26.FEJEZET
"Nagyon hűséges tudok lenni. Én mindig várnálak, és keresném a kedved. Megvédenélek, ha valaki bántani akarna. Őriznélek, amikor alszol. Mert bármilyen is legyél, biztos lehetsz abban, hogy számomra a legkülönb vagy."
- Bones! Figyelj! A műtét sok mindent megváltoztatott. Időbe telt, míg visszatértem, de egyetlen dologban már a műtét előtt is biztos voltam, és ezen néhány vágás sem tud változtatni. Már a műtét előtt szerettelek. Nem ilyen erősen, és intenzíven, de már akkor is vonzódtam hozzád. Majd a műtét után, mikor segítettél emlékezni a régi önmagamra, biztossá vált bennem, hogy szeretlek.- győzködte őt Booth. Megfogta a nő mindkét kezét, és nem engedte. Tudatni akarta a nővel, hogy milyen sokat jelent neki, és ez nem holmi ostoba műtét eredménye.
- Hiszel nekem? -fejezte be Booth
Brennan zavartan lesütötte a szemét.
- Hiszek.
- Bízol bennem?
- Mindenkinél jobban. -suttogta a nő, de szomorkás arcán már mosoly bujkált.
- Akkor minden rendben? -hajolt közelebb a férfi
- Igen. Rendben lesz. -suttogta már őszinte mosollyal a nő
- Szeretlek. -súgta Booth is, és egy apró puszit nyomott a nő arcára
- Tudom. -válaszolta Brennan.
Egyszerre szálltak ki a kocsiból, és szinte mindkettejük számára természetesnek tűnt, hogy ma együtt töltik az éjszakát, Brennan lakásán.
- Van kulcsod?
- Persze! -válaszolt meglepetten a nő - Miért ne lenne?
- Nem is tudom, csak kérdeztem. Mert tudod, nekem is van.
- Tudom. Én adtam neked. -mosolygott rá Brennan
- Tudom. Olyan j, hogy ilyen sokat tudunk! -nevetett fel Booth, és a nő derekáért nyúlt
- Nem értelek. -hebegte zavartan Bren.
- Mindegy...remélem van söröd!
- AZ mindig van. -vette le a kabátján Bones, és becsukta maguk mögött az ajtót - Kérsz?
- Már vetem ki! -kiabált a férfi a hűtő mellől
Brennan egy pillanatra megtorpant. Olyan...hirtelen úgy érezte magát, mintha házasok lennének. Booth magabiztosan mozog a házában, együtt vannak, és épp sörözni készülnek, egy hihetetlenül hosszú nap után.
És ami a legfurcsább..tetszett neki ez az érzés. Élvezte, hogy változnak a dolgok. És jó irányba haladnak. Hirtelen még az apja halálát is távolinak érezte.
Majd megrázta a fejét. Hiába szerette Booth, az eszével tudta, hogy a férfi sosem kérné meg. Hiszen annyit vesztett már...
Várjunk csak! ő most azt akarja, hogy Booth megkérje?! Ledöbbenve nézett a tükörbe. Ő, Temperance Brennan, aki mindig is a házasság intézménye ellen volt, most azt akarja, hogy egy férfi eljegyezze?! Házas életre vágyik? Monogámiára?
Hirtelen megjelent előtte egy kép, amin egy másik férfival van. Megborzongott. Képtelen lenne megcsalni Booth-t. Képtelen lenne bármi mástis tenni, ami Booth-t megbántaná, vagy elvenné tőle. Döbbenten figyelte az arcát. Ezt az ismerős arcot, ami most mégis, valahogy megváltozott. Bizonytalan volt, mégis csillogó, és meglepett. Nyílt. Alig ismert magára. Az elmúlt napban valami különös ok miatt vágyott arra, hogy legyen egy saját kisbabája, és, hogy egy férfi eljegyezze. Átlagos életre vágyott. egy családra.
Amint ez tudatosult benne, rögtön érkezett is a várt fájdalom. Tudta, hogy mindez úgysem valósulhat meg.
- Bones, mi a baj? -hallotta a férfi hangját egész közelről.
- Ömm...semmi! Hol a söröm? -rázta meg a fejét, és gyorsan elterelte a gondolatait. De tudta jól, hogy este újra szembesülni fog a vágyaival. Álmaiban, vagy ébrenlétében.
- Gyere! Igyunk!
- Oké. -mondta elhúzva Brennan, és nagyot kortyolt a hideg folyadékból. Élvezte ahogy az alkohol elborítja az agyát.
Ledobták magukat a kanapéra. Brennan óvatosan a férfi mellé bújt.
- Kérdezhetek valamit? -kérdezte félénken Brennan
- Már megtetted, de most az egyszer kérdezhetsz még egyet!-vigyorgott kisfiúsan Booth
- Úgy látom valakinek nagyon j kedve van.
- Neked nem.
