Égő Jégvirág 33.fejezet

33.FEJEZET

"Újabb csókok következtek, a világ mintha megszűnt volna létezni körülöttük. Megadták magukat mind a ketten, és ahogy egyre szorosabban összefonódtak, mintha nem csupán egymást ölelték volna át, hanem a fájdalmas emlékeket is elűzték volna."

(Nicholas Sparks)

Lassan kinyitotta a szemeit. Halovány mosoly ült ki az arcára, ahogy figyelte a karjaiban nyugvó nőt. Selymes bőre szorosan a férfihoz préselődött. Booth lassú és nagyon óvatos mozdulatokkal végigsimított Brennan arcán, haján. Ajkaival egy apró csókot lehelt a nő feje búbjára. Mintha még mindig nem hinné el, hogy valóság. Pedig az eszével tudta. De a szíve még mindig nem hitte el,hogy végre valahára ők együtt lehetnek. Végre ő is igazán boldog lehet. 

És a mai nap. Az még különlegesebb lesz. Hisz ez Bones szülinapja! És ő, Seeyle Booth különlegessé teszi, mindkettejük számára. Hasa kicsit összerándult, mikor a mai nap várható eredményeire gondolt. Szemeit képtelen volt levenni a fiókról, ami az apró dobozkát rejti. És a dobozkában, itt van benne a gyűrű, és a gyűrűben a férfi szíve. 

Booth teljesen biztos volt magában. Tudta mit akar, és leginkább, hogy kit akar. De a félelem azért ott bujkált benne. A nagy kérdés? Mi van, ha a nő másként dönt? Ha nemet mond. 

Annyiszor utasították vissza. Mindig az az égető szó: nem! Sokszor félt az újabb csalódásoktól, de próbálkozott. Muszáj próbálkoznia, hiszen lehet, hogy lesz végre valaki, aki igent mond. Aki nem fél neki igent mondani. 

Ujjai köré tekerte Bones egyik vörös hajtincsét. Talán majd ő...és én...és mi együtt. 

Szája most széles mosolyra húzódott ahogy elképzelte a jelenetet. Először a döbbenet, majd a félelem...és itt válik ketté. Itt jön a döntés: igen, vagy nem. 

Ha Bones igent mond...Booth már látta maga előtt a csillogó szempárt. Ismerte a nő minden arcvonását, szinte már látta maga előtt Bones arcát. 

De sajnos már sírni is látta. Nem egyszer miatta. Tudta nagyon jól, hogyha a nő nemet mond, az nem csak őt töri össze, hanem Brennant is. 

Hangosan kifújta a levegőt. Talán kicsit túl hangosan is, mert Bones mozgolódni kezdett mellette.

- Jó reggelt! -súgta Booth Brennan fülébe. Temperance pislogott párat, majd mosolyogva viszonozta a férfi közeledését. Ajkait Booth-éra tapasztotta.

- Neked is jó reggelt!

- Jól aludtál? 

- Noss, tekintve, hogy nem sokat, azt hiszem igen! Meglepően jól aludtam!

- Tudod milyen nap van ma? -somolygott a férfi, még mindig a nő mellett fekve

- Booth! Teljesen észnél vagyok. Nem is utalt a viselkedésem semmi agyi traumára. Te biztosan jól vagy? -ült föl aggódva brennan. Arcára rémület ült ki. 

- Mi van? -értetlenkedett Booth

- Azt hiszem..nem értelek. 

- Hát én sem téged. Milyen agyi trauma?

- Tudod, ha valakinek az elme állapotát akarják felmérni, gyakran teszik fel ezt a kérdést. Neked is ez volt a célod? Mert akkor fölösleges ezt kérdezned, teljesen rendben vagyok...

- Bones! Én a dátumra utaltam! Ma van a szülinapod! -nevetett fel Booth, és játékosan összekócolta a nő már amúgy is kusza frizuráját.

- Ja! Értem! Teljesen kiment a fejemből! -végre eltűnt a félelem Brennan arcáról. A vonásai újra simák, és nyugodtak voltak. 

- A szülinapod? Hihetetlen vagy!

- Nem. Csak átlagon felüli. -bújt hozzá Brennan a férfihoz. 

- De még mennyire! -motyogta Booth. -Ugye tudod, hogy ma korábban kell bemennünk?

- Miért? 

- Mert ma van a szülinapod!

- Tudod Booth, ez a két ténymegállapítás külön-külön értelmes, de semmijen formában nem kapcsolódnak egymáshoz. -értetlenkedett továbbra is Brennan, miközben kikászálódott az ágyból. Felvette a köntösét, és elindult kávéért. 

- Kérsz kávét? -kérdezte Booth. 

- Igen, de tényleg korábban kell bemennünk. 

- Még mindig nem értem mi köze van ennek a szülinapomhoz.

- Mert vannak barátaid, akik felakarnak köszönteni. 

- Nem kell ajándék! -morogta Brennan, és kisétált a konyhába

- Booth utánament, és hátulról átkarolta. 

- Ugye nem akarod, hogy fölöslegesen várjanak rád?

- én nem kértem őket. 

- De mégis adnak! Látod, ilyenek a barátok. -vigyorgott továbbra is a férfi

- Miért érzem azt, hogy te jobban örülsz a születésnapomnak, mint én magam? -nyújtotta Booth felé a bögrét, amiben már ott volt a frissen főzött kávé.

- Nálad mindenki jobban örül Bones! Mosolyogj már! Jó buli lesz!

- Te tényleg szeretnél menni, igaz? -somolygott Brennan.

- Ha azt mondom igen, te is igent mondasz? -kérdezte Booth. Hirtelen rádöbbent a kérdése kétértelműségére, de Brennan semmit sem vett észre. 

- Jó rendben! Menjünk! -adta be a derekát lemondóan. 

- Éljen! Köszi Bones! -rohant el a férfi öltözni, de még a folyosón visszafordult. 

- Ugye tudod, hogy az esti buliról nem menekülsz?!

- Esti buli? -kérdezte megrökönyödve Brennan. gyorsan felhajtotta a kávéját. 

- Igen. -vigyorgott a férfi és eltűnt a hálószobában. 

Kiválasztotta az egyik fekete zakóját, egy halványkék inget, de a nyakkendőnél elakadt. melyiket?

- Bones! Zöldet, vagy citromsárgát?

- Zöldet! -kiáltott vissza Brennan, hisz rögtön tudta mire gondol a férfi. Mosolygott egyet ezen a jeleneten is, és lassan öltözködni kezdett ő is. 

Pont mint a filmekben. pont mint a házasok. "Drágám, melyik nyakkendőm vegyem?"

Gondolta Brennan majd bezárta maga után a fürdőszoba ajtót.

***

- Mindjárt jönnek! -súgta izgatottan Angela. A díszeket már felaggatta Brennan irodájába. 

- nem túlzás ez egy kicsit, -nézett nagyot Cam, mikor meglátta a lampionokat, és a virágokat. 

- Szerintem aranyos. -toppant be Hodgins is, majd menyasszonyához lépett. - Szia kicsim. Bree végre elaludt és még evett is egy kicsit. 

- Igen? csodálatos vagy Jack! nekem egy falatot sem sikerült beleerőltetnem. válaszolta Angie, miközben egy gyors csókot nyomott szerelme ajkaira. Cam kivételesen türelmesen kivárta amíg a családi jelenetnek vége nem lesz, és csak utána folytatta. 

- na jó! Én felhozom a tortát, ti meg hozhatnátok az ajándé....a..a malacot. -zavarodott bele.  -istenem, egy malac! Ez hihetetlen -motyogta, miközben lesietett a tortáért. 

- Tényleg! Hol van Suzy?

- Suzy a malac? -kérdezte Sweets, aki épp most lépett be az ajtón. 

- Te meg honnan tudod?! -nézett rá gyanakvóan Hodgins. 

- Mivel nem ismerek semmijen Suzyt, és mivel lent rohangál egy házi sertés, a nyakában egy "Suzy a nevem" táblával. -válaszolta a szemét forgatva Sweets. Ő is izgatott volt, hisz így még nem látta dr. Brennanéket. Együtt, a doktornő a szülinapját ünnepelve. 

- Jól van na! nem kell olyan nagyra lenni a pszicho diplomával! -morgott Hodgins- Megyek és megszelídítem!- robogott le a lépcsőn, ahol már hallotta Suzy visítását. 

- Tudja Angela, igazán szépek ezek a díszek! -sóhajtott Sweets. 

- Igazán köszönöm! -vigyorodott el Angie, miközben kezeit összekulcsolva ellenőrzött mindent, még egyszer. Brennan volt a legjobb barátnője, és szeretné, ha ez a nap tökéletes lenne. 

- A régi gimis bálokra emlékeztetnek. -folytatta az ábrándozást Sweets. 

- Nem lehettek azok olyan régen. -lépett be Cam, a tortával a kezében. Egyszerű csoki torta volt, a szegéjén fehér csokiból készült apró virágfejekkel. Olyan volt mint Brennan. Letisztult, és gyönyörű.

- Igazán köszönöm dr. Saroyan.. -mondta szkeptikusan Sweets, de abba is hagyta a zsörtölődést, amint megpillantotta a tortát. -Istenem! Csokitorta! -kiáltott fel, és megigézve haladt az édesség felé. Majd a következő pillanatba dr. Saroyan kemény karjának ütközött.
- Nem! Felejtse el, és próbáljon idősebbnek tűnni a koránál!
- ömm..igen, hogyne! elnézést... -torpant meg Sweets. Megköszörülte a torkát, megigazította a nyakkendőjét, és egyenes testtartással odébb állt. De azért vetett még egy vágyakozó pillantást a tortára.
- Jelentem, hogy sikerült befognom Suzy-t! -itt viszont komor arccal Cam felé fordult -Ami viszont már nagyobb baj, hogy beszabadult a boncterembe, és...noss nem sok mindent hagyott. A legdurvább a máj.  -itt próbált még dr. Saroyan izzó szemeibe nézni. Cam feje egyre vörösebb lett, míg Hodgins próbált higgadt maradni.
- Ha még egyszer valaki bemer hozni ide egy malacot -és az sem érdekel, hogy dr. Brennané vagy sem- esküszöm úgy kivágom innen, hogy többé nem jön vissza! -kiáltott Cam, majd hangos léptekkel lecsörtetett a lépcsőn.
- Szegénynek igazán pocsékul indul a napja! -mondta Angie, miközben elindult Cam után, hogy segítsen takarítani neki.

***

- Bones gyere már! -toporgott Booth az ajtó előtt.
- Te akartad, hogy csini legyek, hát várjál!
- Bones, te mindig csini vagy. nekem teljesen mindegy, hogy mi van rajtad, csak ha... -ekkor elakadt a szava. A nő egy elöl V alakban kivágott, kissé ráncolt, mohazöld blúzban, és egy hozzá illő hosszabb bő szoknyában jelent meg. Haját kivasalta, így most, az amúgy hullámos tincsei szögegyenesen omlottak a hófehér bőrére.
- Akkor vegyek mást,
- Istenem...-súgta halkan Booth, majd megköszörülte a torkát -nem ez jó lesz! Menjünk!
- Biztosan jó?
- Igen! -csukta be a nő után az ajtót. Brennan ekkor már elindult a kocsi felé.
- Hé Bones! -kapott utána a férfi. Megfogta a csuklóját, és magához húzta a nőt.
Felfordította a kezeit, ahol még látszott a seb, amit ő okozott. szomorú tekintettel meredt a piros vágásokra.
Óvatosan megérintette ajkaival a sebet, majd magához húzta a nőt.
- Úgy sajnálom! -nézett még mindig a félkör alakú vágásokra, amit a körmei hagytak.
- Semmi baj Booth. Nem fájnak.
- De ott vannak, és én okoztam őket. -mondta szomorkásan a férfi. Majd fölemelte a fejét, és egyenesen brennan szikrázó szemeibe nézett. -De ígérem soha soha többé nem bántalak. Soha nem lesz még egy ilyen, és ígérem sosem megyek el! Sosem leszel egyedül.
- Booth..én... -súgta a nő, de nem tudta befejezni. Booth ajkai beléfolytották a szót.
- Tudod, hogy nagyon szeretlek? - súgta Brennan fülébe Booth, arcát szorosan a nőéhez préselve.
- Igen.
- Mindennél fontosabb vagy nekem. -csókolták meg újra egymást. Brennan szemeiben könnycseppek égtek, a férfi szavai miatt. de ezek az öröm, és a meghatottság könnycseppjei voltak.
- Én is szeretlek Booth. -súgta vissza. Ritkán mondta ki ezt a szót, akárcsak azt, hogy "szerelem". Mások egyszerűen ejtették ki ezeket, mint az összes többi másik szót. De Brennan...neki a nyelve összeakadt, a gyomra görcsbe rándult, ha valaha is kikellet ejtenie ezt a szót. Mert úgy érezte hazudik. Érezte és tudta ennek a két szónak a súlyát. Tudta, hogy befolyásolhatják egy másik ember boldogságát, sőt akár a jövőjét az életét is.
De itt Booth mellett, úgy érezte idevaló ez a szó. mert Booth, amit iránta érzett...az még talán ezeknél  a szavaknál is súlyosabb volt. Ezeket nem lehet semmijen szóval kifejezni. ehhez talán még a "szeretlek" is kevés.
- Boldog születésnapot! -súgta még utoljára a férfi, majd szorosan fogva Brennan kezét, a kocsihoz sétáltak.
Ez a nap már most csodálatosan indul. Talán..talán a buli sem lesz olyan vészes...- próbált optimistán gondolkodni Brennan, habár ez egyáltalán nem vallott rá. Ő racionálisan gondolkodott. És az optimizmus és a racionalizmus...nem igazán hasonlítanak egymásra..