Bones...miért hagynálak el! -fordult vele szembe a férfi -Megígértem, hogy örökre veled maradok! Itt vagyok! -szorította meg a nő kezét
- Sajnálom, csak nem tudom mi van velem..
- Nyugi Bones. Na, gyere ide! -újabb csók. Újabb szoros ölelé, mielőtt felvennék a hétköznapok jólismert álarcát.
- Délben találkozunk?
- Tudod mit Bones! Itt maradok ma én is a laborban, és ha el kell menni,majd együtt megyünk!
- Jó! -felelte is túl lelkesen Bones
- Akkor, csak utánad! -kísérte Brennant az ajtó felé, majd amint átlépték a küszöböt, nehezen akarva, de a kezük is szét vált. Mindkettejük kicsit egyedül érezte magát a másik érintése nélkül.
De még mindig érezték a másik jelenlétét. Féltett, szerles pillantások szikráztatták közöttük a levegőt. Brennan kipirult, ahányszor Booth ránézett. Booth szíve pedig minden egyes alkalommal a szokottnál nagyobbat dobbant.
- Szia Édes! -köszönt neki Angie
- Szia Angie! Van valami?
- Nincs. Zack ősrégi csontvázakkal beszélget, Hodgins valami undormány bogarat tesztel, és pedig figyelem, hogy mit csinál. Cam pedig a pasijával lóg.
- A nőgyógyásszal?
- Ki mással. Ha már a jó pasiknál tartunk., Szia Booth! Mit keresel itt?
Booth és Brennan egyszerre rezdültek össze. Erre a kérdésre nem beszélték meg a választ.
- Tudod Angie, Broadzky még mindig nincs meg, úgyhogy visszahoztam neked mind a két pendrive-ot, hátha találunk valami nyomot. Én addig itt maradok a laborban -válaszolta nyugodtan a férfi, és a két pendriveot Angela kezébe pottyantotta.
Majd Temperance felé fordult.
- Tudod, van neked egy kényelmes kanapéd... -mondta kisfiús mosollyal
- Gyere! -sóhajtott Brennan, bár egyáltalán nem bánta, hogy a férfi vele akar lenni.
Órákat töltöttek el azzal, hogy újra megismerték egymást. Felidéztek emlékeket, rázós ügyeket. És végig fogták egymás kezét. Egy-egy szenvedélyes csók után fulladozva mosolyogtak a másikra. Élvezték az együtt töltött időt!
Majd hirtelen Angela, Hodgins és Zack állítottak be.
Booth gyorsan takaró alá rejtette összekulcsolódott kezüket.
-Találtunk valamit! -mondta a hirtelen betoppant három vendég.
És ebben a pillanatban beindult a sziréna. Mint egy robbanás, úgy megijesztette őket a visító hang....
A takaró alatt két kéz szorosan fonódott méginkább egymásba...
Remélem nem esik komoly bajuk. hihi, Broadzky nem végez ilyen piszkos munkát hogy bombát robbantson. Bár ez az én személyes véleményem
VálaszTörlésEz hihetelen. Most olvastam el egyszerre az összes történeted és nem jutok szóhoz. Csak ülök és keresem a szavakat, amik ide illenének, de nem találok semmit. És ez nálam nagyon nagy szó, mert nem igen van rá példa, hogy csendben vagyok. Tényleg elképesztő. A szavak nem csak állnak egymás mellett. Összecsendülnek. Teljes, kerek, egész, nincs mit hozzátenni... Maradandó élmény volt! KÖSZÖNÖM!:)
VálaszTörlés