"Egy pillanatra találkozott a tekintetünk. Hirtelen úgy éreztem, valami történt. Mint amikor egy kulcs beletalál a megfelelő zárba, és kattan egyet. Nem vagyok túlzottan romantikus lélek, és bár rengeteget hallottam már róla, soha nem hittem, sőt, most sem hiszem, hogy létezik szerelem első látásra. De valaminek történnie kellett, ami miatt nem tudtam levenni róla a szemem."

(Nicholas Sparks)

Összes oldalmegjelenítés

2011. augusztus 1., hétfő

Égő Jégvirág 64. fejezet



64.FEJEZET




A kocsi gyorsan száguldott végig az utcákon. Booth csöndesen figyelte az utat, miközben szemöldökét alig látható módon összeráncolta.
 Ideges volt. Ostobán viselkedett Bones-szal. Csak...egyszerűen fogalma sincs, hogy lehetett ilyen! 
Gyakorlatilag...gyakorlatilag egy vallomást csikart ki erővel Bonesból! Pedig...ő ismeri a nőt a legjobban. Tudta, hogy nehéz eset, hogy lassan kell vele haladni. 
De mikor megtudta, hogy gyerekük lesz...mindezt mintha elfelejtette volna. Mintha nem látta volna a nehézségeket és a falakat, amiket szép lassan kellett volna áttörnie, hogy elérje a nőt. Bones olyan mint a higany. 
Ha túl erősen szorítod, kifolyik a kezedből. 
És Booth nem akarta elveszteni a nőt. Mégis a baleset óta úgy érzi, hogy a szakadék közöttük egyre nagyobb lesz. 
- Um.. -köszörülte meg a torkát samantha, megtörve ezzel a csöndet. - Beszélt már dr. Brennannel?
- Mire gondolsz?
- Hát..um, hogy mostanában...nincs jól reggelenként és.. -Samantha zavartan hátrasimította a haját. Fogalma sem volt, hogy a férfi tudja e már, hogy Brennan terhes. Ha nem tudja, akkor pedig nem ő akarta volna elmondani Boothnak. 
- Tudom, hogy terhes Samantha, nyugi. -próbált bátorító mosolyt festeni Booth az arcára. 
- És? -kérdezte már kicsit bátrabban Samantha. - Együtt vannak?
- Öm...tudod, nem is ismerjük egymást. Lehet, hogy nem erről kellene beszélgetnünk. -vágta ki magát a férfi egy furcsa grimasz kíséretében.
- Szóval külön vannak. -szűrte le a lényeget a lány. 
- Tudod Samantha, én nem ismerlek téged, biztos kedves lány vagy, de szerintem ez nem a te dolgod. -mondta kicsit erélyesebben a férfi. 
- Szerintem pedig igen. -vágott vissza Samantha. - Lehet, hogy nem ismer engem, és lehet, hogy én sem magát, viszont dr. Brennant ismerem.  És emiatt rám is tartozik, hogy mi van vele. Sok mindent köszönhetek neki.
- Ebben biztos vagyok. 
- És tudja Booth ügynök, hogy miért tartozik még rám is ez az ügy?- kérdezte kicsit dühösen Samantha. 

Ismerős volt neki ez az érzés. 
Az emberek többsége így viszonyult mindig is hozzá.
 Egy 16 éves lány, aki még biztosan nem tud semmit. Hogy is érthetné ő meg a felnőttek komoly világát? Miért is tartozna rá a felnőttek élete?!
Booth felvonta a szemöldökét és a lányra nézett.

- Mert mikor maga elment Afganisztánba és itthon hagyott egy terhes nőt, akkor én voltam ott mellette.
 Mikor reggel a WC fölé görnyedve kihányta mindenét, akkor én ültem ott mellette és tartottam a haját, nem maga! Én kísértem be a szobájába este, mikor annyira szédült, hogy alig bírt járni. Én etettem meg, mikor a terhesség erőt vett rajta.
Samantha indulatosan kicsatolta a biztonsági övét.- Érti már miért tartozik rám?
Dühös volt igen! 
Dühös volt a férfira, amiért magára hagyta a nőt.
Dühös volt, amiért most is folyamatosan bántja dr. Brennant
Dühös volt, mert a férfi lenézi őt. 
- Nem volt más választásom, ezt te is tudod! El kellett mennem Afganisztánba!- szállt ki Booth a kocsiból, jó erősen becsapva az ajtót. Samantha követte. 
- Igen.  De miért kellett megkérnie a kezét? És miért nem mondta el hamarabb dr. Brennannek?! Miért áltatta őt az utolsó pillanatig?!- állt meg a lány Booth előtt és kérdőn összefonta a kezeit a mellkasa előtt. 
- Magamhoz akartam láncolni. És feleségül vettem volna, amint visszajövök.
- És ha nem jön vissza? Ha meghal? Akkor mi lett volna? Ön ismeri a leginkább dr. Brennant Booth ügynök, úgyhogy magának kéne a leginkább megértenie, hogy dr. Brennan sebezhető legbelül. És ha egyszer feltöri a kagylóhéjat, de túl erősen üti a páncélt, akkor a belsejét is tönkre teszi. -halkította le a hangját Samantha mikor meglátta, hogy néhány fehér ruhás elég furcsa pillantásokat vet feléjük.