- Meghalt az apám.
Booth egy pillanatra elnémult.
- Bocsánat.
- Ezért nem kell bocsánatot kérned. Boldog is vagyok, és nem is. A tudatalattim még mindig nem képes elhinni apám halálát. De erről nem te tehetsz.
- Akkor oké. Ne és..mit akartál kérdezni?
- Háát...ne légy dühös, de valamire kíváncsi vagyok. Tudod mikor megkérted Rebecca kezét...
- Igen?
- Az milyen volt? -kérdezte szégyenlősen Bones.
- Miért kérdezed?-kérdezte meglepődve Booth.
- Csak...tudod..engem még sosem kértek meg, és nem igazán tudom, milyen az.
- Hát, de ez honnan jutott eszedbe?
- Angela. Angela és Hodgins. -vágta rá gyorsan Brennan. Elfordította fejét, hogy a férfi ne tudjon olvasni a tekintetéből. Valójában még ő maga sem tudja, hogy honnan jutott mindez az eszébe.
- Tudod Bones, a férfi általában vesz egy gyűrűt..
- Ez tudom! Letérdel, és felteszi a kérdést a nőnek, aki igennel válaszol. -lelkesedett a nő. Irreálisnak érezte, hogy ez az ügy ennyire felizgatja.
- Ez nem ilyen egyszerű Bones. Először is én nem térdeltem le. Az igazán férfias férfiak...
- Mint te?
- Igen, mint én. Szóval, a férfias férfiak nem térdelnek le. Elé álltam, mélyen a szemébe néztem. Nem éreztem mást, csak szerelmet. Én legalábbis...Szóval kipattintottam a kis dobozkát, amiben a gyűrű volt, és feltettem neki a kérdést.
- És ő igennel válaszolt.
- Nem. Hannah nem...- komorult el a férfi arca
- Booth, én...én nem akartam felhozni Hannah-t. -mentegetőzött Bones. ő egyáltalán nem ide akart kilyukadni.
- Nincs semmi Bones. Már veled vagyok. Túl vagyok Hannah-n. Valójában, sosem voltam 100% -ig vele...
- Biztos nincs baj Booth,
- Biztos. -mosolygott rá a férfi, és magához húzta egy csókra. A nő vállán keresztül Booth egy ismerős villanásra lett figyelmes. Egy kés volt, amin megtört a lámpa fénye. Hirtelen a vér is megfagyott az ereiben. Pontosan tudta, hogy kié az a kés.
Nem akarta megijeszteni Bonest. Szorosabban ölelte magéhoz, de még vetett egy pillantást arra a helyre, ahol a kést látta felvillanni.
Majd figyelte, hogy alszok el Bones. Ő is lecsukta a szemét, de érzékeit felerősítette. Minden idegszála pattanásig feszült.
Brennan lehunyta a szemeit, de nem tudta kiverni a fejéből a házasság gondolatát.
Így aludt el. Booth féltő ölében.
Broadsky ebben a pillanatban mászott be az ablakon. Látta a párocskát, egymást átkarolva, mélyen aludva. Elmosolyodott.
Halk léptekkel végigment a szobán, és az ágy előtt megállt. Mohón figyelte a nőt. Hamarosan ő is az apja mellett fog feküdni. Holtan.
De hibázott.
Életében először nagy hibát követett el.
Booth egy villámgyors mozdulattal előrántotta a pisztolyát.
Immár nem gondolkozott. Bones életére tört. megakarta ölni a nőt, akit szeret.
Adrenalintól, dühtől, és egy kis félelemtől vezérelve meghúzta a ravaszt.
A golyó olyan gyorsan fúródott a régi ellensége testébe, hogy Broadskynak esélye sem volt megszólalni, vagy menekülni.
Hangos puffanással rogyott össze. A kés kiesett a kezéből. A szemei lecsukódtak, de a mohó arckifejezés örökre az arcán maradt. Ilyen életet élt, így is halt meg.
Brennan a fegyver hangos hangjára riadt fel. Sikítva kapaszkodott Booth-ba. Csupán annyit látott, hogy Boradsky teste rongybabaként rogy a földre. Booth pedig még mindig a pisztolyt markolászta.
uristen :O nagyonnagyon ugyes vagy :) ezek sztorik..egyszeruen nemjutok szavakhoz.imádom oket :)mégegyszer garatula és csak így tovább :*
VálaszTörlésAzta, ez nem semmi rész volt. Végre vége a rémálomnak :)
VálaszTörlésRemélem hamarosan Booth felteszi a nagy kérdést :)
Kíváncsian várom a következő részeket!
Gratula nagyon ügyes vagy, remélem még sok ilyen jó történetet olvashatunk tőled :D pár napja találtam csak az oldaladra, de még aznap végigolvastam az összes részt, mert lehetetlen abbahagyni :D várom a folytatást :)
VálaszTörlés