Égő jégvirág 10.fejezet

10.FEJEZET

Nem próbált meg közeledni hozzám, vagy szóba elegyedni velem, és én sem engedtem volna meg, ha eszébe jut is. De a szívem sóvárgott utána. Önző módon örültem, hogy nem nősült meg, mert ha így tesz, nem gondolhattam és álmodozhattam volna róla, hiszen az helytelen lett volna. Lehet, hogy így is ostobaság volt, de úgy éreztem, szükségem van valamire, ha csak buta ábrándokra is, hogy kitöltsék az életemet.

 (Lucy Maud Montgomery)

Az eső már kegyetlenül szakadt, mire Booth Maxxel együtt beért a laborba. Kicsit furcsának érezte a helyzetet. Mintha valamilyen ajándékot rejtegetne a háta mögött. És az ajándék Max lenne?

Brennan fáradtan nyomta meg az utolsó billentyűt a gépen. 10 perc múlva jönnie kell Boothnak is, mert menniük kell Sweethez! 

Ez a mai nap teljesen kikészítette. Elrabolták az apját, és Parkert. Telefonon megfenyegették. Összeveszett Booth-szal. Megtalálta Parkert, kibékült Booth-szal. Szinte hihetetlen, hogy egy nap alatt ennyi minden megtörténjen. Már most is nagyon fáradt volt, és még Sweets-et is ki kell bírnia. Már csak abban reménykedik, hogy vacsora közben nem fog elaludni. 

A vacsora... Talán ez az a dolog amire egész nap várt! Fogalma sem volt, hogy mit fognak csinálni, mi fog történni, vagy éppen miről fognak beszélgetni. De e miatt nem izgult. Boothszal sosem kellett félnie, hogy esetleg a viselkedésével elűzné magától. Booth megértette, és ismerte. És a férfi kivétel nélkül mindig visszajött...

Hodgins, Angela és Zack épp azon vitatkoztak, hogy mikor lesz dr. Brennan születésnapja. Valamit adni akartak neki. Az egész csapat, közösen. Valami olyat, amilyen még nincsen. 

Angela fáradtan fordult az ajtó felé, kezét a hasára téve. Érezte ahogy a pici lábai hozzá-hozzá érnek a hasa belső feléhez. Csodálatos érzés volt, hogy egy apró élet növekszik benne. 

Ekkor pillantotta meg Temperance apját. 

- Hé, srácok! Az ott nem Brennan apja? -mutatott Booth-ék felé

- De! -fogta meg a kezét Hodgins

- De dr. Brennan apját elrabolták, nem? 

- Hát úgy tűnik Booth kihozta! -mondta sokat sejtető hangon Hodginsnak, és egy puha csókot nyomott a férfi arcára.

- Mire gondolsz Angie?! -morgott vissza Hodgins, és mind a ketten nevetésben törtek ki. 

Zack zavartan figyelte őket, de miután már semmi sem értett, újra a régi csontvázat kezdte vizsgálgatni. 

Russ is ekkor lépett be az Intézet ajtaján. Beszélni akar Tempie vel. Feldúlt volt, és aggódott az apjáért. 

Hirtelen azonban megtorpant, mikor meglátta az ismerős férfit.

- Apa? -kiáltott utána, és rögtön odasétált hozzá. 

Booth mikor Russt meglátta, kicsit hátrébb lépdelt, és távolból figyelte, hogy találnak egymásra a család férfi tagjai. 

Eközben Bones-ra gondolt. Nyújtott léptekkel felszaladt az irodájában. Kopogás nélkül bement az ajtón. 

A nő az asztalra borulva aludt. Háta egyenletesen emelkedett, föl-le, ahogy a levegőt vette. A lemenő nap fénye aranyszínűre festette a haját. 

Booth elmosolyodott, és közelebb lépett a nőhöz. Kissé bizonytalan ujjaival megsimogatta a hátát, és a haját. A haja érintése puha volt és selymes. 

