Égő Jégvirág 9.fejezet

Megint nem kapok kommenteket :((

9.FEJEZET

- Hé, szívem -kezdett bele Angie, amint meglátta Brennant. Aztán hirtelen meg is torpant, amint megpillantotta a nő csillogó könnycseppjeit.
- Édesem mi történt?
- A..a nyelvcsonton látszik -mondta kissé remegő hangon - látszik, hogy az áldozatot megfojtották.
- Nem az áldozattal, veled mi történt? -lépett közelebb Angela Brennanhez.
- Emellett..találtam még val..valamit, ami segíthet az azonosításban. A nőnek lumbális szakaszon gerincferdülése volt.  Kérlek Angie, küld el az adatokat a...
- Már megtettem -sóhajtott - Az áldozat neve Liza Sternber.  Épp most ítélik el a barátját, a lány megöléséért!
- Micsoda? én..én nem adtam engedélyt erre! Angela tájékoztatnod kell mindenről, ami itt folyik! -fordult meg kissé felháborodva Brennan.
- Én viszont engedélyeztem!
- De dr. Saroyan...
- Nem dr. Brennan! Hiába egyeztünk meg, hivatalosan itt még én vagyok a főnök! Nekem kötelesek felelni, és én engedélyeztem, hogy folytassák a nyomozást, amíg maga megmenti Parkert. Erről jut eszembe, haladtatok már valamit agy üggyel?
- Parker már Booth-szal van. -mondta sötéten Brennan, és újra visszafordult a csontjaihoz.
- És ezt miért nem mondtad? -kérdezte a másik két nő egyszerre
- Mert nem vagyok köteles minden lépésemről beszámolni! -azzal dühösen lerángatta a kesztyűjét, és ott hagyta a két zavarodott nőt.

- Valami történt! -fordult Angela Cam-hez
- Látom. Szerinted Booth csinált valamit?
- Nem tudom, lehet, hogy beszélned kéne vele... -mondta Angie bizonytalanul.
- Nem! Itt az ideje, hogy maguk oldják meg a problémáikat!
- De Cam..- próbált ellenkezni
- Nem Angela! Irány dolgozni! -adta ki a parancsot, és már indult is kifelé a teremből
- Cam..
- Most!

Brennan eközben még dühösebben rendezgetni kezdte a papírjait az asztalán. Booth még mindig nem jött. ÉS most Cam is felbosszantotta.
Aztán egy pillanatra megállt a munkában. Valami megjelent a fejében:
Mi van, ha ő csinált valamit rosszul? Ha azért ilyenek vele a többiek, mert valamit tényleg rosszul csinál, az életben. A munkában biztosan nem, de az élet...az sokkal bonyolultabb. Az Booth szakterülete.

- Bones. -hallott egy bizonytalan hangot az ajtaja mögül. Odanézett, és Booth állt az ajtóban. Szemei szomorúan figyelték a nő arcát, és közben bizonytalanul a nő asztala felé lépdelt.
- Mit akarsz Booth? -kérdezte Brennan.
A hangja jegesen csilingelt, de a halvány remegést nemtudta eltüntetni belőle. Pedig mindig azt mondják, hogy a hang az akarat mutatója. De mégis, ahogy a férfi itt állt előtte, szó nélkül, szemeiben a megbánással, nem tudott uralkodni magán, sem a hangján.
- Bones, én...szóval én tényleg nagyon sajnálom. Én sosem akartalak téged megbántani.
-Pedig sikerült.
- Tudom, és nagyon sajnálom, és fogalmam sincs, hogy tehetném jóvá -mondta Booth elgyötörten.
Brennan figyelte a szemét. A szeme mindent elárult a férfiról.
Hirtelen azon kapta magát, hogy már nem is haragszik a férfira. Hogy is tudna haragudni rá?! Ő Booth...
 - Nem jöttél utánam... -jegyezte meg Brennan suttogva, és érezte, hogy sós könnyei újra elárasztják a szemeit
 -Nagyon sajnálom. -hajolt közelebb a férfi.
Brennan úgy érezte, hogy a szíve menten kiugrik a helyéről. Ez persze lehetetlen, de most mégis úgy érezte. Kezei pedig megállíthatatlanul remegtek az asztal lapján.
- Bones, figyelj -kezdett bele Booth. A hangja selymes volt, lágy és simogató. A kezét Brennan arca felé nyújtotta, és forró ujjaival letörölt pár könnycseppet. -Nem szeretem , ha sírsz. -jegyezte meg Booth.
Brennan csuklósan felnevetett, és felemelte a fejét.

Booth egy pillanatra teljesen ledermedt. Olyan ártatlanság csillogott a könnyes szempárban, hogy szinte az izmaival küzdött az ellen, nehogy megcsókolja. De miért is nem csókolhatja meg?
Mert félti a barátságukat.
Mert még dühös.
Mert fél.
És mert Bones-nak ő már azt mondta, hogy tovább lépett. De ez nem igaz. Viszont, ha megcsókolná, akkor teljesen összezavarná a nőt...
Pedig nem akarta őt összezavarni. Bones szerette őt, és ezt Booth is nagyon jól tudja. De azok után, hogy akocsiban azt mondta Bones-nak, hogy Hannah nem vigaszdíj, azok után nem sok mindent mert tenni. Ráadásul miután Hannah nemet mondott, Booth két lehetőséget ajánlott fel a nőnek. Vagy marad, és csak társak lesznek, vagy pedig elmegy.
A nő vele maradt.
A nő akkor is vele maradt, mikor Hannah elment.
És Booth még mindig nem érti, hogy is választhatta Hannah-t Bones helyett. Pedig csak várnia kellett volna. Várni egy évet.
Bones várt rá...