Booth nagyot sóhajtott és a lányra nézett. 
 -Nézd Samantha, én megértem, hogy aggódsz Bonesért. Én is aggódom és tudom, hogy ostobán viselkedtem. De mégis mit vársz tőlem? Tudom, hogy önző dolog volt megkérnem a kezét és aztán otthagyni! De úgy éreztem, hogy kell valami amivel hozzá köthetem magam. Valami, ami Afganisztánban is megmarad. 

Samantha vonásai meglágyultak. Figyelte a férfi arcán megjelenő fájdalmat és a bűntudatot. Booth ügynöknek fontos Brennan. És...talán egy kicsit megérti a férfi önzését is. 
- Tudja Booth ügynök, az a kötelék mindig is megvolt és mindig is meglesz. Akár van gyűrű, akár nincs. -monta már majdnem mosolyogva Smaantha. 
Booth néhány percig elgondolkodva figyelte a lány arcát majd ő is elmosolyodott.
- Te tényleg bölcs vagy. Igaza volt Bonesnak.
- Látja! ne becsülje le a kicsit, mert okozhat még meglepetéseket. -tette csípőre a kezét Samantha és széles vigyor terült el az arcán. 
- Ma is tanultam valamit.


2011. július 27., szerda

Égő Jégvirág 63.fejezet

Bocsi ez most elég rövid lett, és nem sok BB van benne, de remélem azért tetszeni fog :)
Várom a kommenteket :)




63.FEJEZET



- Nincs egyezés! Ez hihetetlen. -dőlt hátra a székén Booth.
- Hogy érted, hogy nincs egyezés? -kérdezte Angela.
 -úgy ahogy te is, és mindenki más ezen a Földön. Nincs két egyforma név!
- De ez..lehetetlen.
- Üdv a való világban Angela. Itt a dolgok sajnos nem úgy mennek mint a Laborban.
 -Hé Booth. Én megértem, hogy zabos vagy! Itt ez a lista, meghogy összevesztél Brennannel. De ne beszélj úgy velem mint egy öt éves tudatlannal! Szültél már te gyereket?! Mert amíg nem, addig ne mond, hogy nekem könnyebb. -fakadt ki Angela
- Oké! Bocsi. - dörzsölte meg az arcát Booth. - Csak egy kicsit ideges vagyok.
- Azt látom. Hidd el, hogy én is szeretném elkapni azt a fickót. De szerintem jobb lenne, ha kiengednéd a gőzt.
- Micsoda?- kérdezte Booth újra a listát nézve.
 -Pihenj egy kicsit. Menj el valakivel...esetleg Sweetsel és igyatok meg valamit.
- Mi van Sweetsel? -kérdezte zavartan Booth, aki nem is figyelt igazán szegény Angelára. A listán járt az agya.
Angie dühösen kikapta a kezéből a lapot és újra Booth felé fordult.
 - Kapcsold már ki az agyad egy pillanatra!
- Oké. Értem. Mit mondtál az előbb Angela?
- Igyál valamit. Mondjuk Sweetsel.
- Sweetsel? Komolyan? Más ötlet?
- Vidd el Sam-et a vizsgájára.
- Sam-et? -kérdezte értetlenül a férfi.
- Samanthát! - mondta szem forgatva Angela. Tudta, hogy Booth nem emlékszik a lányra, de a baleset óta már találkozott vele egyszer.
- Jah, a gyakornok lányt.
- igen őt. Holnap teszi le a vizsgáját, és jó lenne ha valaki vele menne. Jack és én nem érünk rá, Brennan pedig tudod, hogy sosem ér rá. Vid el te! kapcsolódj ki.
- Rendben, elviszem.
- Ez a beszéd Booth. -mosolygott Angela majd ő is vetett egy pillantást a lapra. Hirtelen megkadt a szeme az egyik néven.
 -Te Booth! Lehet, hogy velem van a baj, de hallottál már te ilyen nevet? Alberto Galatea Huanito.
- Egyedi. De miért? -kérdezte Booth, miközben leült a nő mellé.
- Mert ilyen nem létezik. Egy embernek nem lehet egyszerre lány és fiú keresztnév is a nevében. Pláne nem egy ilyen elcsépelt vezetéknévvel.
- Hol? -ráncolta össze komolyan a szemöldökét Booth. Angela rámutatott a névre a listán, majd figyelte ahogy Booth bepötyögi a rendszerbe.
 -2 éve amerikai állampolgár. Eddig nincs priusza. De a banki történelme mindössze egy évre nyúlik vissza.
 -Hamis személyazonosság. -kiáltott fel Angie
- Talált. Angela, te egy zseni vagy! -ütötte össze a két tenyerét Booth, majd gyorsan kinyomtatta a papírokat, illetve mindent amit tudni kell a rejtélyes Huanito-ról. 
- Beszélek ezzel a pacákkal a tengerészetnél. Jössz? -kérdezte Angelát Booth.
  -Haza kell mennem Bree-hez, viszont samantha odakinn vár. Őt elvihetnéd magaddal. 
 -Rendben. Kinn a folyosón?
- Igen. 
 -Köszi. Szia Angela.
 - Sok sikert Booth. -intett a távozó férfinak Angela. 
Booth kisietett a folyosóra. Egy pillanatra megállt, majd meglátta az egyik széken ülve  Samanthát. Épp olvasott valami hihetetlenül vastag könyvet.
  -Samantha? Szia. -ült le mellé Booth.
 - Booth ügynök? -nézett fel zavartan a könyvből. Gyorsan becsukta az olvasmány és elmosolyodott. - Hová megy?
- Ami azt illeti megyünk. Ha benne vagy, eljöhetnél velem a haditengerészethez.
- haditengerészethez? -kérdezett vissza csodálkozva a lány. A szeme nagyra nyíltak. - Hát persze, nagyon szívesen. Miért megyünk oda?
- Találtunk valakit, akinek nem stimmel a személyazonossága. Feltehetőleg ő bérelte fel Broadsky-t, Max Keenan meggyilkolására. -magyarázta Booth, miközben megmutatta az aktát a lánynak. 
- Dr. brennan apját, -kapta föl a fejét a lány.
 - Igen. mehetünk?
- persze. -kapta össze magát Samantha majd kisiettek az épületből. 

2011. július 24., vasárnap

Égő Jégvirág 62.fejezet

Bocsi a hosszú szünetért, csak nyaralni voltunk :)



62. FEJEZET




- Hogy miért mentem utánad Afganisztánba, -kérdezett vissza meglepetten Brennan. 
 -Igen. Miért? Egyáltalán nem volt logikus cselekedet...egy terhes nő szemszögéből pláne nem. 
Brennan meghökkenve nézett a férfire. Miért csinálja ezt, Miért kínozza őt ilyen kérdésekkel? Miért nem hagyja őt felejteni? 
Ha nem lenne terhes, valószínűleg nem gyűltek volna könnyek a szemébe. Összepréselte volna az ajkait, kihúzta volna magát és egy hihetetlenül hosszú logikai láncba kezdett volna.
 De nem ezt tette.
 És azért nem, mert terhes volt. 
Terhes, egy férfitől, aki eljegyezte őt. 
Terhes attól a férfitől, akit már nagyon régóta szeret.
Terhes az előtte ülő férfitől. 
Forró könnyek kezdték égetni a szemeit. 
- Bones...-szólalt meg lágyan Booth mikor észre vette, hogy hibázott. 
Pedig sosem akarta bántani a nőt. Semmit sem tenne amivel árthatna Brennannek. De ez...valamiért kibukott belőle. 
Fogalma sincs miért teszi ezt a nővel? Fölhánytorgatja a múltat, amivel ha magának nem is, de a nőnek óriási fájdalmat okoz.
- Mit akarsz Booth? -kérdezett vissza dühösen a nő. - Mégis mit akarsz hallani?! Okokat?! Adok én neked okot, csak tessék!! -kiabálta neki a nő, majd dühösen egész testével a férfi felé fordult. 
- Eljegyeztél! Velem voltál és én pedig veled! Jó volt. Boldog voltam és féltem, hogy elveszítelek. Terhes voltam. Terhes vagyok tőled! Aztán meg jött a telefon, hogy ne is reménykedjek abban, hogy valaha még láthatlak! Te mit tettél volna?! Mit?! Ott hagytál volna megrohadni a sivatagban?! Vagy hagytad volna, hogy fejbe lőjenek?! -Brennan teljesen kifordult magából. 
Egyszerre minden kibukott belőle, ami az elmúlt egy hétben felgyülemlett benne. Emellett a hormonjai is közre játszottak. 
 -Bones...sajnálom, én csak...
- Te csak? Igen?! Mit akarsz Booth?
- Én..semmit. Nem akartalak megbántani...
- Pedig sikerült! -nyitotta ki a kocsi ajtaját Brennan, és dühösen kiszállt. 
 -Bones!
- Tudod miért mentem utánad Booth? -hajolt vissza Temperance. A szeme villogott, de a kétségbeesettsége legyőzte a tüzes haragot. A hangja halk volt, de még ott vibrált benne a düh. - Mert szerettelek. Mert szeretlek. -mondta ki végül a döntő szavakat Brennan.
- De most egy ideig nem szeretnélek látni. Viszlát Booth! -mondta még azzal becsapta maga mögött a kocsi ajtaját és bement a házba. 
 Booth elkerekedett szemekkel ült és még mindig az ajtót figyelte, ami mögött eltűnt a nő. A szíve hevesen kalapált. A tüdeje kitágult, légzése felgyorsult. 
Még sosem látta ilyennek a nőt. Tudta, hogy ha dühbe jön, sokkal szenvedélyesebb mint a többi ember...de vele...vele még sosem viselkedett így. 
És az a szó, ahogy kiejtette a száján, ahogy a hangja gyönyörű dallamot festett köré. 
Hát mégis szereti a férfit! 
Booth legbelül pontosan tudta, hogy a nő szereti. És a legrosszabb az volt, hogy pontosan emiatt a vallomás miatt tette fel ezt a kérdést. 
És ezt gyűlölte magában. 
Gyűlölte, hogy ennyire hallani akarta ezt a szót a nő szájából. 
Gyűlölte, hogy így kellett elérnie. 
Undorodott magától. 
Szeretett volna kiszállni a kocsiból és a nő után menni. Bekopogni az ajtaján majd addig állni ott amíg be nem engedi. Utána pedig bocsánatot kérni és mindent megtenni, hogy újra igazán jóban legyenek. 
De most nem lehetett. 
Tudta, hogy a nőnek most szüksége van egy kis egyedüllétre. Gondolkodni kell. Ahogy néha Boothnak sem ártana!
Végül a gázra lépett és elindult az FBI irodába. Nagy volt a kísértés, hogy beforduljon a Laborba és ott megvárja Bonest. De inkább nem tette, most nem. 
Hirtelen megcsörrent a telefon. 

- Seeyle Booth!
- Heló Nagyfiú! -szólalt meg a vonal végén egy ismerős hang.
- Szia Angela. Bones miatt hívsz?
- Ömm...nem. Miért, kellene?
- Nem..nem, csak kérdezem.
- Mit csináltál Booth?
- Én..én semmit...de miért is hívtál?
- Jah igen. Max ügyéről van szó. Hallottam Jaredről, meg erről az egész ügyről. Nah mármost, sikerült megszereznem a haditengerészetnél dolgozók névsorát. - hadarta Angela. 
Booth a háttérben hallotta a kicsi Bree sirdogálását. Elmosolyodott. A kislány gyönyörű hangja szinte teljesen elterelte a figyelmét. De hála a rutinjának megértette Angie információját is.
- Nem sokára meglesz azoknak a névsora is akik ártani akartak Bren apjának. Tudom, hogy ez eddig még nem sok, de talán lesznek egyező nevek. 
 -Igen. Ez jó ötlet Angela. Uhm...betudnád hozni a listákat az irodámba? -kérdezte Booth.
- Nem jösz be a Laborba?
- Most...inkább nem. - motyogta zavartan a férfi.
- Összevesztetek Tempie-vel? -kérdezett rá óvatosan Angie.
- Valami olyasmi. Akkor a listákat behoznád?
- Fél óra múlva ott vagyok. 
- Köszi. - mondta hálásan Booth majd letette a telefont. 
Az első lépés megvan. Most már talán eltudnak indulni egy nyomon. 
Maxot Broadsky ölte meg. De valaki biztosan felbérelte. Broadsky nem öl a saját szakállára, csak akkor ha Boothról van szó. 
Tehát ha valaki felbérelte Broadskyt, akkor Broadskynak valahogy hozzá kellett férnie Jared adataihoz, hogy megtudja, hol van Max. De Jared adataihoz csupán egy hadi tengerész férhet hozzá. Tehát valószínűleg egy belsős bérelte fel Broadskyt. 
És hála Angela listáinak csak össze kell vetnie a neveket és ha talál kettő egyezőt, akkor megvan a tettesük. 
Végre valami jó is történik! 

2011. július 16., szombat

Égő Jégvirág 61.fejezet

Sajnos ez most rövidre sikeredett. Igazából semmi komoly nincs benne, csupán egy jól megszokott Bones-Booth féle párbeszéd. Várom a véleményeiteket! :)




61.FEJEZET



- Helló srácok! -huppant le az asztalnál üldögélő pár mellé Angela. Az arca kipirult, és a mosolya ragyogóvá tette amúgy is kedves arcát.
- Szia Angie. Mitől mosolyogsz ennyire? -kérdezte féloldalas mosollyal az arcán Brennan.
- Jó titeket együtt látni. Mármint, hogy egy asztalnál, mint régen. -magyarázkodott. Booth elmosolyodott.
- Köszi Angela. -válaszolt a férfi.  -De Bones mai napig nem hajlandó megenni a pitét. -fordult itt Brennan felé. Temperance elmosolyodott és közelebb hajolt a férfihoz.
- Miért akarod annyira belém erőltetni a pitédet?
- Nem akarom beléd erőltetni, csak nem értem miért nem kóstolod meg. -vágott vissza a férfi.
 - Mert nem akarom. Booth, nem mindenki szeretheti a pitét, attól mert te szereted!
- Ez igaz, de te még attól szerethetnéd, ha megkóstolnád! De te meg sem kóstolod.
- Nem is fogom!
- Hm...pedig nem tudod mit hagysz ki. -hümmögött Booth, miközben egy újabb falatot vett a szájába.
- Látom, veletek minden rendben. -állt föl az asztaltól Angela. - Valójában csak megnéztem, hogy van a mi James Bondunk. Megyek, megetetem Bree-t. További jó szórakozást. -mosolygott Angela kettőjükre, illetve arra a szegény pitére, amit Booth olyan nagy kedvel ajánlgat Bonesnak.
 -Szia Angie. - intett barátnője után Brennan, majd újra Booth felé fordult. Brennan már rég végzett a reggelijével, Booth azonban még nem itta meg a kávéját.
- Én nem értem. Miért kell minket megnézni, hogy jól vagyunk e? Először Hodgins, aztán Sweets, most meg Angela. Miért ne lennénk jól?
- Csak aggódnak értünk Bones. A barátaink. -válaszolta Booth, miközben fölemelte a kávéscsészéjét.
- De felnőtt emberek vagyunk. Tudjuk kezelni a problémáinkat, nem?
- Ami azt illeti...-húzta el a száját Booth. - Te azért nem mindig.
- Ezt...ezt most, hogy érted?! Kiválóan tudom kontrolálni az érzelmeimet, és hála az intelligenciámnak minden problémát képes vagyok megoldani. -magyarázta Brennan a férfinak.
Booth elfojtott egy mosolyt, és inkább megitta a maradék kávéját. Majd fölállt ő is.
- Ha te mondod!
- Booth! -ment utána a nő. - Ezt, ezt most, hogy érted?
- Én csak azt mondom, hogy te nem mindig a legjobb utat választod a megoldáshoz! -ült be a kormány elé Booth.
Még szélesebben elmosolyodott, mikor rájött, hogy a nőt annyira lefoglalja a magyarázata, hogy még csak azon se kezdtek el veszekedni, hogy ki vezessen.
- Én mindig logikusan gondolkodom, ebből kifolyólag csupán jó döntéseket hozhatok. - magyarázta továbbra is Brennan Boothnak, miközben beszálltak ő is a kocsiba.
- Az biztos, hogy logikában verhetetlen vagy! -lépett a gázra Booth, miközben halk nevetés hagyta el az ajkait.
- Látod?! Ezt még te is beismered. Épp emiatt nem értem, hogy mire céloztál azzal, hogy nem kezelem jól a problémáimat.
- Nem azt mondtam, hogy nem kezeled jól a problémáidat, hanem, hogy nem MINDIG kezeled jól őket.
- Példát! Támaszd alá példával a hipotézised!
- A hipo..micsodámat? -nézett értetlenül a nőre Booth.
- Hipotézis Booth! Hipotézis! Feltevésedet, állításodat!
- Jah...nekem ne kancsi nyelven beszélj Bones. Használj egyszerű, és köznapi szavakat.
- A hipotézis szót gyakran használják a köznyelvben. 
- Hát én nem...szóval példát szeretnél?
- Igen.
- Miért jöttél utánam terhesen Afganisztánba, egy háborús övezetbe?

2011. július 11., hétfő

Égő Jégvirág 60.fejezet

És egy kerek szám: 60.
Mikor elkezdtem írni nem hittem volna, hogy valaha is eljutok ideáig. Imádlak titeket és köszönöm szépen :))
Jah és még valami: tudom, hogy sokan szenvedtek mert csak novemberben kapunk új Bones részeket. Én már mind a 6 évadot végig néztem és már nem találtam olyan részt amit nem néztem volna meg. Nyárra pedig kell valami...
Találtam egy másik nagyon jó sorozatot amit csak ajánlani tudok mindenkinek: Castle.
Először azt hittem, hogy Bones utánzat, de utána rájöttem, hogy teljesen más. A két szereplő közötti kapcsolat sokkal gyorsabban alakult ki és talán nyilvánvalóbb is.
Emellett nagyon vicces és jókat lehet nevetni rajta :)


60.FEJEZET





Reggel hétkor Brennan már a WC fölé görnyedve adta ki magából a tegnapi nap összes ételét. A torkát marta a feltörő sav, ujjai megfeszültek a WC peremén. A világ forgott körülötte. Az egyetlen biztos pont a fehér WC ülőke volt. 
Hirtelen valaki kopogott. 
Brennan lábai megmozdultak, fölemelte a fejét, de mielőtt elindulhatott volna, újabb hányásroham tört rá. A WC fölé görnyedt és folytatta azt amit elkezdett.
- Bones itt vagy?! -hallotta kintről Booth hangját. Majd mintha kulcsot ütődtek volna egymáshoz. Hallotta ahogy kattan a zár, és lassan kinyílik az ajtó. 
A nő újra hányni kezdett, pedig próbálta megállni. Nem szerette volna, hogy a férfi így lássa. Persze nem mintha Bootht megállíthatná. 
- Bones, Jól vagy, -jelent meg a küszöbön a férfi. Brennan elkeseredetten bólintott, majd újra hányni kezdett. 
- Dehogy vagy jól. -morgolódott Booth majd leült a nő mellé. Tenyerét Temperance hátára tette, másik kezével pedig a nő haját tartotta. Aggódva figyelte Brennan sápadt arcát. 
Tenyere lassan simogatni kezdte a nő remegő hátát, miközben próbált beszélni Boneshoz. Nem sok sikerrel. Mikor elkezdett egy gondolatot a felénél mindig elvesztette a fonalat, mert folyton a nőt figyelte. Aggódott érte. 
Aztán hirtelen bevillant valami. Lehunyta a szemét és nagy levegőt vett, miközben közelebb hajolt Boneshoz. Ujjai megfeszültek és elgyötört hangon szólalt meg. 
 -Terhes vagy ugye? -kérdezte lassan a férfi. 
Brennan ráemelte fáradt tekintetét és figyelte a férfi arcát. Nem tudta mit gondol most Booth. Fogalma sincs, hogy fog reagálni a férfi. 
Majd lassan bólintott. 
Booth ernyedten hátradőlt. Úgy pislogott mintha mindent most látna először. Az arca elkomorult. 
 -Sajnálom. -suttogta erőtlenül Brennan. 
Majd hirtelen Booth is felfogta mit is mondott a nő. Terhes. Hiszen ez nem rossz dolog! Hiszen...apa lesz. Megint! 
A nőre pillantott. Utálta magát amiért nem emlékszik semmire, de ebben a pillanatban még ezt is elfelejtette. Sötét arca most ragyogni kezdett és aggódó szája mosolyra húzódott. Bones gyereket vár. Az ő gyermekét. Az ő gyermeküket. 
Halk nevetés hagyta el Booth ajkait. újra Brennanhez hajolt és simogatni kezdte a nő hátát. 
Brennan már nem hányt annyira. Kezdett vége lenni a rosszullétének. Persze csak ma reggelre. 
Lassan megtörölte a száját és végre Boothra nézett. Szemei tágra nyíltak amint megpillantotta a férfi őszinte mosolyát. 
- Hát nem haragszol?
- Bones terhes vagy! Miért haragudnék?! Hisz...ez a legjobb dolog ami valaha történt velem. Parker mellett persze!
Brennan lassan elmosolyodott. A megkönnyebbültség hulláma végigjárta a testét és érezte ahogy a szívverése is könnyebbé válik. Már vége. Nincs több titok. 
Booth szemét figyelte. A csillogó barna szempárt ami évekig kísérte őt, óvta a bajtól, tanította a boldogságra, az életre. Megtanította őt szeretni és bízni másokban. Megnevettette őt. 
Azt a szempárt amibe Temperance Brennan önkéntelenül is beleszeretett. 
Booth kezei lassan végigsimítottak Brennan hófehér arcán. 
- Gyerekünk lesz Bones. suttogta még mindig ámultan Booth. - Egy kis gyerek. 
A férfi szavai finoman cirógatták Brennan arcát és szívét. 
Lassan közelebb hajolt a férfihoz és átölelte őt. Fejét Booth kemény mellkasának döntötte és elfeledkezett mindenről. Csupán ez a pillanat számított. 
- Bones ne haragudj...-bontakozott ki az ölelésből Booth. - ...de hányás szagod van!
Brennan felnevetett.  
- na jó, én kimegyek...-mutatott zavartan, még mindig mosolyogva Booth a fürdőszoba ajtóra. - te pedig...mosakodj meg! :)
Lassan becsukódott az ajtó és Booth újabb sóhajt közepette lerogyott a földre. Hátát a folyosó falának nyomta és kezével a hajába túrt. 
Képtelen volt nem mosolyogni. Lehet, hogy Bones és ő...most külön vannak, de Bones hasában, a nő szíve alatt ott növekszik egy aprócska élet ami összeköti őket . A nő magában hordoz egy darabkát a férfiből. És ez a szál örökké megmarad. És Bones mondta...
                                                                ...talán egyszer...
                                                                            ...megpróbálhatják, újra....
                                                          Együtt.

2011. július 8., péntek

Égő Jégvirág 59.fejezet

Most egy pár hétig jó ha egyet-kettőt tudok hozni, és ehet hogy nem lesznek olyan jók, mert közben most mást is írok, és néha elfárad az agyam...
Köszönöm, hogy kitartotok az oldal mellett és igyekszem, de nem ígérek semmit..


59.FEJEZET





Booth sóhajtott egyet. Fogalma sem volt, hogy reagáljon minderre. A nő még nem mondott semmit, de az arca...beszélt helyette. A szemei, a festmény...mindez összezavarta Bootht. Mi történt azalatt az egy hónap alatt? És vajon mit fog hallani?

Brennan csak állt a férfi előtt, egy pillanatra lehunyta a szemeit, megengedett magának egy kis szünetet, hogy mindent átgondoljon, és felkészüljön. 
- 1 hónappal ezelőtt a vacsora után megkértelek, hogy tegyél ki a parkban. Szakadt az eső, de borzalmas hangulatban voltam és nem bántam. 
- És én megengedtem, hogy kiszállj a kocsiból szakadó esőben?! -kérdezett vissza Booth félbeszakítva Brennant. 
-Nem elsőre, de igen. -mosolyodott el halványan Bones. 
- És utána? -kérdezte újra komoly hangon Booth. 
- Másnap reggel késtem és te megijedtél. Feljöttél a lakásomra és megtaláltál ott, csurom vizesen. Megáztam és elcsúsztam. -Brennan arca enyhe piros színt öltött. Hogy mondhatná el, hogy elmondta Booth-nak, hogy szereti?! Hogy lehet ezt csak így, egyszerűen kimondani?! 
- Utána?
- Sajnálom Booth...én...nem tudom, hogy mondhatnám el! Egyszerűen csak megtörténtek a dolgok, és...te..te...meg én...te megcsókoltál. És utána én vissza csókoltam, és fogtad a kezem és..és megöleltél!! És minden...olyan könnyű volt... -dőlt Brennanből a szó.
 Kétségbeesetten és néha összefüggéstelenül mesélt el dolgokat. Össze volt zavarodva. Sosem válalta föl az érzéseit ennyire nyíltan. Főleg nem ilyen helyzetben, hogy Booth nem is emlékszik rá. és ha a férfi nem érzi azt amit ő? és...ha most mindent tönkre tesz?

- Együtt voltunk? -tette fel a kérdést Booth. Megakarta könnyíteni a nő dolgát  és még ő maga sem értette teljesen. ő és Bones? Végre együtt? És ő pont ezt felejti el?!
- Néhány héttel később eljegyeztél. -suttogta egy bólintás után Brennan.
- És a többiek?
- Mindenki tudta. -válaszolt Brennan. 

Booth a tenyerébe temette az arcát. Ráncai elmélyültek és fogalma sem volt mit tegyen. Nézte az előtte álló nőt, aki egész testében remegett. De képtelen volt mondani bárit is. 
Booth össze volt zavarodva. Az emlékei nélkül képtelen volt bízni önmagában...és ezek után Boneszban is. Pedig mindig bízott a nőben, mert Temperance sosem hazudott. És most...

- Miért hazudtál Bones? -kérdezte elgyötört hangon a férfi. - Miért nem mondtad el?
Brennan a szája elé kapta a kezét, szorosan rászorította nehogy kitörjön belőle a zokogás.

- Nem tudom Booth. -rázta a fejét.  -Nem tudtam...nem ment. 
- És a többiek?! Hodgins, Cam, Angela? Ők miért nem mondtak semmit?! 
- Megkértem őket...hogy ne mondjanak semmit. Akartak, de...én féltem. 

- Mitől Bones, mitől félsz? Mitől félhetsz annyira, hogy ezért hazudtál nekem? Eltitkoltad előlem az igazat? Ez nagy dolog Bones! Eltitkolni azt, hogy eljegyeztelek? Hogy együtt voltunk? Vajon tényleg szerettél engem vagy csak azt állítod? Hová lett belőled Temperance Brennan a tudós? Aki sosem hazudna?- kérdezte mérgesen Booth. 
Nem kiabált de a hangjában érződött a düh sötét éle. 
Brennan megijedt. Igaza volt. Tudta, hogy Boothnak igaza van. 

Lehajtotta a fejét és kezével átkarolta magát. Nem akarta ezt. Ő nem emiatt titkolta el! Ő csak megakarta kímélni a férfit és magát is ettől a helyzettől. Nem akarta elveszteni Bootht. És nem akarta még egyszer azt a fájdalmat érezni ami Booth elvesztésével járt. és most...csak tovább rontott a helyzetén. Érezte ahogy a jól ismert fájdalom vár. Mintha arra készülődne, hogy hamarosan újra kitörhet és uralhatja a nőt. 
- Sajnálom Booth. 
- Miért csináltad Bones? -a férfi arca elgyötört volt. Mintha a nő a saját fájdalmait látná a férfi arcán. És ez újra bűntudatot ébresztett benne. 
 - Megakartalak védeni. És magamat is.
- de miért kell megvédeni Bones? Ezzel csak rosszabb lett minden. és miért lett volna rossz ha elmondod?! Hiszen boldogok voltunk, nem?
- Boldogok voltunk Booth, igen. De...-itt végre fölemelte a fejét Brennan. A szemeivel megkereste a férfi tekintetét és egyenesen rá nézett.  - De te elmentél. Majd jött a telefon hívás, hogy elraboltak és ne is számítsak arra, hogy látlak még. mintha a halálhíred lett volna! Te nem ilyedtél volna meg az én helyemben? El sem tudod képzelni, hogy mennyire fájt. Nem tudod. Hogy 6 év után végre boldog vagy és utána, 1 hónap után mindezt el is veszted!  - nagy levegőt vett a nő. 
Már nem sírt. Próbált a mondandójára koncentrálni. 
 - Féltem, hogy ha elmondom neked újra túlságosan fogok kötődni valakihez, akit bármelyik pillanatban elveszthetek. Önző voltam. Tudom.

Booth csöndben figyelte a nőt. Érezte, hogy ez egy komoly fordulópont mindkettejük életében. Voltak még kérdései, rengeteg, de mára elég volt. Brennan szenvedett és még neki is felkellet dolgoznia a hallottakat. de valamit még hallania kellett, valamire még kíváncsi volt.

- Bones! Szeretsz még engem? -tette fel a kérdést. A nő lélegzete elakadt, majd halkan válaszolt. 
- Nem tudom, hogy merlek e még szeretni Booth. 
- De szeretsz?- állt a nő elé a férfi. Gyengéden megfogta Brennan kezeit. A nő egy ideig csak figyelte a kezeiket majd halkan újra megszólalt. 
- Azt hiszem. 
- És esetleg mi ketten újra... -kérdezte félénken a férfi. Azt hitte jót tesz. Még egy kis mosolyt is megengedett magának. 
Brennan újra könnyekben tört ki. 
- Nem hiszem Booth. Időre van szükségem...a menyasszonyod voltam és te semmire sem emlékszel. Te tiszta lapról indítasz, de én nem...Sajnálom Booth. -engedte el a férfi kezeit Brennan és lassan az ajtó felé indult.  
 Booth megértően bólintott, de közben azért még elsuttogott egy "sajnálom"-ot. 
Brennan megfogta a kilincset és kinyitotta az ajtót, de azért még a küszöbről vissza nézett. 
 - Booth!
A férfi oda kapta a fejét. 
- Igen?
- Talán egyszer majd még megpróbálhatnánk. -próbált mosolyogni a nő. Both is elmosolyodott és még a távozó nő után szólt.
- Holnap találkozunk?
- Minden bizonnyal. -mosolygott szomorúan a nő és kiment az ajtón. Minden egyes lépéssel távolabb került a férfitól. Nehéz volt, de legalább már nem kellett tovább hazudnia.
Itt az ideje az újra kezdésnek. Meg kell tanulnia elfogadni a jelen helyzetet és esetleg tanulnia a múlt hibáiból.


2011. július 4., hétfő

Égő Jégvirág 58.fejezet

Remélem tetszeni fog. Tudom, hogy nagyon rövid lett, de külön szerettem volna szedni ezt a jelenetet... :9
Várom a kommenteket :))




58.FEJEZET




"Néha azért hazudunk, hogy megvédjük és támogassuk azokat, akiket szeretünk."


Brennan visszaült a kocsiba, és a gazra taposott. Elszánt volt mint mindig. Régen nyomozott már, Boothszal, vagy Booth nélkül, de most újra éledt benne a vágy, hogy menjen, keressen, kutasson, és végül győzzön.
Megállt a lámpánál, de a gondolatai sebesen forogtak. Kutatott egy név után. Valaki, aki elakarhatta tenni az apját láb alól. 
Sokan voltak ilyenek...
Ujjaival türelmetlenül dobolt a kormányon. Utálta a dugót. Ezzel csak az időt vesztegetik. 
A sor pedig nem akart mozdulni. a lámpa kitartóan világított, és mintha az idő is lassabban telt volna. 
Brennan kifújta a levegőt és a bal kezét a hasára tette. Halványan elmosolyodott, mikor belegondolt, hogy ebben a pillanatban is egy aprócska ember növekszik benne. 
És ez aprócska lény az övé. És Boothé. 
Szomorkás szín jelent meg az arcán. Mint minden alkalommal, mikor eszébe jutott, hogy Booth nem emlékszik rájuk. Nem emlékszik a gyűrűjére sem. 
És bűntudata volt amiért nem mondta el az igazságot a férfinak. Öntő volt és még most is az. Félt, hogy újra elveszíti, és azt már nem bírná elviselni. Kiöntötte a szívét boothnak, odaadta mindenét és a férfi...ő pedig nem is emlékszik rá. 
Olyanok voltak mint régen. Bízott továbbra is a férfiban, de most időre van szüksége. Az idő...az idő majd mindent megold. 
Pedig olyan szépen alakult minden. A barátaik, a gyűrű...és mikor az esküvőt tervezgették. Aztán a baba...Mint egy álom. 
Brennan sosem hitte volna, hogy ez egyszer neki is megadatik. Egy ilyen álom. Egy ilyen élet...
Túl szép lett volna. És túl egyszerű, hisz elmondhatta végre a férfinak, amit 6 éven át eltemetett magában. Olyan egyszerű volt...mint a lebegés. 
És boldog volt.
A lámpa zöldre váltott, és végre elindult a kocsisor. brennan beletaposott a gázba. 
A szeme sarkából ekkor vett észre egy esküvőt. Épp most fotózták a menyasszonyt és a vőlegényt. Temperance elmosolyodott, ám a következő pillanatban megdermedt. A lába a fékpedálra csúszott. 
A kép! A festmény!
Gyorsan megfordult és amilyen gyorsan csak tudott elindult vissza a férfi háza felé. Elfelejtette...Hogy lehetett ilyen ostoba?! Booth azóta már biztos megtalálta... elég feltűnő helyen van. 
Mit fog majd szólni? És ő, Brennan mit fog majd mondani? Ezt hogy magyarázza meg?!
Kiszállt a kocsiból, felkapta a táskáját és rohant befelé a házba. 
Az ajtó nyitva volt így elég volt lenyomni a a kilincset. 
- Booth? -szólt be a szobába. 
Ekkor a férfi kilépett a folyosóra, pontosan Brennannel szemben állt meg. A kép ott volt a kezében. 
Brennan nem mert a férfi szemébe nézni. Inkább a képre koncentrált és próbált valami értelmes indokot kitalálni. 
De ilyen nem létezik. Adott egy kép, ami őket ábrázolja az esküvőn....Mit mondhat erre, ha nem az igazságot?
- Bones, azt hiszem beszélnünk kellene.
Brennan csöndesen bólintott. 
- Ülj le Booth. -suttogta halkan. 
Booth leült Brennan pedig hevesen dobogó szívvel odament elé. 

Néha a legjobb válasz az igazság. Persze egy hazugság sokkal izgalmasabb, és sokkal biztonságosabb lehet, de az igaszság előbb vagy utóbb úgyis kiderül. Mert valaki mindig kinyitja a száját. 
Az igazság pedig lehet, hogy fájó, de amint kiderül tisztább és könnyebb lesz minden. lehet, hogy életeket változtat meg. lehet, hogy fájdalmat okoz. De az igazság a legfontosabb. 
Vannak akik azért hazudnak hogy védjék magukat, vagy a szeretteiket. És észre sem veszik, hogy így csak még nagyobb sebeket ejtenek magukon és társaikon. Mert sokkal rosszabb, ha azzal szembesülsz, hogy valaki hazudott neked, mint hogyha megtudod az igazat. Mert azt könnyebb megbocsájtani...a hazugság viszont maradandó sebeket okoz. És a legtöbb alkalommal a bizalom megsemmisülését.