Remélem tetszik ez a rész. Kicsit hosszabb is lett mint a többi.
Komikat lécci :)
És bocsi, hogy ebbe most kevesebb a BB. Angela is fontos szerepet játszik. Majd meglátjátok.... :D
És mielőtt bárki is elolvasná....jelentem, hogy Broadsky még alszik XD
Bocsi, ha valaki ezt nem akarta így az elején megtudni...
24.FEJEZET
"Két jégkocka voltunk, de a napsütésben elolvadtunk, és most egy és ugyanaz a víztócsa vagyunk."
Brennan átkarolta a férfi nyakát, és magával húzta az ágyra. Élvezte, ahogy a férfi biztonságot jelentő karjai gyengéden átölelik. Mintha Booth attól félne, hogy eltörik. Csókjuk az elején óvatos volt, majd egyre mélyebb, és forró. Édes volt, lassú, de megnyugtató.
Odakinn már javában tűzött a nap. Megvilágította a szobában lévőket, aranyos színnel bevonva a nőt és a férfit.
Mindketten lelkileg összeolvadtak. Kapcsolatuk eggyel magasabb szintre lépett, és ez már mindketten érezték.
***
Eközben a laborban Cam, immár kevésbé fekete ruhában, Angelát kereste.
- Hol van Brennan? -kérdezte amint megtalálta Angiet
- Miért? Szerintem épp otthon vannak Boothszal és...na tudod! -mosolyodott el Angie
- Igen...Nem kéne szólni nekik, hogy ideje lenne dolgozniuk is?
- Cam, ennyire még te sem lehetsz főnök! Hagyd már őket egy kicsit! Rád is rád férne a pihenés!
- Ezt pont te mondod Angela, aki 9 hónapos terhesen még itt dolgozol? Már rég a kórházban kéne feküdnöd!
- Jól vagyok. -tért ki a válasz elől Angela.
- Azt hiszem ezt nektek is látnotok kéne! -jelent meg ekkor Zack
- Mi az Zack? -fordultak oda egyszerre
- A csonton találtam néhány érdekes dolgot. Az biztos, hogy Broadsky volt, de...
- Micsoda??? Te lenyúltad Max csontvázát?! -háborodott fel Angela
- Tulajdonképpen csak a homlokcsontját....
- Zack Addy! Ha ezt Brennan megtudja, repülsz innen!! -förmedt rá Angela -Amúgy is, hogy képzelted, hogy csak úgy engedély nélkül elviszel egy csontot Brennan apjából?! -folytatta.
Ekkor már Cam is kissé kínosnak érezte ezt a beszélgetést, akárcsak Zack. A doktorandusz Caam-et bámulta, Cam pedig próbált elmenekülni Angela haragja elől.
Ez már Angie-nek is feltűnt. Lassan, szúrós szemekkel a főnökére meredt.
- Te adtál engedélyt?! Ti ketten...hihetetlenek vagytok! Őrültek vesznek körül!! -kiáltott fel Angela, és dühösen fújt egyet. -Tudjátok mit! Inkább én már nem is szólok bele! De ha Brennan megtudja...nektek végetek, és én nem mentelek meg titeket! -azzal dühösen elviharzott a zavart Hodgins mellett.
- Itt meg mi történt? -kérdezte jack Zackre nézve.
- Semmi doktor Hogins...igazán semmiség. -legyintett Cam, és sietősen távozott.
- Zack?
- Tudod dr. Hodgins, lehet, hogy jobb lenne, ha nem szólnék dr. Saroyan ellen. ő a főnököm, és nekem mindennél fontosabb a munkám.
- Gyáva.
- Racionális. -vágott vissza Zack.
-Gyáva! -dalolta Hodgins, miközben visszafordult az irodája felé.
Zack zavartan állt ott, a csontjai mellett. Bonyolult volt neki az emberek működése. Annyira nem logikus, és kiszámíthatatlan. Megrántotta a vállát, és ő is ment a maga dolgára. Szerette a kollégáit, de a magán életükbe nem igazán akart belefolyni.
- Vá..vá..várj! -kiálltott utána Angela
- Igen?
- Mit akartál mutatni?
- A csonton találtam valamiféle szövetet. De dr. Saroyan beleegyezése nélkül nem mertem odaadni dr. Hodginsnak.
- Cam! -kiáltotta el magát Angela
- Ne kiabáljon Miss Montenegro! -jött elő az egyik fal mögül Cam
- Hamarosan Mrs. Hodgins. -javította ki vigyorogva.
- Akkor se kiabáljon! Nem az utcán vagyunk! Mit akar?
- Zack talált...-kezdett bele Angie
- Találtam egy szövetmintát, a még tisztítatlan csonton. De a beleegyezése nélkül nem akartam odaadni dr. Hodginsnak.
- Rendben, adja oda neki! - bólintott rá Cam.
Angela még mindig borzasztó abszurdnak és ilyesztőnek találta, hogy kollégái a legjobb barátnőjének az apjának a homlokcsontjáról beszélnek. A hátán végigfutott a hideg. Inkább visszatért az irodájába, ahol nemrég kezdett el egy festményt. Élvezte, hogy végre van másra is ideje, azon kívül, hogy törött koponyákról készít arcrekonstrukciót.
- Bones...jól vagy? -fordult a nő felé Booth. Már a kanapén ültek, de Brennan nem akaródzott megszólalni.
- Jól igen. -bólintott
- Csak mert tudod, ilyenkor már rég beszélni szoktál.
- Nem akarom megtörni a varázst.
- Tessék?? -kérdezett vissza a férfi. Először azt hitte, rosszul hall. Bones tényleg kimondta volna a "varázs" szót?!
- Rosszul mondtam? Tudod, nem igazán tudom, hogy kell használni ezt a szót, mivelhogy jelentése nem sok van.
- Dehogyis nem! Ez a szó mindent elmond nekem.
- Igen?
- Boldog vagy. -cirógatta meg a nő arcát, és egy aranyos puszit nyomott Brennan feje búbjára.
- Igen Booth. Boldog vagyok. Örülök, hogy itt vagy..hogy itt vagyunk... -mosolygott rá a nő, és a fejét a férfi vállára hajtotta.
- Tudod Bones, én is boldog vagyok. Igazán boldog.....És akár elmehetnénk enni valamit. -vetette fel óvatosan a férfi
- Miért? -kérdezte meglepetten Bones. Miért nem akarja a férfi, hogy itt maradjanak? Együtt...
- Tudod Bones, az elmúlt pár napban nem sokat ettem, és egy ilyen erős FBI ügynöknek mint én, szüksége van kajára.
Temperance felnevetett, és lassan felállt a kanapéról, kibontakozva Booth öleléséből.
-Tehát akkor a gyomrod adott ki ilyen hangokat?! Nem tudtam mi ez a morgás. -nevetett továbbra is
- Hát, elég valószínű, hogy én voltam. -állt fel Booth is, és az ingje után nyúlt.
Brennan elindult a fürdőszoba felé, de a folyosón még visszafordult. Figyelte ahogy Booth mosolyogva öltözködik.
Brennan arcán is könnyed mosoly jelent meg. Annyira jó volt ez így. Megtudta volna szokni. Akár örökre is.
Ez a gondolat egy kicsit megrémisztette. Bár a jövőjét már csak Booth-szal volt képes elképzelni, az elkötelezettség még mindig megijesztette.
- Mit nézel? -kérdezte csibészes mosollyal Booth
- Téged. -válaszolt egyszerű nemességgel Bones, és elindult zuhanyozni...
***
Angela fáradtan huppant le a székére. Lábait kitámasztva pihegett még pár percet. Egyre fáradékonyabb, és a hasa is egyre nagyobb. Gyengéden megsimogatta a benne növekvő kicsit, és elmosolyodott.
- De minden fáradságot megér. -súgta
- Igen . -lépett be az ajtón Hodgins. Angela a férfi felé kapta a fejét
- Szia! Mi az?
- Hát már be sem jöhetek a menyasszonyomhoz, és a fiamhoz?
- Lány. Azt mondták valószínűleg lány lesz. -mondta fáradtan a nő
- Akkor a kislányomhoz.
- Bree. Legyen Bree a neve! Bree Temperance Hodgins. -csillant fel Angie szeme.
- Bree, Nekem tetszik. És tudod...szerintem kiválóan illik hozzá a Hodgins név is. -mondta vigyorogva Jack, és Angie mellé húzott egy széket. Lassan lehajolt, megpuszilta a nő gömbölyű hasát, majd leült.
- Szeretlek Jack. -mondta Angela
- Tudod, hogy én is szeretlek titeket.
Angela arcvonásai megfeszültek. Szemeit lehunyta, és hirtelen kapkodni kezdte a levegőt.
- Agie Angie! Mi az?
- Fáj. -préselte ki magából a nő
- Hol? Kicsim hol? -pattant fel Jack, és a menyasszonyához kapott
- Mindenhol. - kiálltotta a nő
- Hívok segítséget! -rohant az ajtó felé Hodgins
- Jack! -sikította Angela- Elfolyt a magzatvíz!! -támaszkodott fel riadtan Angela. Arcán izzadság gyöngyök jelentek meg. Kezei és remegtek, lábai pedig képtelenek voltak megtartani a testét.
- Segíts. -visította a fogain keresztül. A székre támaszkodott.
Hodgins teljesen ledermedt. A szerelme...fáj neki...biztosan ezt akarták. Végtagjai hirtelen lezsibbadtak,a hangok összefolytak, csupán a szenvedő Angelát látta maga előtt. Hirtelen mintha érezte volna kedvese minden fájdalmát. Hirtelen egy éles hang zökkentette ki a zsibbadt állapotából.
- Jack, hívd a mentőket!!! -sikította Angela
A férfi remegő ujjakkal tárcsázta a 911-et. Majd eldobta a teelfonját, mit sem törődve azzal, hogy mi lesz a készülékkel, és Angelához rohant.
- Nyugodj meg! Le kell mennünk!
- Már hogy nyugodnék meg?! Képtelen vagyok a lábamra állni. -sírta Angela. Könnyei az izzadság cseppjeivel keveredtek.
Hodgins ideges volt. nem tudta mit tehetne, és nem tudta elmulasztani a nő fájdalmait. Majd hirtelen ötlettől vezérelve, adrenalinnal feltöltődve felemelte a nőt.
- Hodgi? -mondta meglepetten Angela, majd hirtelen újabb fájások törtek rá. Kiáltani akart, de a torkán nem jött ki hang. Tátogni próbált, de az ajkai elnehezedtek. Majd a szemhéjai szép lassan lecsukódtak.
***
Booth és Brennan épp ekkor értek a laborhoz. Csupán annyit láttak, hogy az ájult Angelát Hodgins és még egy mentős beemelik a mentőautóba. Majd hirtelen az ajtók becsukódtak, és a kocsi szirénázva elszáguldott.
Brennan szívverése felgyorsult, amint meglátta ájult barátnőjét. Cam-hez rohsnt.
- Mi történt?
Cam ekkor már szállt be a kocsijába, de még válaszolt Brennannek.
-megindult a szülés. gyertek a kórházba! -azzal becsukta a kocsi ajtaját, beindította a motort, és elszáguldott a mentőautó után.
-Mi történt? -rohant oda Booth Brennanhez. Temperance boldog, de kétségbeesett arccal nézett a férfira.
-Beindult a szülés!
- Gyere, menjünk a kórházba!
Besegítette Temperancet a kocsiba. Egy apró csókot nyomott a nő remegő ajkaira, de Bones még így sem nyugodott meg.
- Hé, Bones, minden rendben lesz.
- Honnan tudod?
- Mert van egy fiam. Emlékszel? ott voltam, és borzasztó volt látni, de nem lesz semmi baj4 -nyugtatta a nőt. A kocsi közben elindult, Booth erősen taposott a gázra. De fél kezét a nő combján hagyta.
- Booth. Angela az egyetlen barátom. Természetes, hogy félek!
- És én nem vagyok a barátod?
- Booth, te sokkal több vagy annál. -Brennan ekkor a férfihez hajolt, és egy apró csókot nyomott az arcára. -Sokkal sokkal több.
- Pontosan mennyivel? -kérdezte huncut mosollyal a férfi
- Noos ez matematikailag nem kiszámolható. -magyarázta a nő, és először észre sem vette, de a férfinek sikerült elterelnie a gondolatait a barátnője iránti félelemről.
- Bones, és a szívedben? Ott én mennyi vagyok? Mekkora helyet foglalok el? -fordult ekkor Booth Brennan felé, és a szemeit a szemeibe mélyesztette. Az arca komoly volt.
- Ez antropológiailag lehetetlen...de értem a kérdésedet.
- És? Mi a válaszod?
A kocsi motorja leállt, és mindketten kiszálltak az autóból. Booth félve várta a nő válaszát.
Brennan pedig azon tépelődött elmondja e az igazat. Majd a férfire nézett, aki ugyan nem vehette észre, de a nő látta a szemében a félelmet.
Booth után kapott, kezét a férfiéba kulcsolta, és maga felé fordította.
- Booth, te vagy a mindenem. Tiéd ott minden hely! -válaszolta Bones. Meglepődött saját magán, ő sosem szokott ilyeneket mondani, de most mégis úgy érezte, gondolta, a férfinak tudnia kell. Tudnia kell, milyen fontos is neki.
Booth arcvonásai ellágyultak, szája boldog mosolyra húzódott. Magához húzta a nőt, és megcsókolta.
Majd ketten, egymás kezét fogva besétáltak a kórház ajtaján.
"Azt hitte, hogy még alszom s megölelt
s én mozdulni se mertem, félve, hogy
felébredek és álomnak remélve,
hogy ébren vagyok... és húnyt szemmel és
mozdulatlanul és remegve tűrtem,
hogy karjaimba fészkelje magát."
Nagyon de nagyon szuper rész volt. Remélem nem lesz baja Angi-nak és a babának. Kíváncsian várom a folytatást :)
VálaszTörlés