- Bones, akkor minden rendben?
- Rendben lesz, igen. -suttogta nő, és remegő kezeivel, óvatosan megérintette Booth bal kezét.
- Bones...
- Igen?
- Áll még a ma esti vacsora?
- Milyen vacsora?
- Gordon Gordonnál..
- jajj persze! Hétkor jössz értem ugye?
- Igen, ha neked is jó.
- Tökéletes -suttogta csak úgy magának Brennan , miközben bólintott egyet.
- Viszont még valamin túl kell esnünk, mielőtt hazamennél pihenni!
- Pihenni? Nem..nekem sok a dolgom.. méh
- Az ügyet a többiek már megoldották, szóval te hazamész pihenni, viszont egy dolgot, még előtte meg kell tennünk. - csibészes mosoly jelent meg Booth arcán, amint egyre közelebb és közelebb hajolt Bones arcához.
A nő azt hitte megfogja csókolni.  Mér érezte a leheletét, szinte már érezte, ahogy a forró ajkak az ajkaihoz érnek.
 De aztán Booth megállt.
-El kell mennünk Sweet-hez! -azzal gyorsan fel is pattant.
Brennan ledöbbenve, még mindig kalapáló szívvel, és kissé összeszűkült tüdővel próbált megnyugodni. Ő tényleg azt hitte, hogy Booth megcsókolja. És valahol legbelül, akarta is azt a csókot, és ez megijesztette.
Booth észrevette a zavart Bones arcán. Tudta mit érez a nő.
Ő is megakarta csókolni...
- Figyelj Bones, várj meg itt, még valamit el kell intéznem! -jutott Booth eszébe, hogy valamit, még meg kell tennie
- De..de hát az előbb mondtad, hogy mennünk kell Sweethez!
- Tudom, de eszembe jutott még valami! Egy óra múlva itt vagyok.
- de Booth..
- Egy óra. Addig ki kell bírnod nélkülem! -mondta viccesen, miközben kiment az ajtón.
- Nem biztos, hogy menni fog. -suttogta a csöndbe bele Brennan, és kissé megkönnyebbülve, hogy kibékült Booth-szal, újra a laptopja felé fordult.

Booth már a kocsiban ült. Tudta kit keres, és mit akar. Még volt egy kis elintézni valója. Még ő is megakart tenni valamit Brennannek. Ő tenni akart valamit a nő boldogságáért.

Megállt az ismerős ház, előtt. Lassan, és óvatosan szállt ki a kocsiból, majd ugyanígy ment be az ajtón.

- Booth.! Régen láttalak!
- Én is téged! Nem hiányoztál Broadzky!
- Ejj, hát így kell üdvözölni egy barátot?!
- Én inkább mondanám, régi, nem túl kellemes ismerősnek! -válaszolt Booth, de a keze már a zsebében lévő pisztolyán pihent.
- Találkoztam a kis barátnőddel! Nagyon csinos... Lehet, hogy egyszer megkérem, hogy látogasson meg...
- Ne merészeld bántani Bonest!! Ha egy ujjal is hozzá érsz...
- Nyugi, nem veszem el azt ami a tiéd. csak kissé megkínzom. Lelkileg.
- Hol van Max?
- Hát nem is azért jöttél, hogy elcseveréssz velem?
- Nahát, páratlan az IQ öreg! Hol van Max?
- Itt van a házban. Csak nem szeretnéd elvinni a kis barátnődnek, hogy boldog legyen!
- Először is. Bones a partnerem. Másodszor, tudod, nagyon jól, hogy nekem nem kel a te engedélyed, hogy elvigyem Max-ot. Szóval vagy odaadod, és nem öllek meg, vagy nem adod oda, és muszály leszek téged megölni!
- Ugyan Booth. Mindketten tudjuk, hogy te utálod ezt.
- De ha kell megteszem! -vette a elő a zsebéből a fegyver, és egyenesen Broadzkyra szegezte.
- Tényleg megakarsz ölni? -kérdezte nevetve broadzky.

Booth már épp húzta volna meg a ravaszt, mikor meglátta Broadzky mögött Max-ot, kezében egy elég nehéznek tűnő fém rúddal.
Még reagálni sem volt ideje, a következő pillanatban Broadzky már vérző fejjel a földön feküdt.

- Booth! Jó újra látni téged!
- Hello Max! Ugye tudod, hogy le kéne tartóztatnom téged?
- De nem fogsz letartóztatni, mert előbb elviszel Tempihez.
- De utána bármikor letartóztathatlak!
- Ne már Booth! Nincs kedvem egy újabb erőltetett bunyóhoz. Parker sem szeretné, ha Max bácsit lecsuknád.
- te is tudod, hogy ebben nem Parker dönt!
- Oké -sóhajtott -Tempit még láthatom, mielőtt dutyiba zárnál. Ja, és Parkert! Nagyon okos fiú! Megígértem neki, hogy segítek a fizikában, ha kijutunk innen!

Booth egy pillanatra elbizonytalanodott. Nem csak a fia miatt, hanem amiatt is, mert valójában kedvelte Max-et.

- Ezt majd még megbeszéljük. Menjünk!
- Nem halt meg, -nézett Boradzkyra Max
- Nem. Lélegzik, és mivel csak súroltad a csővel, szerintem csak elájult.
- Nem lövöd le?
-Nem! -mondta sötéten Booth, és elindult kifelé a házból.
Mögötte jött Max Keenen a körözött bűnöző, és nem mellesleg Bones apja!