Égő Jégvirág 41.fejezet

Lehet találgatni, hogy vajon ki telefonál :)
Várom a tippeket....

41.FEJEZET

2 hosszú hét telt el. A napok hol lassan vánszorogtak, hol rohantak. De Brennan számára az összes nap összemosódott. Kitartóan foglalkozott a csontvázaival, többet dolgozott, mint valaha. Sikereit különböző neves újságok, napilapok is közölték. Nem egy megnyitón vett rész, sőt több könyvdedikálása is volt. 

De mosolyogni nem látta senki. Mindig távolságtartóan csakis a munkára összpontosított. Hallgatott Angelára, beleegyezett, hogy Samantha esténként vele maradjon. 

Angela különben mindent megtett a barátnőéért. de ehhez még ő is kevés volt. Brennan újra bezárkózott és csakis a csontjaira összpontosított. Doktoranduszait sorra rúgta ki, csupán azért, mert lényegtelen apróságokat nem láttak meg. 

Samantha eközben keményen dolgozott, hogy ott maradhasson, emellett éjszakánként Brennannek segített. Napközben Angelával tanult illetve próbáltak együtt kitalálni valamit, amivel talán egy apró mosolyt csalhatnának a nő arára. 

Az éjszakák is húzósak voltak. Brennan minden este ugyanazt álmodta. Habár már összeszedte magát, mégis nem volt tökéletesen, és ezt ő is tudta. Álmai pedig egyre inkább erre emlékeztették. 

Állok egy sziklán és nézek körbe. Keresek valakit, valakit aki nagyon fontos a számomra. De nem látom. Mindenütt a homok lepi be a tájat. A melegtől szinte ég a bőröm. Lassan előre lépek és csak megyek. Lépteim nyomán besüpped a talaj. Majd az idő múlásával azt veszem észre, hogy egyre gyorsabban és könnyebben haladok. Meglátok egy házat. Majd mikor közelebb megyek rájövök, hogy ez inkább egy palota. A szívem hevesen dobog és csak futok. Mikor a márvány padlóra lépek még gyorsabban rohanok. csönd van. Csupán a saját zilálásomat hallom. Majd valami megcsörren. Valami fém. Oda kapom a fejem. 

A földön a gyűrűm hevert....

Brennan szemei ilyedten pattantak föl. Hirtelen hányinger kerítette hatalmába. Gyomra összeszűkült és érezte, ahogy a sav jön föl a torkán. Gyorsan a WC-hez szaladt. Megmarkolta a peremét és hányt. 

Samantha fáradtan rohant a nő után. Kitartóan tartotta a haját és simogatta a hátát. 

- Kérlek Temperance! Hadd vigyelek orvoshoz, ez már nem normális! -könyörgött megint. Már egy hete folyton ez megy. Minden reggel. 

Temperance elkeseredetten megrázta a fejét jelezve ezzel, hogy semmi kedve sincs kórházba menni. 

Samantha dühösen tárcsázta a már jól ismert számot. Jön a reggeli szokásos rohangálás.

- Megint? -szólt bele a telefonba Angela

- Igen. Kérlek, vidd el az orvoshoz. 

- Tartsd otthon! 10 perc és ott vagyok. -válaszolt nagy sóhaj közepette Angela majd letette a telefont. 

- Nincs semmi bajon Samantha. 

-De van! Minden reggel így kelsz! Nem mosolyogsz! Senki nem várja, hogy boldog legyél, de kérlek, hagyd, hogy segítsünk! -könyörgött as lány

- Nekem nem kell segítség. -mondta Brennan, de nem tudta befejezni a mondatát, mert újra a WC fölé görnyedt.

- Sam? Itt vagytok? -hallatszott a bejárat felől Angela hangja. 

- Itt. -kiabált ki a lány. 

Angela elborzadva figyelte barátnőjét és óvatosan letérdelt mellé. 

- Drágám, jobban vagy? -simította hátra a haját. -Sam, ide hoznád a táskám? -kérte Angela. 

Ő már sejtette, hogy mi a baj. És biztos volt benne, hogy Brennan is. De azt is tudta, hogy a barátnője mindent megtenne azért, hogy mindenki elől eltitkolja. Így még saját maga elől is. 

Angrla óvatosan kivett egy terhességi tesztet a táskájából és barátnője kezébe nyomta. 

Szó nélkül egyedül hagyták Brennant. 

Temperance kissé imbolyogva egyenesedett föl. A tesztet kidobta a kukába. Már csinált egyet. Pontosan tudta, hogy terhes.

Kinntról kopogást hallott. 

- Kész vagy, -hallotta Angela hangját. 

De képtelen volt válaszolni. A torka összeszorult, gyomra pedig még mindig háborgott. 

