Égő Jégvirág 18.fejezet

Bocsi, kissé alkotói válságban szenvedek :( Nagyon sajnálom...
És sajnálom, hogy ilyen rövid lett...

18.FEJEZET

"Mosoly ami fontosabb mint más

Öröm amit másban nem találsz..."

(Szekeres Adrienn)

Washington D.C városában teljesen átlagosan zajlott minden. Az emberek rohantak a dolgukra, néhányan busszal, gyalog, de a legtöbben kocsival. Késő délutánra az egész város bedugult. Az idegesebbek dudáltak, az okosabbak inkább nem ültek kocsiba.

Viszont volt egy csoport, akinek a napja korántsem volt átlagos. Egy iroda négy fala közé bezárva töltötték a délelőttjüket. Két férfi és két nő. Felnőttek. Most mégis körben ültek mind a négyen, és telefonjaikkal világítottak. A riasztót már kikapcsolták, de a vesztegzárat nem sikerült még feloldaniuk a kintieknek. Így a bent ülők sötétben maradtak, áram nélkül.

Az egyikük, nevezetesen Angela próbálta oldani a hangulatot. Mindig is ő volt az, aki tudta, hogyan csaljon mosolyt az emberek arcára. Most is így tett.

- Te jössz Bren. -magyarázta
- Angie, én még mindig nem értem ennek az értelmét.
- A melletted lévőnek kell feltenned egy kérdést, vagy pedig kitalálni egy feladatot.
- Ez irracionális, és gyerekes.
- Ne már Bones! Ne mond, hogy nem tudsz egy jó kérdést sem kitalálni!
- Honnan veszed, hogy nem tudod kitalálni. Csupán rettentően irracionálisnak és az intelligenciámon alulinak érzem ezt.
- Tehát nincs ötleted! -cukkolta tovább Booth, és félszegen mosolygott Brennanre. Mintha nem változott volna semmi sem.
- Ami azt illeti, lenne egy. -ment bele a játékba Brennan. -Szóval Booth, mersz, vagy felelsz? -hajolt közelebb gonosz vigyorra férfihez
- Merek. -vágott vissza Booth.

A másik kettő mosolyogva figyelte azok vitáját. Mindig ezt csinálták. Mindig ilyenek voltak, és észre sem vették, hogy ez is egy kapcsolatot alakított ki közöttük.

- Akkor... -gondolkodott el Brennan.
- Csókold meg Brennant! -vágta rá Angie, aki kissé változtatott a szabályokon. A feladatot úgy döntött, közösen találhatják ki az áldozatnak.

Brennan kissé elmosolyodott. Angela nem is tudhatta, hogy ők már rég nem félnek a másik csókjától. Már réges rég vágynak a másik csókjára. És már bármikor megehetik.
- Jól van! -vonta meg a vállát Booth, és Brennan felé hajolt. Ujjaival Bones álla alá nyúlt.
- Kész vagy Bones?
- Szerintem menni fog! -vigyorgott a nő, és ajkaival megérintette Booth ajkait. Csókjuk elmélyült. Végül lehunyta a nő a szemeit, és átadta magát a kellemes érzésnek.
Mintha lebegtek volna. Megszűnt körülöttük minden, és mindenki. Csak ők ketten voltak, és a csókjuk. Ha lehet, ez még az első csóknál is édesebb volt.

Angela levegő után kapkodva figyelte őket. Majd miután megemésztette a látottakat, hangosan felnevetett. És nevetett és nevetett, közben tapsolt, és Jackre vigyorgott.
-Hé, srácok! Most már le sem tagadhatnátok! -szakította félbe őket Angie hangja
- Ki mondta, hogy tagadjuk?! -válaszolt Booth, mikro az ajkaik szétváltak. Ujjait Brennan ujjaiba kulcsolta. A nő meglepett pillantást vetett Booth felé.
- Ti ti együtt vagytok? -hitetlenkedett Hodgins, aki még csak most jutott szóhoz.
Brennan elgondolkodott, majd lassan, de biztosan bólintott.
Angie ekkor felpattant, és barátnője nyakába vetette magát.
- Mióta?
Booth és Brennan szeme összevillant.
- Azt hiszem hivatalosan ma reggel óta. -vágta ki magukat Booth.
- És nem hivatalosan?
- Hát, már nagyon hosszú ideje. -suttogta Brennan, de szemét le nem vette volna Boothról. Tekintetében csak úgy csillogott a végtelen odaadás, és szerelem. Angela nagyot sóhajtva engedte el barátnőjét.
- Ideje volt már! -állt fel Angela csípőre tett kézzel, és elégedetten dobta hátra a haját. Boldog volt, mert barátnője is az.
- Tudjátok, ha már ilyen szépen összejöttünk, azt hiszem nekem is mondanom kell valamit! -állt fel Hodgins kissé bátortalanul, de a szemében elszántság csillogott. Majd a zsebébe nyúlt, és elővett egy apró fekete dobozkát, ami alig látszódott a sötétben.
Angela felé lépdelt.
- Tudod Angela, egyszer már megtettem, de megteszem még egyszer. Hozzám jönnél feleségül? -pattintotta ki a dobozkát. Egy gyönyörű gyűrű csillogott benne. A közepén egy apró gyémánt, amit két ezüst levélke ölelt körül.
Angela szemébe egyre gyűltek a csillagocskák, majd végül egy-egy drága könnycsepp is lecsordult az arcán. Mosolya széles vigyorrá alakult, és szereleme nyakába ugrott.
- Igen! Igen! -suttogta először, remegő hangon, majd másodszor már hangosabban mondta, hogy a többiek is halhassak.

