Beteg vagyok, hót lázas, úgyhogy most csak ennyire futotta. Viszont ma még lehet, hogy írok, mert mivel itthon vagyok, több időm van.
Jó olvasást.
Ja és ha a chatbe nem lenne egyértelmű, a nevem Byia, szóval én vagyok a "szerkesztő". :))
És bocsi amiért ebben most kevesebb a BB. De ígérem majd pótolom.
7.FEJEZET
Brennan már másodszor nézte végig azt a videót, amit Angie a pendrive-on talált.
A videó ugyan olyan volt, mint amilyet Booth is kapott, csak ezt Brennannek címezték, és az apjáról volt benne szó.
- Tehát apát mégis elrabolták.
- Mégpedig ugyanaz a szemétláda, aki elvitte Parkert is! -dühöngött Booth, és fel-le kezdett járkálni.
- Megtaláljuk! -biztatta Angela a férfit, bár egy kicsit ő is megijedt, hiszen semmi nyom nincs.
Van két pendrive-juk, és ennyi. De optimistának kell lennie. legalább neki!
- De miért az iskolában hagyta ezt a pendrive-ot? Miért vitte el előbb Max-et, de fenyegette meg Parkert, és utána vitte el Parkert és fenyegetett meg téged, és apádat? -kérdezte Booth
- Mert, tudta, hogy az iskolában úgyis megtalálom.
Booth lehuppant egy székre, és idegesen a hajába túrt. Nagyokat sóhajtott, de nem nézett senkire. Annyi minden keringett a fejében. Parkert elrabolta egy őrült, és kitudja mit művelt vele. Ráadásul Maxxel rabolta el. De legalább Max szereti Parkert, és Parker sincs egyedül. Ez az egyetlen pozitívum ebben a helyzetben.
Brennan eközben Booth-t figyelte. Annyira szerette volna megölelni, fogni a kezét, és megvigasztalni. De tudta, hogy nincs semmijen logikus érv, ami azt támasztaná alá, hogy nem lesz semmi baj. Mert baj lesz, és már talán baj is van.
Viszont nem értette miért akarja ennyire megérinteni a férfit. Mióta elmondta neki, hogy hogyan érez a férfi iránt, annyira megváltozott. Valamiért már nem tudja uralni az érzéseit. Nem képes csak nagy nehézségek árán visszaszorítani mindazt ami kitörni készül belőle. és ezért is utálta a pszichológiát! Mert nincs semmi értelme, és egyáltalán nem racionális.
Visszafogta magát, és inkább csöndben kiment a szobából. Ha most odament volna Boothoz, akkor átlépte volna a határt, amit pedig nem tehet meg. A férfi már tovább lépett, és neki is tovább kell!
Booth figyelte a távozó Bonest. Majd Angela hangját hallotta meg.
- Menj haza Booth! Pihenned kell!
- Nem pihenhetek, amíg egy őrült fogva tartja a fiamat! -vágott vissza Booth
- Akkor legalább ülj le itt, igyál egy kávét. Itt most nem tudsz mit csinálni, és csak akadályozod a többiek munkáját! Én is nagyon aggódom Parkerért, ahogy mindenki más is! -magyarázta Angela, és a lapjaival együtt ő is kiment a szobából.
Booth sem akart tovább ebben a helyiségben maradni. minden túl fényes és tiszta volt körülötte. Idegesítette őt ez a sok fém, és sok ketyere, amiből semmit sem értett.
Felállt, és fölment, hogy csináljon magának egy kávét, és rendezze a gondolatait.
Brennan eközben a jelentését írta, mikor megcsörrent a telefonja.
- Halló, itt Brennan.
- Üdvözlöm Dr.Brennan. -hallott a vonal másik végéből egy ilyesztő férfi hangot.
- Ki maga?
- Ejnye, hát így kell kezdeni az ismerkedést?! Lehetne egy kicsit kedvesebb, tekintve, hogy nálam van az apja! -hallotta a gúnyos kacajt
- Miért csinálja ezt?
- Boothnak és magának bűnhődnie kell! De főleg Seeyle-nek!
- Broadczky? -kérdezte meglepődve Brennan
- Nahát, végre felismert! Már kezdtem aggódni, hogy veszített a híres intelligenciájából!
- Hol van Parker és az apám?!
- Ejnye, ne ilyen gyorsan. Csak szép sorjában.
Volt valami a férfi hangjában, ami nagyon megijesztette Temperance-t. Eddig is egy kicsit félt a férfitól, mert legalább olyan jó volt mesterlövészetből, mint Booth.
- Van egy ajánlatom magának, dr.Brennan.
- Én nem üzletelek magával! -mondta éles hangon, bár a szíve már a torkában dobogott
- Pedig jobban tenné, különben az egyikük meghal!
Brennan szinte már görcsösen markolta a telefont. Ijedten próbálta magában logikusan eldönteni, hogy mit tegyen. De hisz nem teheti ki még az apját sem ijennek!
- Hallgatom! -válaszolta végül szép lassan, és kissé remegő hangon
- Akkor tehát az ajánlatom! Eldönti, hogy melyiküket akarja visszakapni, és őt visszaküldöm. De a másik, noss ő még élvezi majd tovább a vendégszeretetem.
- Ezt nem gondolhatja komolyan!
- Max vagy Parker! Egy perce van, hogy eldöntse, utána az egyiküket lelövöm!
- Maga egy rohadt szemétláda!
- lehet, de az én kezemben van a pisztoly. még 50 másodperc!
Brennan agya lázasan kattogott. Hogy is választhatna. ha nem az apját választja, akkor Russ soha többé nem áll vele szóba. De Parker..ő még olyan fiatal! Ráadásul Booth fia. Ha nem őt választja soha többé nem lesz képes megállni Booth előtt. Hiszen ott lebeg majd közöttük a tudat, hogy megmenthette volna a fiút.
- 10 másodperc dr.Brennan.
- Ha nem választok?
- Akkor az egyikük biztosan meghal!
- Parker -suttogta Brennan elhalóan
- Tessék? -kérdezett vissza gonoszan a férfi
- Parkert választom!
- Jó döntés. 10 perc múlva legyen a parkban. Egyedül jöjjön, különben lehet, hogyha meglátom Bootht, meghúzom a ravaszt!
- Ha bántani meri..!
- Ugyan már, miért tennék ilyet? -nevetett a férfi - 10 perc múlva dr. Brennan. ne késsen!
Azzal lerakta a telefont. Brennan gyorsan felugrott, felkapta a kabátját, elmaszatolta az arcán lévő kis könnycseppeket, és futott a kocsijához. Nem érdekelte sem Angie meglepődött kiáltása, sem a kapu pittyegése. tudta nagyon jól, hogyha késik, akkor Broadzky tényleg képes lenne megölni Parkert.
Csak remélni tudta, hogy nem verte át őt a férfi.
És csak remélte, hogy tényleg jól választott.
Ekkor megjelent a szeme előtt egy kép. Booth boldogan, mosolyogva öleli Parkert, aki nevet, és egy repülőgéppel játszik. Annyira szeretik egymást! És ha Parker meghalna, Booth örökké megváltozna. Féltette a férfit, és talán egy kicsit önző módon is választott. Szerette a férfit boldognak látni, és talán emiatt választotta a fiút..Bár racionálisan nézve, ez volt a helyes döntés.
de azért a gyomrában még mindig nem oldódott fel a görcs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése