Égő Jégvirág 21.fejezet

A 21. az egyik kedvenc számom, úgyhogy remélem, hogy jól sikerül. Sajnos nem lehet minden rész csupa boldogság :(

21. FEJEZET

"Nem számít, milyen kusza egy kapcsolat, amíg a szeretet megvan, mindig van rá remény, hogy rendbe jöjjön."

(Kés alatt c. film)

Brennan mosollyal az arcán feküdt. Háta Booth meztelen izmos hasához ért, miközben egymást átölelve aludtak. Brennan boldog volt. Sosem hitte volna, hogy létezik ekkora boldogság. Még mindig délelőtt volt, de nem érdekelte. Jelenleg csak arra tudott gondolni, hogy itt fekszik Booth karjaiban, egy mindent elsöprő csodálatos élmény után. 

A férfi keze óvón ölelte át. Brennan orrába bekígyózott a férfi ismerős illata. Booth még aludt, de Brennan képtelen volt lehunyni a szemét. Szinte vonzotta őt, megigézte a férfi puszta látványa is. Már egyáltalán nem ilyesztette meg ez a fajta függés a férfitől. Mostmár ő is képes volt elhinni, hogy talán jó is lehet ennek a kapcsolatnak az eredménye. 

Bár nem vallott rá, mosz mégis egy apró puszit nyomott a férfi bicepszére, miközben egyre szélesebben mosolygott. 

Booth mozgolódni kezdett. Majd mikor kinyitotta a szemét, egy pillanatig meglepődött, majd elmosolyodott. A férfi számára még mindig nehéz volt elhinnie, hogy mindez nem csak egy törékeny álom, ami bármikor porrá zúzódhat.

Óvatosan a nő selymes bőréhez ért, mintha megakarna bizonyosodni arról, hogy a nő valóban itt van vele, nem pedig csak egy tűnékeny álomkép. Óvatosan belecsókolt a nő nyakába, aki halkan felnevetett.

- Jó reggelt!

- Ezt ma már mondtad. -fordult rá Brennan Boothra.

A férfi hátrasimította a nő selymes haját.

- Nem akarok felkelni. -motyogta még kissé álmosan a férfi

- Tudod, elmehetnénk ebédelni, és ráérünk utána bemenni a laborba.

- tetszik a logikád! -mosolygott Booth, miközben újra magához húzta a nőt, és megcsókolta

- Ne csináld ezt! -súgta Brennan

- Miért, -dermedt meg hirtelen Booth

- Mert ezek után nem biztos, hogy eltudok szakadni az ágytól.

- Hát akkor maradjunk itt, egész nap!- azzal újra egy apró csókot nyomott a nő orrára.

- Booh-oth! -nevetett Brennan, és legördült a férfiról.

- Szeretlek Bones. -motyogta a férfi

Brennan ránézett Boothra. Válaszolni akart. Kimondani, hogy ő is szereti, de nem jött ki egy értelmes szó sem a torkán. Annyira meghatotta ahogy a férfi egyszerűen, mégis fantasztikusan ilyen vallomást tett neki. Szemeibe apró könnycseppek gyűltek. Majd kezével végigsimított a férfi arcán, és mélyen megcsókolta. 

- Én is szeretlek! -préselte ki magából Brennan. -de most mennünk kell! -szakította ki magát a szerelmes kábulatból.

- Megyek lezuhanyzok, addig te öltözz fel!

- Biztosan ezt akarod?

- Booth! Dolgoznunk kell.

- Persze...De azért..

- Booth! Megyek zuhanyozni! -kelt ki Brennan az ágyból, magára véve a férfi ingjét, és eltűnt a fürdőszoba irányába. 

Booth eközben csak arra volt képes, hogy mosolyogva nézzen. Nem látott, nem hallott, csupán csak érzett. Szerelmet. Olyan erős szerelmet, melyet még sosem. Még Hannahnál sem.

Egy halvány ötlet fogalmazódott meg az agyában. Tudta, hogy nem szabad elsietnie, de valamit megakar tenni. de még nem. Előbb meggyőzi a nőt, hogy örökké vele marad, és minden nehézséget kibírnak. De erről a tervéről nem mond le! 

Bones ekkor lépett ki a zuhany alól. Haját a törölközőbe tekerve felvette a fehérneműit, és a nadrágját, mikor odakinn megcsörrent a telefonja.

- Bones, felveszed? -hallotta a férfi hangját

- Megsyek! -futott ki, és megnyomta a zöld gombot a készüléken. 

