Égő Jégvirág 34.fejezet

Köszi a megjegyzéseket. És igen Evy, az ott tényleg Brennan akart lenni, csak már kicsit előre gondolkodtam. Köszi, hogy szóltál :)
És én is nagyon szívesen dolgoznék veled együtt :)
Köszönöm, hogy olvassátok amit írok, és nagyon jól esnek a megjegyzések is :)

És sajnos ebben a részben még ne lesz semmi sem a gyűrűvel... bocsánat :)

34.FEJEZET

Létezem, mert vannak barátaim. Azért maradtam felszínen, mert ők az utamba kerültek. Megtanítottak arra, hogy magamból a legjobbat adjam, még akkor is, ha az életem néhány pillanatában nem bizonyultam jó tanulónak. De azt hiszem, hogy sikerült elsajátítanom valamit abból, amit úgy hívnak, hogy nagylelkűség.

(Paulo Coelh)

Angela amint meglátta barátnőjét gondolkodás nélkül a nyakába ugrott. 

- Boldog szülinapot édesem!! -sikította Brennan fülébe. 

Temperance kissé ledöbbenve figyelte az irodáját. Egyáltalán nem hasonlított arra a helyre, ami még egy nappal ezelőtt volt. Ha nem tudná hol van, meg sem ismerte volna.  Könyveit háttérbe szorították a virágok, a lámpások és Angela mosolygós rajzai. 

Kényszeredetten elmosolyodott. 

- Köszönöm Angela. De itt meg mi történt?

- Tetszik? Én csináltam. Meg a többiek is segítetek. -lelkesedett továbbra is Angie

- Igazábból...

- Bonesnak is tetszik, csak nem jut szóhoz. igaz Bones! -mentette meg a helyzetet Booth, így Brennanek nem maradt ideje kifejteni, hogy tulajdonképpen nem igazán lelkesedik ezért. Szíve szerint épp egy csontdarabot elemezne...

- Tudod szívem, ez még csak a kezdet. -karolta át Angela és elhúzta Boothtól.

- Boldog szülinapot dr. Brennan. -ölelte meg Hodgins is a doktornőt, majd közvetlenül Jack után Sweet is boldog szülinapot kívánt, de a szemeit nem vette le a csokitortáról. 

- Köszönöm. Ti mind, nagyon kedvesek vagytok. -mondta kissé meghatódva Brennan. kezeit összekulcsolta maga előtt, nem tudta mit csináljon. Sűrűn pislogott, nehogy könnyek törjenek elő a szemeiből. Még sosem volt ilyen. Még sosem várták őt a szülinapján, sosem díszítettek fel neki semmit. Ez...új volt..

- És még nincs vége! -ment ki az ajtón Hodgins. Sweets kissé hátrébb húzódott, hiszen ő már tudta, hogy mi illetve ki jön majd a szobába. Angela egyre szélesebben vigyorgott. 

Egyedül cam zsörtölődött, aki csak most ért föl az irodába. haja össze-vissza állt, ruhája kissé piszkos lett. 

- Veled meg mi történt? tette fel még Brennan előtt a kérdést Booth. A férfi arcára mosoly ült ki, miközben végignézett a nőn. majd egyre inkább elvigyorodott mikor megpillantotta Cam bosszús arcát.

- Mindjárt megtudod Seeyle! Nehogy azt hidd, hogy te megúszod. Senki sem ússza meg. ez egy szörnyeteg! -morgott Cam, majd mosolyt erőltetett az arcára, és boldog születésnapot kívánt Brennanek.

- Tudja dr. Saroyan, szeretném leszögezni...-kezdett bele Sweets, ám ekkor egy éles visítás vágta félbe. A következő pillanatban megjelent Hodgins, kezében a pórázzal, és a póráz végén Suzyval. 

- Ez meg mi a szösz? -bukott ki Boothból. 

- Ez egy malac. -suttogta Brennan. Lassan közelebb lépett az össze-vissza rohangáló állathoz. Suzy felemelte a fejét, és a tekintete találkozott Brennanével. Lassan megálltak mind a ketten, figyelték egymást. 

majd a következő pillanatban a malac leült, és várakozón nézett Temperancere. Brennan lassan elmosolyodott és megsimogatta az állat érdes bőrét.

Mindenki megdöbbenve figyelte, hogy szelídült meg az állat, egyik pillanatról a másikra.

- Íme Temperance a suttogó! -eszmélt fel legelőször Booth. -Nem hittem volna srácok, hogy komolyan vesztek egyet! -fordult Angiék felé

- Te javasoltad? -kérdezte Brennan és csillogó szemekkel meredt a férfire. - Honnan tudtad?

- Egyszer még régebben megemlítetted, hogy mindig is szerettél volna egyet!

Brennan meghatódottan ölelte át a férfit, és adott egy csókot a szájára. Booth készségesen viszonozta. 

A többiek pedig csöndben figyelték őket. Ez mindannyiuknak új volt. Már olyan régóta várták, hogy egymásra találjanak, és most végre... 

