"Egy pillanatra találkozott a tekintetünk. Hirtelen úgy éreztem, valami történt. Mint amikor egy kulcs beletalál a megfelelő zárba, és kattan egyet. Nem vagyok túlzottan romantikus lélek, és bár rengeteget hallottam már róla, soha nem hittem, sőt, most sem hiszem, hogy létezik szerelem első látásra. De valaminek történnie kellett, ami miatt nem tudtam levenni róla a szemem."

(Nicholas Sparks)

Összes oldalmegjelenítés

2011. április 14., csütörtök

Égő Jégvirág 17.fejezet

Most sajna csak ennyi :( Komikat lécci...


17. FEJEZET

"Egy másodpercig azon tűnődtem, hogy ha megcsókolnám, az vajon megtörné-e a varázst, amely körülvesz bennünket, de már túl késő lett volna megállni félúton. Amikor az ajka az ajkamhoz ért, tudtam, hogy ha száz évig élnék, és a világ minden országát bejárnám, akkor sem élhetnék át semmi ahhoz foghatót, mint amikor először megcsókoltam álmaim asszonyát, akit, tudtam, örökké szeretni fogok."




Minden vas redőny egyszerre húzódott le, elzárva a szobában lévők elől a kiutat és a fényt. Az utolsó, amit még a külvilágból láttak Broadzky elégedetten vigyorgó arca volt.
Majd sötétség borult az épületre, és Brennan irodájára is.

- Boradzky...-suttogta Angela a sötétbe.
Majd a következő pillanatban Hodgins felkapcsolta a lámpát. Mindenki arcán ilyedség látszott. Mindannyian tudták, hogy ha valóban elszabadított Broadzky valamilyen anyagot, akkor az rájuk is veszélyt jelenthet. Emellett be voltak zárva egy irodába.
- Az a szemétláda! -pattant fel Booth. Brennan ebből csak annyit érzékelt, hogy a meleg tenyér eltűnt a kezei közül. Megigézve, és kissé mámorosan figyelte a férfi tehetetlen dühét.
Booth egyre dühösebben verte a falat. Angela egyik kezét a hasán nyugtatva figyelte a jelenetet. Félt. Remegő kezei Jack kezeit markolászták. Brennan is szerette volna átölelni Booth, de inkább a helyén maradt. Nem akarta megszegni az egyességük.
Booth eközben öklével tehetetlenül verte az ajtót. Majd egy idő után feladta. Eljutott az agyáig, hogy teljesen felesleges amit tesz, mert úgysem tudja kitörni. Kifulladt, és levegő után kapkodva az üvegnek dőlt. Lehunyta a szemeit, és hihetetlenül örült, hogy Parker már Rebbeccánál van.
Majd pár perc után barna szemei Bonra szegeződtek. A nő még mindig a kanapén ült, kezeit ugyanúgy a takaró alatt tartva. csupán a szemei mozogtak. Szomorúan meredt az összeölelkező Jackre és Angelára.

Brennan tudta, hogy nem bújhat Boothhoz. Bár együtt voltak, és még emlékezett a férfi érintésére, illatára, mégis tehetetlenül pislogott Booth felé. Annyira szerette volna ő is megölelni.
Both is sejtette, hogy mi játszódhat le a nőben. Nehéz volt neki az elmúlt pár nap. Nagyon megviselte Brennant, hogy az érzelmei után ment. Élete talán legnagyobb változásán ment át. A férfiben halvány lelkiismeret furdalás jelent meg.  Lassú léptekkel visszatért partnere mellé, és a vállára tette a kezét.
Brennan hálásan nézett rá, és szemeit könnyek szúrták. Sosem tudott színlelni, hazudni. És borzasztóan elszomorította ez a helyzet, hogy nem lehet Booth ölében. De aztán inkább gyorsan pislogott, és tekintetét újra az Angie Hodgins párosra szegezte. Irigyen szemlélte a közöttük lévő boldog harmóniát. És, hogy nyíltan válalhatták azt, ami nyilvánvaló.
Bár az esze azt súgta, jól döntöttek, mikor kitalálták, hogy eltitkolják a többiek elől, most mégis úgy érezte, hogy ez elhamarkodott döntés volt.
- Mit csináljunk? -vetette fel Angela. Hangja remegett. Sosem szerette a bezártságot, és mióta terhes, a hormonai miatt a félelme is erősebb, akárcsak minden érzése.
- A körülményeket tekintve innen lehetetlen kijutni. Így lett az épület is megtervezve: se ki, se be. -fejtette ki Temperance. Ő bezzeg csak ült, és nem is próbálkozott. pontosan tudta, hogy a vesztegzárat csak kívülről lehet feloldani.
Mindannyian Brennanra néztek, és egy kis idő után elkeseredve bólintottak.
- Mi van, ha valami a levegőbe került? -kérdezte Hodgins
- Nem hinném. Boradzky nem megölni akar minket, csupán csak ránk ijeszteni. Az elejétől kezdve arra játszik, hogy kikészítsen minket. Először Parker majd Max. Most meg bezárt minket ide! Ez olyan gyerekes! -kiabálta, hátha Broadzky is meghallja, és tenyerével újra a térdére csapott.
-Booth, nyugodj meg! -suttogta Brennan. Kicsit megijesztette Booth tehetetlen dühe.
Nem értette Temperance, hogy miért lett ilyen félős. Minden hangra összerezzent. Annyira megváltozott, hogy alig ismert önmagára. A tudása megmaradt, de valahogy már nem érezte magát olyan erősnek mint régebben. Booth mellett igen, de ha egyedül volt, csupán hiányt érzett. Visszagondolva, már elképzelni sem tudja, hogy élhetett a férfi érintése nélkül.
Angela furcsa szemekkel meredt barátnőjére. Látott valamit a szemében, ami nem hagyta nyugodni. Valami furcsa, földöntúli csillogást, mikor Boothra nézett.
- Jack, látod? -suttogta szerelme fülébe, és fejével Booth és Brennan felé bökött. Hodgins figyelte az említetteket, majd Angie kezére tette a kezét.
- Egyszer ők is rájönnek, hogy a boldogságuk ott van az orruk előtt. -suttogta ő is, és megcsókolta Angelát, aki elmosolyodott, és lelkesen viszonozta a csókot.
- Valahogy csak ki lehet jutni innen! -folytatta Booth. Kezdett elege lenni. Utálta a bezártságot, és aggódott is Brennan miatt. - Bones, bevethetnél valami kancsi trükköt! Tudod ami kivarázsol minket.
- Booth, én törvényszéki antropológus vagyok, nem bűvész! -mosolygott a nő.

Hirtelen újra sötétség borult rájuk. Az égő egy sistergő hang kíséretében kihúnyt. A sötétségen nem lehetett átlátni. Mindenki csöndben próbálta feldolgozni a hirtelen támadt vakságot. Csupán négy pár szempár csillogott, halványan.

- Kiment az áram is. -állapította meg lazán Hodgins
- Szerintem egyszerűen Broadzky lecsukta. Kiráz ettől a pasastól a hideg is. -mondta Angela.
- Mit akar? Azt akarja, hogy éhen haljunk?
- Valójában a levegőnk hamarabb fogy el, mint, hogy éhen halnánk. Négyen vagyunk, az iroda hozzávetőlegesen...
- Bones! Ne! Nem karom tudni, hogy mikor halunk meg. -mondta Booth, és hozzáért a nő karjához. Finoman végighúzta rajta az ujjait, és mikor a tenyeréhez ért, lassan összekulcsolódtak az ujjaik.
A következő pillanatban Brennan már Booth hangját is hallotta, egészen a füle mellett. A férfi forró leheletét érezte a bőrén.
- Megcsókolhatlak? -súgta Booth, olyan halkan, mint a légy zümmögése.
Angela és Hodgins amúgy sem hallották volna meg, hisz elvoltak foglalva a saját igazuk bebizonyításával. Jack szerint nem egyedül dolgozik Broadzky, Angie szerint viszont ő a magányos megnemértett hős...
- De Booth.. -suttogta Brennan, de a szája mosolyra húzódott. A sötétben nem látták egymást. Csupán a másik közelségét érezték, csupán a hangjukat hallották.
- Ugyan már Bones! Sötét van...
- Booth...-de Booth már rá is hajolt a szájára. Bones engedelmesen hozzá simult, és visszacsókolt. Kezeit a férfi nyaka köré fonta.
- Minden rendben lesz Bones, itt vagyok, és ígérem, kijuttatlak innen. Mindannyian kijutunk innen! -suttogta a férfi két csók között.
- Tudom.  -suttogta Bones. A hangja biztos volt, és hallani lehetett rajta, hogy mosolyog. A szemében egy apró fény visszatükröződött, s Booth megcsodálhatta az íriszét. Az íriszt, amiben önmagát látta.
Majd újra csókot váltottak.

- Játszunk valamit! -csapta össze a kezét hirtelen Angela.
- Mi, -kérdezte frappánsan Booth, és kicsit megdermedt Bones mellett. Az összes romantikus hév elillant. Kissé furcsának gondolta Angiet.
- Na ne már! Ne mondjátok, hogy nem játszottatok kamasz korotokban mersz vagy felelszet?!
A válasz a csönd volt.
- Tehát nem. Na figyeljetek! A játék lényege, hogy valaki felteszi neked a kérdést, hogy mersz vagy felelsz. Ha felelsz, akkor egy kérdésre kell válaszolnod, ha mersz, akkor egy feladatot kell teljesítened.
- Ez gyerekes Angie.
- Szívem, ez játék! Tudod, néha a felnőttek is szórakozhatnak.
- Én szoktam szórakozni.
-Na ne mondd! Csontokkal beszélgetsz? én nem éppen ilyen szórakozásra gondoltam.
- Elég! Folytasd Abgie! -szólalt meg Jack is a két nő mellett. Csupán Booth nem szólt még semmit.
-Booth, te sem játszottál még ilyet?
- De, nagyon is. Meg kellett csókolnom az osztály legundorítóbb lányát! -borzongott meg Booth
- Na de Booth! -pirított rá Bones
- Tudod, hogy téged bármikor szívesen megcsókollak. -hallotta újra a füle mellől a férfi hangját.
Brennan felnevetett. Booth hangját még sosem hallotta ilyen behízelgőnek.
- Akkor, játszunk? -kérdezte Angela
- Felőlem. -jött Hodgins válasza
- Tudod, hogy benne vagyok! -tapsolt Booth
- Az előbb még azt mondtad, hogy nem akarsz játszani! -mondott ellent Brenn.
- Én nem ezt mondtam Bones, hanem, hogy rossz emlékeim vannak róla. -magyarázta a nőnek, majd Angie feltételezett helye felé fordult a sötétben. -Bones, is benne van!
- Szuper!
Brennan Boothra pillantva nem volt ebben teljesen biztos...

3 megjegyzés:

  1. Érdekes rész lett :) De a vége az nagyon aranyos. Kíváncsian várom a folytatás :)

    VálaszTörlés
  2. Tényleg érdekes! Nekem nagyon tetszett, a tiltott csók a sötétben... :)

    VálaszTörlés
  3. JUUUJ Bianka. ez nagyon aranyosra sikerült :DD

    VálaszTörlés