Mindig is vágyott egy gyerekre. ezért állt le a fogamzásgátlóval is. és ez a gyerek épp Boothé! Hisz ez a legjobb dolog, ami valaha történhet vele. Most mégis képtelen örülni. 

Ha eszébe jut az állapota, márpedig minden reggel ezzel ébred, mindig eszébe jutott a férfi is. Tudta, hogy Booth odakinn a kínok kínját állja ki. Veszélyben van, és bármelyik pillanatban egy kósza golyó átlőheti a szívét. 

Most képtelen örülni a terhességének. Képtelen örülni bárminek is addig, amíg Bootht nem tudhatja biztonságban. És ha ez a gyerek megszületik...szüksége lesz egy apára. És neki is szüksége lesz a férfira. 

Még lapos hasára tette a kezét. Óvatosan megsimogatta. De legalább, van valamije Boothból. Egy apró kis élet fejlődik benne, a szíve alatt, ami magában hordozza Booth énjét. Hirtelen apró mosoly jelent meg meggyötört arcán.  Most először mosolygott mióta a férfi elment. Az izmai szinte fájtak, a szokatlan mozdulattól. 

Talán...talán nem is olyan rossz ez a gyerek. Hisz Booth-é...

- Brenn! Bemehetek? -kérdezte Angie, de ekkor már nyílt is az ajtó. 

- Na?

Brennan szomorúan ránézett a két várakozóra. Majd mosoly terült el az arcán. Bizonytalanul bólintott. 

- Terhes? Terhes vagy? -ugrott a nyakába Angela, miközben Brennan folyamatosan bólogatott. -istenem! Ez fantasztikus! Ha Jack megtudja...

- Nem Angie. Nem akarom, hogy egyenlőre bárki is tudjon róla. 

- De...de miért?

- Mert, nem akarok senkit sem hiába felcsigázni. lehet, hogy sosem születik meg a gyermek... -suttogta Brennan. 

- Miért ne születne meg? nekünk is azt mondták, hogy nagy az esély rá, hogy vak lesz, és nézd csak meg! Egészséges és gyönyörű...

- Nem szeretném Angie...

- Rendben, akkor a mi titkunk marad. -nézett mosolyogva barátnője szemébe, majd Samanthára. -Sam, sem mondja el senkinek, igaz?

- Igen. -jött a válasz is rögtön.

- Tudod Brenn. Pihenned kéne, legalább egy napot. Ez csak rosszabb lesz....- mosolygott biztatóan Angela -Sam majd itt marad veled! ugye Sam? 

- Igen. -válaszolt a lány, miközben egy felmosóval elkezdte kitakarítani a WC környékét. Mozdulatai gyorsak és precízek voltak. Sok mindent megtanult az évek alatt, köztük a felmosást is. 

Brennan vett egy nagy levegőt és hagyta, hogy barátnője kivezesse a kanapéhoz. 

 - És írtál már Boothnak?

- Nem. 

- Miért? 

- Nem tudom.... nem tudom mit írjak neki. - motyogta szómórúan Brennan.

- Szívem, hisz... -de abba hagyta a mondatot. Látta Brennanen, hogy nincs túl jól, lelkileg sem. A szeme alja már pirosas volt, látszott, hogy nem sokáig bírja már visszatartani a könnyeit. - Jó, majd holnap beszélgetünk! Pihenj!

Angela elköszönt és magára hagyta barátnőjét Samanthával. 

Brennan lassú léptekkel a fiókhoz lépett. Kihúzta és elővette belőle a fekete dobozkát. Óvatosan kinyitotta és lassan végigsimított a benne rejtőző gyűrű felületén. A férfi távozása után vette le. Hátha könnyebb lesz. de nem lett az. 

Most lassan visszahúzta jéghideg ujjára a csillogó ékszer és csöndesen visszatette a dobozt a fiókba. Várt. 

Várta, hogy teljen az idő.

Végül kiment a konyhába és készített kávét. Megszokásból még mindig két adagot főzött le, habár Samantha nem iszik. A másik adag érintetlenül pihent az asztal végében..

Brennanben furcsa érzések kavarogtak. Még mindig nem tudta, hogy örüljön e annak, hogy terhes, vagy inkább sírjon. Félt. 

Félt, hogy a férfivel történik valami. 

Félt, hogy Booth nem jön vissza. 

Most már amiatt is félt, hogy elveszti a babáját. 

És féltette a jövőjét is....Félt attól, hogy elveszti önmagát, azt a Temperancet, aki Booth mellett lett.

Hirtelen megcsörrent a telefon...

"A félelem nem a gyávaság jele. A félelem az, ami lehetővé teszi, hogy bátrak legyünk, és megadja azt a kegyet, hogy szembeszálljunk az élet adta kihívásokkal."

(Paulo Coelho)