- Bones, ébresztő! Munka idő van! -súgta a nő fülébe. 

Brennan szemei kipattantak. Megijedt a hirtelen közelről érkező hangtól.  Gyorsan felkapta a fejét, és az első akit meglátott Booth volt. 

- Már fél órája lejárt a munka időm! -morogta a nő, de azért elmosolyodott. Tetszett neki, hogy a férfi ilyen lágyan ébresztette fel. 

- Gyere álomszuszék! Talán jobb is, hogy kialudtad magad..

- Miért?

- Mert Sweetshez megyünk!

- Ezt..ezt most nem értem...

 -Hát, tudod, Sweets unalmas,és az ember az unalmas dolgokon ál... Áhh mindegy! ha egy viccet meg kell magyarázni, akkor az már nem is vicces! - legyintett Booth, miközben arra várt, hogy Brennan felvegye a kabátját. 

- Várj csak Bones. Gyere ide! -fogta meg a nő csuklóját, és finoman magához húzta. 

Brennan szívverése rögtön felgyorsult.

 Booth óvatosan a nő füle mögé simított egy kósza tincset, és rámosolygott. Lassan visszahúzta a kezét, de mint egy véletlenül hozzáérintette a nő arcához. 

Brennan halványan elpirult, és egy önkéntelen mosoly jött az arcára. 

Megint elérkeztek egy kínos pontra. 

De akkor hirtelen megcsörrent Booth mobilja.

 -Itt Booth! -szólt bele kelletlenül

- Áhh Sweets! Hogy van öreg haver! Igen, mindjárt megyünk! Igen..igen..igen. Ide figyeljen Sweets, ha most azonnal nem teszi le, akkor ennyi erővel telefonon keresztül is anaglizálgathat vagy mi!

- Analizálhat! Ez nyelvtanilag így hangzik helyesen. -javította ki Brennan a férfit. 

Majd hirtelen elmosolyodott. ez annyira megszokott, és mindennapi dolog közöttük, hogy jó érzéssel töltötte el, hogy végre valami megszokott is történik a mai napon.

Ekkor Booth kinyomta Sweetset, és diadalittas mosollyal Bones felé fordult.

- Mehetünk!

Kisétáltak a szobából, és Booth el is felejtette Max-ot. Brennan megtorpant mellette, és az apját figyelte, aki lent éppen Russal beszélgetett.

- Booth, apa... Te voltál? -fordult csillogó szemekkel a férfi felé. 

Brennan sem hitte volna, hogy apja visszatérése ekkora örömöt válthat ki belőle. Bár talán nem is ez okozta az örömét. Talán inkább az, hogy Booth hozta  ki. És azért, hogy neki örömet okozzon. A férfi kockára tette az életét, és még Broadzkyval is szembenézett, csak, hogy ő boldog legyen! 

A szíve mintha a 100 szorosára nőtt volna. Ez is lehetetlen, mint ahogy az is, amit a férfi iránt érez, ha meglátja. Annyi irracionális dolog történik vele mostanában, hogy kezdi azt érezni, hogy az áthatolhatatlanságának megmaradt darabjait is elvesztette. Ez megijesztette, mert rettentően félt a csalódásoktól, attól, hogy megint egyedül marad. De Booth itt volt.  Ő mindig itt volt!

- Te kihoztad Parkert, nekem jutott Max. -Booth is örömmel figyelte a Bones arcán megjelenő gyerekes örömet. A szája széles mosolyra húzódott. Hát tényleg képes volt rá! Tényleg képes volt örömet szerezni a nőnek!

- De Booth, én nem azért csináltam. Én csak..

- Bones! Tudom. Na menj! -vert rá játékosan a partnere karjára

- Hova?

- Apádhoz, hát hova?! -nevetett a férfi.

Brennan kicsit furcsa arccal, de lesietett az apjához. Booth a korlátnak támaszkodva figyelte őket. Bones megérdemli. Megérdemli, hogy végre boldog legyen!