Booth figyelte, ahogy Bones arca egyre komorabbá sötétül. Majd észrevette a szemében összegyűlő könnyeket is. Riadtan fogta meg a nő derekát, mintegy biztatás képpen. 

De Brennan elhúzódott Boothtól. 

Letette a telefont majd szó nélkül felvette a fölsőjét. Egyikük sem szólt egy szót sem. Brennan könnyei megállíthatatlanul peregtek.

- Bones, mi a baj?

- Booth...-a hangja remegett

- Mondd el!

- Apa meghalt! Meggyilkolták! Broadzky volt.

- De ő a sitten ül.

- Már nem, megszökött. Booth, jobb lesz ha én most elmegyek!

- Bones, hé, gyere ide. 

- Booth...

- Ülj le, és nyugodj meg egy kicsit -húzta volna magához a nő remegő testét, de az kezét megfeszítve eltolta magától a férfit. Booth értetlenül állt Bones reakciója előtt. 

Brennan csupán lehajtotta a fejét, még könnyei megállíthatalanul peregtek. Teste remegett. És valami belül nagyon fájt neki. Nem tudta melyik testrésze lehet az, de égetett, fáj, szúr.

Az apja meghalt, és ő 16 éve folyamatosan haragudott rá. Sosem mondta el neki, hogy mennyire szereti, és hogy mennyire örül, hogy felkereste. Sosem mondta el neki, hogy a haragja már régen elpárolgott. Az apja abban a tudatban halt meg, hogy a lánya dühös rá, és gyűlöli. 

Brennan sírása erős zokogásba csapott át, miközben egyre távolabb tolta magától Bootht. 

Félt. Újra visszatért az a régi érzés, amit nemrég sikerült elüldöznie. Újra érezte, ahogy a régi falak megjelennek a szíve körül. Mindennél jobban féltette Bootht. Ha őt is elvesztené...

Felkapta a táskáját, és elindult az ajtó felé

- Bones!Beszéljük meg! -kapott utána a férfi

- Booth...Jobb lesz ha most elmegyek! Neked is jobb lesz, ha elfelejtessz!

- Te--te most menekülsz?

- Nem.

- Szakítani akarsz? Tettem valamit? Megbántottalak?

Brennan egyre kevésbé bírta. A férfi megint magát okolja, amiatt amit épp a nő tesz most vele. 

- Jobb lesz mindkettőnknek!

- Már, hogy lehetne jobb?

- Nem egy ember halt már meg miattam. nem akarom, hogy te légy a következő!- mondta szinte már suttogva Brennan, miközben lenyomta a kilincset. 

Bezárkózott, ere nincs jobb szó. Egy idő után mindenki meghal, vagy elmegy aki körülötte volt. Minden férfi elhagyja..és Booth, ő talán önszántából nem hagyná el...De miatta meghalhat.  

Broadsky mocskosan játszik. Egymáson keresztül megfenyegetheti őket. És Brennan nem akarta Booth veszélybe sodorni. Szereti a férfit. Mindennél, és mindenkinél jobban szereti.

- Bones, én nem fogok meghalni!

- Honnan tudod?! Apám sem akart meghalni, most mégis agyonlőve fekszik!! Engedj el Booth, engedj elmennem! -zokogta Brennan. Könnycseppjei jéggé fagytak hűvös arcán. Szemei előtt a világ elhomályosult, halvány könnyfátyol ereszkedett a szemeire. Eltűnt belőle minden béke, és boldogság. Már csak félelmet és bűntudatot érzett. 

Nehezen, de becsukta maga után az ajtót. Még látta a férfi szomorú tekintetét. Ahogy legbelül összeomlik. örökre belevésődött az emlékezetébe. És erről is ő tehet.

Booth ledermedve huppant az ágyára. Nem tudott gondolkozni, nem tudott megszólalni. Arcát a kezeibe temette, és nem tudta eldönteni, hogy ordítson, vagy pedig életében először sírjon.

odakinn Brennan a falnak dőlve zokogott. Mintha kitépték volna a szívét a helyéről. Mindig azt hallotta, hogy azokat a dolgokat még visszakaphatod, amiket levetek tőled, de amikről önként mondtál le, azt már soha. 

Eszerint élte az életét. Sosem mondott le semmiről, ami kedves volt számára. 

És most, mégis a legfontosabb dolgot hagyta maga mögött. 

Kezei végigcsúsztak a hideg csempén, miközben zokogva rogyott a földre. 

Két szerelemes, két ember zokogott a fal két oldalán. Mindkettő ugyanazért: A másikért....