11.FEJEZET
ÉS
"Visszafogottsága már-már ridegséggel volt határos. Jéglány – így nevezte őt magában. És az volt az egyetlen vágya, hogy megtörje a jeget, mely alatt megbújt a nő."
A kocsiban ülve fáradtan, de még mosolyogva tartottak Sweets-hez. A jéghideg esőcseppek kitartóan ostromolták a kocsit. Minden egyes esőcsepp szinte koppant a tetőn. Az üveget teljesen beborította a víz, alig lehetett látni bármit is.
De a kocsiban kellemes meleg volt.
- Booth... -kezdett bele bizonytalanul Bones. Óvatosan a férfire emelte a tekintetét.
Booth megijedt a nő tekintetétől. Olyan mély volt, olyan..más.
- Bones,Bones Bones! Előre szólok, hogyha valami mélyen szántót szeretnél, akko ne most, hanem majd ha végeztünk Sweetsnél!
- Miért? De én nem...
- Mert Sweets kiszagolja.
- Ez így nem értelmes, de...ez csak egy metafora volt ugye?
- Igen Bones. -nevetett fel jóízűen Booth.
Brennan is motyogott valamit, aztán mind a ketten belesüppedtek a csendbe. Csupán az eső hangját lehetett hallani.
Egyikük sem szólalt meg.
Nem volt semmijen fecsegés, sem semmi jóízű tréfa. Valami megváltozott. És Brennan utálta a változásokat. Ez már akkor tudta, mikor úgy érezte, hogy szüksége van változásra.
De így utólag rájött, hogyha nem keresi a változást, ha nem megy el, akkor sokkal jobban járt volna, sokkal boldogabb lenne, és valósszínűleg már együtt lennének Booth-szal.
És Bones-t ez bosszantotta a legjobban, az eldobott esély.
- Hé, Bones.. én nem azért nem mondtam, mert nem vagyok kíváncsi arra amit mondani akarsz, vagy mert megakarlak bántani, csak tényleg Sweets...na ő veszélyes! mondta az utolsó mondatot kicsit eltúlzott hanglejtéssel
- Booth én nem sértődtem meg. csak elgondolkodtam. - mondta Bones is, és még egy kedves mosolyt is kicsikart magából
- Tudod Bones, olyan más vagy mostanában..
- Milyen?
- Nem is tudom. Olyan más.
- És ez neked nem tetszik? -kérdezte aggodalmasan a nő.
Ha tudná! Ha tudná a férfi, hogy miatta változik, hogy minden egyes alkalommal, mikor a tekintetük találkozik, attól fél, hogy elárulja mágat. Hogy elveszti a racionális énjét! Ha tudná Booth, hogy milyen sokat jelent neki...
De nem tudhatja, és ez így is van jól!
- Nem..igazábból..szóval szerintem..szóval nekem tetszik ez a másik Bones is!
- Biztos, mert ha akarod..
- Mi van veled bones? Mióta érdekel téged, hoy én mit akarok? Te mindig is a saját fejed után mentél, és az így volt jól! Visszavonom amit az előbb mondtam. Hiányzik a régi Bones. -mosolyogva és játékos dorgálásnak szánta, de még Bones is észrevette, hogy az utolsó mondatot a férfi teljesen komolyan gondolta. A végére a hangja is elhalkult.
- Igazad lehet. -hajtotta le szomorkásan a fejét Brennan
- Bones, hékás! ha mégegyszer azt mondod, hogy igazam van...
- De ha egyszer racionálisan nézve megváltoztam, és te ezt állítod, akkor egyet kell értenem veled!- rázta meg a fejét.
- De ezt csak én mondom.
- Igen, de te ismersz a legjobban.
Booth elgondolkodva figyelte a lányt. Lassan leparkolt, és sokat mondóan Bonesra pillantott.
- Ide figyelj Bones! Te a társam vagy! Én ismerlek a legjobban! Igen, valóban változol, de minden változik körülöttünk. Még a csontjaid is egy idő után megkopnak! Tehát a változás természetes, és egyáltalán nem rossz dolog.
- De Booth...mi lesz, ha már nem leszek önnmagam? -kérdezte remegő hangon Brennan.
Sosem akarta ennyire kimutatni a félelmét a változásokal kapcsolatban, de Booth megértette. Booth itt volt vele, és elvégre a társak mindent megosztanak egymással.
Booth észre vette a nő félelmét. Komolyan megijedt attól, hogy megváltozik.
- Bones, amíg világ a világ, addig te mindig önmagad maradsz, csupán egyéb dolgok változhatnak. De lényegében te mindig ugyanaz maradsz!
- Tudod, ez egy paradoxon. Nem értelmes!
- Micsoda?
- Hogy amíg világ a világ. Ennek nem sok értelmét látom.
Booth hangosan felnevetett.
- És még te mondod, hogy nem vagy önnmagad! Sosem bírtad megállni, hogy ne javíts ki!
- Ha egyszer nincs érteleme, akkor nincs is értelme Booth! -magyarázta már újra magabiztosan Brennan, miközben mind a ketten kiszálltak a kocsiból.
Booth elégedetten mosolygott, és végig Brennant figyelte, miközben ő kifejtette azt, hogy Booth mennyi szót használ helytelenül.
És ez így volt rendben.
***
- Mondják, milyen ügyün dolgoznak jelenleg? -kérdezte sweets miközben felvette a "mindent tudok" pillantását.
- Nincs semmi! -lelkesedett Booth- Igaz Bones? -fordult a nő felé
- Én nem tudok róla, hogy lenne bármi is, Booth, te igen?
- Nem tartják különösnek, hogy mindig kikérik a másik véleményét? Ez a fajta kapcsolat elég szokatlan olyan emberek között, akik csupán társak...
Boooth és Brennan sokatmondó pillantásokat vetettek egymásra. Elegük volt Sweet szentbeszédéből, bár a srácot az kedvelték. De a mondókája...nagyon unalmas volt.
Booth nagy sóhaj kíséretében hátradőlt.
- Ide figyeljen Sweets, bármit is akar ezekbe belemagyarázni..
- Nem Booth ügynök! Én nem maygarázok semmibe semmit sem. Csak próbáltam elindítani a terápiás beszélgetést. de akkor mondjon maga valamit!
- Mennünk kell, mert Gordon Gordon meghívott minket vacsorázni. -mondta Booth, öszedörzsölve a tenyereit. -Rákhusi lesz!
- Kettesben mennek? Ez igen! Végre egy lépés a...
- A micsoda Sweets? -szólt közbe Brennan is
- Nem mindegy Bones, csak menjünk már!
- A maguk félelme a pszichológiától igen sajátos. Ez egy igen mérvadó hasonlóság maguk között.
- Én nem félek a pszicholóógiától! -jelentette ki teljes egyszerűséggel Brennan. - Csupán semmi értlmét nem látom, és semmi racionális alapja nincs. Mindez csak feltételezés! -a nő megrántotta a vállát, és újra Bootht figyelte.
Ezt már Sweets is észre vette
- Tudják, csak ismételni tudom magam. Valamelyikőjüknek kezdeményezni kell. És az maga lesz Booth ügynök, maga a ...
- Ki ne mondja, hogy hazárd játékos! -ugrott fel Booth, és dühösen Sweets asztalára csapott.
Igen, és ha tudná Sweets, hogy mi történt azon az estén mikor ezt a "brilliáns" tanácsot adta?!
Boothnak még mindig nagyon fájt a visszutasítás. És dühös volt Sweetsre, amiért újra felemlegeti, még akkor is, ha ő nem tud róla.
Sweets is észrevette Boothon, hogy mostmár tényleg nem mehet tovább, úgyhogy inkább Brennan felé fordult.
-Akkor majd te, dr. Brennan.! Itt az ideje, annak, hogy nagyobb léptekben haladjanak...
Brennan az ablak felé fordította a fejét. Esik.
Akkor is esett.
Tökéletesen emlékszik az este minden részletére. Azóta változik körülötte minden.
Nagyon fájt a visszautasítás, de teljesen racionális volt. Hannah Boothszal volt, és Booth szerette Hannaht.
Ha Brennan tudta volna, hogy nem sokkal később Hannah elmegy...De nem! Talán akkor nem hozta volna ennyire zavarba a férfit...De akkor, akkor ott a kocsiban úgy érezte, hogy harcolnia kell a férfiért, illetve a aját boldogságáért, amit a férfi jelentett. és ráadásul ott volt még az az ügy is. A halott doktornő, aki úgy halt meg, amitől Brennan a legjobban félt.
Megbánással.
- Hagyja békén Bonest! -halotta meg Booth dühös hangját, miközben még mindig a kinti esőt figyelte.
- Milyen érzéssel tölti el, hogy védi dr. Brennant?
- Hagyd booth, csak a munkáját végzi! -suttogta halkan Brennan, és óvatosan Booth megfeszült kezére tette a kezét.
- Sweets, szerintem maga is jobban jár, ha mi most elmegyünk! -mondta Booth, émg mindig egy kemény éllel a hangjában
- Holnap találkozunk, délután négykor várom önöket! -bólintott Sweets.
Booth és Brennan köszönés nélkül kisiettek az ajtón.
-Ez a kölyök! Azt sem tudja...azt sem tudja miket mond!
- Booth, csak a munkáját végzi!
- Na mi van, te is a pártjára állsz?!
- Neem. -mondta ilyendten a nő- csupán annyit mondok, hogy racionálisan nézve ő csak a munkáját végzi, ahogy te is a tiédet, és én is az enyémet!
Booth nem válaszolt.
Pár percig csöndesen álldogáltak először a lift előtt, majd a liftben. Végül kisiette az épületből.
Boooth gondosan elcsórta az egyik FBI-os fekete esernyőjét, és kaján vigyorral nyitotta ki.
Brennan sejtette, hogy nagyon nem szeretheti azt az FBI-os fickót, ha ilyen örömmel viszi el az esernyőjét.
- Tudod Bones, én nem akarlak megsérteni, de szerintem át kéne öltöznöd!
- Miért?
- Mert ez egy puccos étterem!
- Ja. Ömm oké, akkor hazavinnél?
- Megvárlak nálad oké!
- Te nem öltözöl át,
- Viccelsz, az öltönynél keresve sem találnék elegánsabbak.
- És a nyakkendőd?
- Az a szexepilem! -vigyorgott a férfi, miközben beindította a kocsi motorját.
 |
| 5x16 és 6x09 nem saját készítés, egy oldalon találtam :)) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése