Égő Jégvirág 27.fejezet

Remélem ez a rész is tetszik majd...
Komikat lécci :)

27.FEJEZET

"Minden harcos érzett már félelmet egy-egy csatától. Minden harcos csalt és hazudott már életében. Minden harcos indult már el olyan úton, melyet nem neki szánt a sors. Minden harcos szenvedett már jelenléktelen dolgok miatt. Minden harcos érezte már, hogy nem igazi harcos. Minden harcos követett már el hibát spirituális küldetése teljesítése közben. Minden harcos mondott már igent, mikor nemet akart mondani. Minden harcos bántott már meg olyan embert, akit szeret. Éppen ezért a fény harcosa: mert keresztülment mindezen, és mégsem vesztette el a reményt, hogy lehet jobb, mint az adott pillanatban."

(Paulo Coelho)

- Azt hiszem végeztünk! -kiabált az egyik nyomszakértő. Broadsky testét már elszállították, és Booth-t is igazolták, hogy önvédelemből ölt. Emellett percek alatt igazolták azt is, hogy Broadsky-t már régóta körözték. 

Booth nem volt bűnös. 

Mégis egész idő alatt egy szót sem szólt. Ha kérdezték is, csak a fejét rázta, vagy bólogatott. Brennan próbálta elmondani, hogy mi is történt, bár neki csupán homályos emlékképei voltak. Ráadásul az agya mindvégig Booth körül járt. Tudta, hogy a férfit nagyon megviseli, hogy egy ember halálát okozta. Gyűlölték Broadsky-t, de mégis egy ember. 

Csöndben figyelték miközben az FBI utolsó emberei is kiszivárogtak az ajtón. 

- Booth... -lépett végül mellé a nő

- Bones figyelj...

- Nem Booth! Emiatt nem büntetheted magad! És..én csak annyit akarok mondani, hogy...köszönöm. Megmentettél. Megint.

- Te is megtetted volna. -motyogta Booth, és a nő hűtője felé indult. Szó nélkül kivett belőle egy whiskey-s üveget, levetette magát a kanapéra, és ivott. Csak ivott, miközben nézett ki a fejéből. 

Brennan még sosem látta ilyennek a férfit. Megijesztette, hogy most neki kell megvigasztalnia a férfit, és nem fordítva. neki ez nehezebben ment. nem tudta mit mondjon, hogyan kezdjen neki.

 Booth tekintete egyre üvegesebb lett. Agya újra és újra lejátszotta az éjszaka történéseit. nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy megölt egy embert. Mindig is nehezen viselte. De valahogy mindig sikerült túltennie magát. De Broadsky más volt.

- Booth. Jól cselekedtél.

- Mi van, ha nem?! Mi van, ha mindvégig én voltam a rossz?! Mi van, ha Broadsky jó ember volt?! -pattant fel Booth. A hangja erősen csengett, megtörve a csöndet. Szemei villogtak az alkoholtól felerősödött dühe miatt. Brennant kissé megijesztette a férfi hirtelen kirohanása. 

Kikapta a kezéből az üveget, és kiöntötte a mosdóból.

- Bones! -kiabált rá a férfi

Brennan nagyon megijedt, és borzasztó rosszul esett neki, hogy a férfi kiabál vele. Igazán, még sosem kiabáltak egymással. Voltak vitáik, de a férfi sosem jött ki a sodrából.

- Ide figyelj Booth! -vett erőt magán a nő. Közelebb lépett a férfihoz, és rátette a kezét a férfi arcára.- Te jó ember vagy! Broadsky egy önző, mohó, pitiáner gyilkos volt!!

- De ember!! -jött ki Booth a sorából, és a földhöz vágta Brennan egyik vázáját. Dühösen lerántotta magáról a nő kezét, és kivágtatott az ajtón. Jó erősen becsapta maga mögött, a fa is megremegett. 

Brenan döbbenten állt ott. Keze még sajgott a férfi szorításától, még csilingelt a füle a váza hangjától, még érezte a padló remegését, mikor becsapta az ajtót. 

Észre sem vette, de könnyek csorogtak végig az arcán. Kezei remegtek, alig bírta kiszedni a telefonját a kabátja zsebéből. Szíve hevesen dobogott. Féltette a férfit, leginkább önmagától. És borzasztó rosszul esett neki az, ahogy a férfi bánt vele. 