Aztán megfogta Hodgins fejét, és magához húzta. Csókjuk óvatos, és védelmező volt.
Majd hangos tapsolás zendül fel mögöttük. Booth és Brennan lelkesen ugrott fel, és mosolyogva tapsolta az újdonsült párt.
- Gratulálok! -ment oda Booth Hodginshoz.
- Apa leszek és férj is öreg! -lelkesedett Hodgins kissé kipirosodva.
- Tudodm. Fantasztikus! -szólalt meg itt Angie is.
Booth ekkor egy furcsa pillantást vetett Bonesra, aki ettől kicsit megremegett. Booth elgondolkodott, de szemei még mindig Brennan arcát vizslatták.

Majd hirtelen hangos zaj ütötte meg a fülüket. Majd a vasredőnyök szépen elindultak fölfelé, újra fényt engedve a szobába.
Az ajtó előtt, odakinn Cam állt, és megnyugodva konstatálta, hogy mindenki jól van odabenn.
Mire az összes vasfüggöny eltűnt, mind a négyen hunyorogva próbáltak hozzászokni a fényhez.
Majd Cam kinyitotta az ajtót.

- Elkaptuk Broadskyt! -jelentette be. Majd az arca ellágyult, és már sokkal lágyabb hangon folytatta - Jól vagytok?
- Ami azt illeti Cam, -nézett körbe Booth -nagyon is jól vagyunk! -állapodott meg a tekintete a vigyorgó Angela- Hodgins pároson.
Cam követte a férfi tekintetét.
- Itt meg mi történt?
- Megkérték a kezem! -tartotta oda Angie Cam orra alá a kezét, amin már ott csillogott a gyűrű. -Megint!
Cam beszívta a levegőt, és nagy mosoly jelent meg az arcán. Megölelte Angiet.
 -Gratulálok! Mikor lesz az esküvő?
- Csakis a baba után. -jelentette ki Hodgins, és hátulról átkarolta Angelát, mikor Cam elengedte.
- Jah, és Booth és Brennan összejöttek. -súgta elég hangosan Angela, mintha direkt azt akarná, hogy mindenki hallja a szobában.

Cam meglepődve nézett Boothékra, de mosolygott. Örült, hogy végre Brennan is rájött, hogy mit akar. Booth, hát ő pedig már nagyon régóta tudja, hogy mit akar.

- Nektek is gratulálok! De tényleg. Biztos nem akartok még egyszer bezárva lenni ide?
- Nem értelek. -jegyezte meg kissé zavart arccal Brennan.
- Óhh hát igen dr. Brennan, vannak a világban érthetetlen dolgok! -sóhajtott Cam. -Például, hogy miért nem telefonáltak?! -vette elő újra a hivatalos hangnemét.
- Ez hogy nem jutott eszünkbe? -csapott a homlokára Booth. -Össze voltam zárva három agyassal is, de egyiküknek sem jutott eszébe a telefon.
- Booth, neked sem jutott eszedbe.
-De én nem is vagyok agyas, igaz Bones?
- Hé, én törvényszéki antropológus vagyok. Én csak a csontokhoz értek, és azoknak nincs mobilja. -vágott vissza Bones
- Mindegy! -szakította félbe őket Cam -Így csak nekem kell majd többet írnom, de nem számít. Örülök, hogy mindenki rendben van. Jah és Booth, ha van kedved meglátogathatod Broadskyt a sitten.
- Hogy kaptátok el?
- Volt egy kiváló segítségem. -nézett nyomatékosan Brennanre, majd kifordult a szobából.
- Apa? -kérdezte a nő
- Úgy néz ki. Talán...talán elfelejtem majd, hogy találkoztam vele.
- Miért?
- Mert akkor őt nem kell sittre vágnom. -magyarázta Booth Brenannek.
A nő egy pár pillanatig elgondolkodott, majd hálásan elmosolyodott.
- Köszönöm Booth.
- Bones, megígértem, hogy sosem bántalak meg. Ha nem a te apád lenne, akkor már rég a sitten ülne.
 -Tudom, és épp ezért köszönöm.
- Szívesen. Na gyere, menjünk haza! -nyúlt Brennan kezéért, és bátran kisétálltak az irodából.
Úgy tűnt minden rendben.  Broadsky a sitten. Ők kiszabadultak, és senkinek nem esett baja. Mindenki boldog és elégedett.

Ekkor nem is sejtették, hogy mekkorát tévednek.
Broadsky még aznap este megszökött. Nem tudni, hogyan, de feltehetőleg készül erre. De bizonyítottan külsős segítséggel.
Dühösebb volt mint valaha. Itt az ideje, hogy kicsit ráijesszen Boothra. De még most nem. Még nem jött el az ideje....