- Helló Booth! -hallotta meg maga mellől Angela hangját

- Helló Angela. Hogy vagy?

- Jól köszi, a pici nagyon mozgékony. Figyelj...látod Brennant?

- Igen.

- Olyan boldog! -sóhajtott a nő - Tudod, mióta veled dolgozik, sokkal többet mosolyog. Előtte folyton csak a csontjait bámulta. Szeret veled dolgozni.

- Én is szeretek vele.

- Te Booth! Jövő héten lesz Brennan szülinapja! Te ismered közülünk a legjobban. Szerinted mit adjunk neki?

- Egy malacot! -vágta rá a férfi rögtön

- Hogy..micsodát?! -értetlenkedett Angie

- Egy malacot. Egyszer mondta, hogy mindig is akart egy malacot, mert azok a közhiedelemmel ellentétben nagyon okosak, és kicsit sem büdösek.

- Hűű, te ilyen szavakat is ismersz? Közhiedelemmel ellentétben...

- Ő mondta így, de igen képzeld, ismertem! -mosolygott rá a férfi

- De akkor is..egy malacot?!

- Én már vetem neki.

- Egy malacot?!

- Valójában csak egy műanyag malacot. Jaspernek hívja! 

- Nahát -nevette el magát Angela - És én még azt hittem jól ismerem. De akkor még te sem vettél neki semmit?

- Nem. Még nem tudom mit adjak neki.

- Azt mondtad malacot akar!

- Hé, tee kérdezted, hogy mit szeretne, én csak mondtam. de ez nem azt jelenti, hogy én malacot veszek neki. Engem mindig is zavart a malacok orra, olyan..ijesztő!

- A malacok orra egyáltalán nem ijesztő! -szólalt meg mögülük egy hang. Brennan volt az. -Szerintem téged csak a bohócokéra emlékeztet! -fordult Booth-hoz

- Te félsz a bohócoktól? -nevetett Angela

- Egyszer rá is lőtt az egyikre! -folytatta Brennan

- De az nem igazi bohóc volt! Ráadásul zenélt, és idióta hangokat adott ki! -mondta megbántottan Booth

A két nő egyszerre nevette el magát.

 -tudod Booth, egyáltalán nem szégyen ha valaki fél valamitől! --mondta Bones

- Én nem félek semmitől! -mondta hangosan Booth, hogy még a távozó Angela is hallja.

- Ti meg miről beszélgettetek? 

- Áhh semmi semmiről. Csak a piciről kérdeztem. Na gyere, menjünk! -nyúlt Booth a nő derekáért, és mind addig ott tartotta a kezét, amíg le nem értek a lépcsőn. 

Brennan nem tiltakozott, sőt még élvezte is a férfi meleg érintését a derekán. 

Végre megnyugodott. Úgy érezte, hogy végre mindennek vége, és a mai nap, csak jól telhet. Kivéve, hogy még végig kell hallgatniuk Sweets mondókáját arról, hogy ők szerelmesek egymásba.

Szerelem...a szerelem egy kémiai folyamat. Brennan nem igazán hitt benne, de Booth annál inkább. A férfi mindig azt mondogatta Bones-nak, hogy majd egyszer ő is rátalál arra a férfira, aki majd örökké szeretni fogja, és aki iránt majd ő is másképp érez majd. 

De Brennan nem akart más férfit az életébe! Ő Booth-t akarta!

A gondolattól mintha valami eddigi fal elpattant volna benne, és az érzések kavalkádja borította el Brennant. Nagy levegőt vett, és a lábai is remegni kezdett. 

Valami megszűnt benne. Többé nem volt benne biztos, hogy képes lesz racionális szemmel nézni önmagára. És ez megijesztette. 

A mellette ülő Boothra nézett. A szíve fájdult bele, hogy nem érintheti meg, nem bújhat hozzá, hisz akkor mindent tönkre tenne. Már csak Booth miatt is muszály tárgyilagosnak maradnia. 

A szeméből kipislogott egy apró könnycseppet.