Égő Jégvirág 6.fejezet

Bocsi amiért ilyen rövid lett. Holnap remélem lesz időm hosszabbat írni :))
Addig is várom a komikat.

6.FEJEZET

Booth nekivetette a hátát a hideg falnak. Figyelte ahogy a munkatársai szép sorban körbejárják az épületet. Egyre csak gyűltek Parker holmiai Booth ölében, de a fiút nem találták meg. A férfi egyre idegesebb lett. Tudta, hogy felkéne hívnia Rebeccát, de a kezei nem engedelmeskedtek.

Most először engedte meg Rebecca, hogy Parker egy egész hónapot az apjával töltsön, mert a nőnek el kell utaznia. Itt volt a lehetőség, és máris a harmadik napon elrabolták a fiút. Emiatt sem akarta felhívni Rebeccát, mert ha megtudja mi történt, akkor sosem engedi többé, hogy a fia nála legyen. Persze csak ha megtalálják Parkert.

Egyre idegesebb lett. Tenni akart, cselekedni, de nem tehetett semmit. Az ügyből kizárták, mivel hozzátartozó, és a nyomok sem vezettek sehova. Az egyetlen reménye Bones volt.

Brennan eközben az épület egy eldugott kis szobájában keresgélt. a többi FBI-os még nem talált oda, így a nő végre csöndben dolgozhatott. Egyre nagyobb volt rajta a nyomás. Már órák teltek el, de senki nem talált semmit. Brennan nagyon féltette Bootht és Parkert is. Biztos volt benne, hogy a férfi már felhívta Rebeccát, és épp valahol veszekednek az épületben. Ezért nem is ment oda Boothhoz, hogy elmondja még nem talált ő sem semmi értékeset.

Nagyot sóhajtva lehasalt a földre, hogy az egyik szekrény alá betudjon nézni. Semmi.
Felegyenesedett, és még egyszer körbe nézett. Ekkor azonban valamin megakadt a szeme. Egy pendrive. Egy pendrive ami egy levelre van ragasztva. Nem gondolta, hogy nyom lenne, de azért belenézett.
Rosszul gondolta. A levelet a Jeffersonianba címezték, egyenesen Temperance Brenannek.
Nem tudta, hogy mi lehet a pendriveon, de biztos volt benne, hogy valami köze van Parker eltűnéséhez.
Gyorsan kisietett a szobából, fel a lépcsőn egyenesen arra a helyre, ahol a legutóbb Bootht látta. Nem akarta odaadni sem a levelet, sem a pendriveot az FBI-osoknak. Ha nekik szólna, akkor nem neki címezték volna.

- Bones! -ugrott fel Booth reménykedve- Találtál valami?

- Lehet. -mondta, és odaadta a férfinek a levelet, és a pendriveot.

- Ez mi? -nézte a férfi kissé csalódott arccal

- Ezt nekem címezték.
- Azt látom, de mi köze ennek Parker eltűnéséhez?
- Pont ezt akarom kideríteni. Jössz?
- Hova?
- A laborba. -mondta a nő, miközben levette a kesztyűjét. - Angie majd megmondja mi van rajta.
- Megyek. De egy valami azért még nem értek.
- Mit?
- Miért nem nekem címezték a levelet? Parker az én fiam!
- Igen, de én vagyok a legintelligensebb, és az emberünk ezt nagyon jól tudta, és azt is, hogy te nem vehetsz részt a nyomozásban, ezért csak nekem volt esélyem arra, hogy megtaláljam. -magyarázta brennan
- És miért küldött egyáltalán segítséget?
- honnan veszed, hogy ez segytség?
- A fenyegetést is pendriveon küldte. Ez már egy nyom. Vagyis seítség. -ecsetelte a férfi
Bones meglepődve nézett rá. Talán most először gondolkodik is a cselekvés helyett?!
Csendben lépkedtek a kocsihoz. Brennan már ment is a sajátja felé, mikor Booth utána szólt:
- Nem jössz velem? -az arca szomorú volt, és olyan esetlen amilyennek még brennan sosem látta. A férfivel akart menni. De nem akarta túlzásba vinni a dolgokat. Ma már így is túlléptek egy határt. Megölelték egymást, ő ma még sírt is. Ez már sok. Brennan megfogadta, hogy sosem nyitja meg többé a szívét a férfi előtt annyira, mint akkor este a kocsiban. Az is csak egy véletlen botlás volt. Az az ügy nagyon felkavarta, és megijesztette. Rádöbbentette, hogy van még valami, amit feltétlenül el kell mondania a férfinak. Nem akart annélkül meghalni.
És elmondta. De nem azt a választ kapta, amire vágyott. Bár nem is igazán tutda, hogy mire számított. Csókra? Arra, hogy egymás nyakába boruljanak?! Ez nem vallana rájuk.
-Bones? -szakította félbe a merengését. -Akkor jössz velem, vagy sem?
- Nem tudom Booth. Ez nem biztos, hogy jó ötlet...- de  lábai már el is indultak a kocsi felé. Az ész és a szív harcában hihetetlen módon a szív győzött. Bár ebben Brennan nem hitt.
Beült az ismerős kocsiba. Annyi jó és rossz emléke van erről a kocsiról. Annyi minden történt itt. A férfi arcára nézett és hirtelen ugyanolyannak látta, mint mikor visszautasította őt. Az arcvonásai kemények, a szeme kiolvashatatlan.