Fogta a telefonját, de nem tudta kit hívjon. Először Angelát akarta, de Angie most a babájával van a kórházban. Cam a pasijával, Zack pedig már a laborban. Ne volt rajtuk kívül senkije. Nem tudta kihez fordulhatna. 

Egyedül már nem bírt a férfival.

Végül talált egy telefonszámot. Egy olyat, amit már hónapot óta nem tárcsázott.

Vett egy nagy levegőt, és ha hitt volna Istenben, még egy gyors imát is elmormolt volna. Majd remegő ujjával megnyomta a zöld gombot. 

Pár másodperc múlva egy régi ismerős hangja szólalt meg.

- Temperance? Szia!

- Hannah? Segítened kell! -lehelte remegő hangon, remélve, hogy a nő hallja a vonal túloldaláról.

- Mi történt? Irakban vagyok, úgyhogy remélem tisztán hallasz!

- Igen. -súgta Brennan. Majd vett egy mély levegőt, és immár hangosabban folytatta. De a halvány remegés nem tűnt el a hangjából. - Booth-ról van szó!

 - Mi történt Seeyle-vel?- még a telefonon keresztül is hallani lehetett az ilyedséget a hangjában.

- Mesélt neked Broadsky-ról?

- Igen.

- Meghalt.

- Hogyan?

- Megölték.

- Ki?

- Booth. -Brennan nehezen ejtette ki a férfi nevét. Folyton látta maga előtt Booth indulattól fűtött arcát, látta a váza maradványait. És a csuklója még égett a szorításától.

- Istenem. Nincs jól ugye? -hallotta Hannah aggodalmas hangját

- Nincs. Nagyon nincs. -válaszolt Brennan, de a végén zokogásba tört ki. Miért sír? Hogy lehet ennyire érzékeny?!

- Mit csinált? -kérdezte lassan Hannah

- Dührohamot kapott.

- Bántott.? -kérdezte gyorsan 

Brennan hirteln nem tudta mit feleljen. Nem akarta, hogy Booth-ról rossz kép alakuljon ki, de Hannah a barátnője. Neki nem hazudhat.

- Ellökött magától. Megszorította a csuklómat.

- Ohh Istenem. Annyira sajnálom Tempe.

- Én is. -súgta Brennan, és kissé megpróbálta összeszedni magát. - Mit tegyek?

- Menj utána! Keresd meg! Vidd haza, és zárd el előle a piát. Egy kissé ideges lehet, tehát inkább ne menj a közelébe. De reggelre majd megnyugszik. -mondta komoly hangon Hannah

- Veled volt már ilyen?

- Egyszer. Akkor mikor te..tudod..mikor elmondtad neki, hogy hogyan érzel.

- Sajnálom Hannah.

- Nem Temperance! Már túl vagyok rajta. Tudod...tényleg túl vagyok Booth-on. Ami azt illeti, noss tessék, te vagy az első akinek elmondom: Terhes vagyok! -ujjongott a nő

- Gratulálok. Tudod, most nem vagyok valami jó hangulatban, de majd ha minden rendben lesz felhívlak. -mondta gyorsan Brennan -megkeresem Booth-t!

- Mindenképp hívj, és a jövő hónapban lehet, hogy tudunk találkozni is. Persze Seeyle nélkül.

- Rendben,majd megbeszéljük. És köszönöm Hannah. 

- Ugyan semmiség! Barátok vagyunk, vagy nem?

- De. De igen. Szia.

- Szia Temperance. -köszönt el ő is, és letették a telefont.

Brennan kifújta a levegőt, és hideg vízzel megmosta az arcát. Egy pillanatig a tükörképére meredt.

- Mi történt veled? Mi változott? -kérdezte szomorúan a saját tükörképétől. -Szeretem őt, De megéri?

Pillantott a csuklójára.

de erre a kérdésére már tudta is a választ. 

 -Meg! -válaszolta elszántan. Ellökte magát a mosdótól, felkapta a kabátját, és rohant Booth után. 

Pár éve még nem hitte volna, hogy megéri szeretni, ha utána csak fájdalom jön. De most már biztos volt benne: megéri! Booth számára minden fájdalmat megér.

"Évekig harcoltam a saját szívem ellen, mert féltem a bánattól, a csalódástól és a szenvedéstől. Mindig tudtam, hogy az igazi szerelem mindezek fölött áll és hogy még meghalni is jobb, mint szerelem nélkül élni. Ha csupa szenvedés és csalódás és magány az ára, akkor is megéri szerelmesnek lenni."

(Paulo Coelho)