A férfi észrevette, hogy Bones őt figyeli. Neki is rengetegszer eszébe jutott az az esős éjszaka. Talán ha akkor igent mond a nőnek...De hiszen Brennan volt az aki elutasította őt legelőször! Hiszen, hiszen ő rontotta el. ha akkor igent mond, már rég együtt lennének, és sosem ment volna el Afganisztánba, és rengeteg borzalomtól menekült volna meg.
Mégis bűntudata volt, amiért megbántotta Bonest. Annyira szomorú volt! Akkor először látott mást is a nőben a tudóson kívül. És azóta valami megváltozott a nőben. Többször néz a férfira, többször érintette meg, és többször, sokkal többször tette meg amit a férfi kért tőle. Bones akartalanol is közeledett hozzá, pedig látta rajta, hogy nem akar. Most is látta rajta, ogy nem akart vele menni, vagy csak nem tartotta racionálisnak, most mégis itt ül mellette.

- odaadom Anginek a pendriveot. Te addig mit fogsz csinálni? -törte meg a csendet a nő
- Nyomoznék, de nem folyhatok bele az ügybe. Esetleg..esetleg bemehetnék hozzátok!
- A laborba?
- Aha. Van neked egy kényelmes kanapéd...- mosolyodott el végre a férfi, de a szemén még mindig látszott az előbbi élelem, és tehetelenség.
- Felőlem, de nekem dolgoznom kell. -amint kimondta a nő, rögtön bele is harapott az ajkába. Miért kellene neki a férfivel lennie? Miért magyarázkodik neki, hogy miért nem mardhat vele az irodájában?! Ez egyáltalán nem logikus, és kicsit sem racionális
- Oké -válaszot booth furcsán, és lassan leállította a kocsit az Intézet előtt.

Bones még gyorsan booth előtt besietett az épületbe. kicsit egyedül akart lenni, és megérteni miért viselkedik így!

Booth figyelte a gyorsan távozó brennat, ám ekkor Angie jelent meg mellette.
-Bren odaadta a pendriveot. ha akarod ottlehetsz mikor megnyitom! -hadarta a nő
-Köszi Angela. -és követte őt az irodája felé.
-Figyelj csak booth. Mi van Brennannel? -kérdezte miközben a billentyűzeten futatta végig az ujjait.
- Nincs semmi.
- Akkor veled és Brenannel? Inkább így kérdezem.
- Nincs velünk semmi. Bones dolgozik, én pedig szeretném már látni, hogy mi van azon a nyamvadt pendriveon, ugyanis a fiam elrabolták! -emelte fel a hangját Booth
Sosem szerette, ha Angela faggatni kezdte Bonesról és róla. nincs semmi. csupán társak.

Brennan eközben felszaladt az irodájába. Arra várt, hogy majd Booth ott lesz, elterülve a kanapén, és alszik. De a kanapé üres volt.
Csüggetten tért vissza a csontjaihoz, és zavarában azt sem vette észre, hogy Cam közben elköszönt. Próbált a csontokra koncentrálni és lehiggadni.
Ám ebben a pillanatban megfogalmazódott bennne a regénye vége, és már végképp nem volt képes nyugton maradni.
Booth tekintete belevésődött az agyába, és a regényének a végébe is beköltözött.

Gyorsan ledobta a kesztyűjét, visszarohant az irodájába, és írni akart.

Ekkor azonban Angela utána kiálltott.

- Szívem, ezt nekem is látnod kell!! -barátnője mellett Booth állt, és furcsa tekintettel meredt Brennanre.
Valami nem stimmel...