Mindenki szép lassan elmosolyodott. Büszkék voltak a két makacs emberre, hogy végre felfogták mit akarnak.

Brennan a csók után kissé elpirulva fogta meg a férfi kezét. Nem igazán szokott hozzá ahhoz, hogy mások előtt csókolózzon. Főleg nem Booth-szal.

- Köszönöm a malacot Angie. 

- Suzy szívem. Suzynak hívják! És nagyon szívesen. -ekkor egy lapos csomagot húzott ki a háta mögül. Brennan körülbelül akkorára saccolta mint egy A/3-as lap.

- Én azért még készítettem valamit neked! -súgta barátnőjének. De csak akkor bontsd ki, ha igent mondtál! -villant a szeme Boothra.

- Igent? Mire? -értetlenkedett Brennan. Boothra nézett, de az ő arcáról sem tudott leolvasni mást mint értetlenséget. 

Pedig Booth pontosan tudta miről beszél Angela. Miután Brennan elfordította róla a tekintetét dühös pillantást vetett, a már amúgy is szorongó Sweetsre. 

Kikotyogta. Hogy mit kap ezért?!!

Majd Angelára nézett. Rámeresztette a szemeit, és a kezével úgy tett, mintha lakatot tenne a szájára. 

"Egy szót se" -sugallta mindenkinek a teremben.

- Angie! -döntötte kicsit oldalra a fejét. -Mire kéne igent mondanom?

- Semmiség édesem. Tudod, biztosan csak elkalandoztak a gondolataim. Bontsd ki Sweets ajándékát is! -nyomta a kezébe a kék csomagolópapírba burkolt ajándékot. 

Brennan finoman felpattintotta a ragasztót, és lassan kibontotta az ajándékát. 

- Egy könyv?

- A könyvem. Magáé az első példány! -magyarázta elégedett mosollyal Sweets.

- Mégis sikerült megírnia! -motyogta Booth. - Nagyon remélem, hogy álneveket használt! -fordult a férfi felé

- Miért? 

- Mert ha valahol azt hallom, hogy Seeyle Booth ügynök, akit az apja gyerekkorában vert, mert piás volt..! -idegesedett be Booth.

- Ige..en Booth ügynök! Maga a könyvben James Samuel Brown. Dr. Brennan pedig.. -dadogta kissé félénken Sweets.

- James! Mint James Bond? Éljen! Kösz Sweets... -vágta hátba barátian a pszichológust.  

- Dr. Brennan pedig Erin Nicole Brunwin. -fejezte be a mondatát Sweets.  - De mondják csak, milyen érzéssel tölti el magukat, hogy egy olyan könyvet fognak a kezükben, ami felfedi minden titkukat?

- Hé srácok! Ez itt tudtommal Tempie szülinapja! nem pedig egy pszicho-analízis!  -vágott közbe Angela. - Szóval, ki kér tortát? -emelete fel a kését, aminek láttán Suzyból egy elkeseredett, félig elfojtott nyögés szűrődött ki.

- Én! -fordult oda rögtön Sweets, és elsőként állt sorba. 

Brennan mosolyogva figyelte őket, amint mindenki jóízűen nevet és eszi a tortát. Egy kicsit ő is kezdte az érezni, hogy nem is olyan rossz ez így. 

Majd rápillantott Suzyra. 

Nagyon is jó. 

Aztán Bootht figyelte aki épp most előzte be Camet a sorban.

Tökéletes...

- Tudja dr. Brennan! -ment oda hozzá, az üres tányérjával Cam. -én nem tudtam mit szeretne, de azért remélem megfelelő ajándékkal szolgálhatok. 

- Én nem kértem semmit. Igazán nem kellett volna egyikőtöknek sem..

- Csak vedd el! -nyújtotta neki Cam a kis zacskót, amibe a csontos könyv lapult. Brennan kivette, óvatosan megforgatta. 

- Ezt még nem is láttam. Köszönöm dr. Saroyan. -mosolygott Camre, majd letette a könyvet a többi ajándéka mellé. 

- jah és Cam. Veled meg mi történt? Úgy nézel ki, mint...

- Mint aki a disznód után takarított?! Hát tudod dr. Brennan, remélem legalább örülsz neki! -sóhajtott Cam, miközben egy újabb kósza hajszálat szorított a füle mögé.

- Igen. Nagyon. 

- Akkor rendben. -bólintott Cam, és végre ő is beállt tortáért.

Brennan csöndesen leült, elfogadta a neki felkínált tortaszeletet, és figyelte az ajándékait. Mindegyikük adott neki valamit. És mindegyik ajándék csak neki szólt. Más nem örülne egy malacnak, de ő igen. És ezt a barátai is tudták. 

Föl sem merült benne, hogy Booth-tól nem kapott semmit. Nem is gondolt ilyenre. Egyértelművé vált számára, hogy Booth maga az ajándék. Élete legnagyobb ajándéka. 

Sóhajtva simított végig Angela kibontatlan ajándékán. Bár kíváncsi volt, nem akarta kibontani. Nem is igazán merte. Angela kérte, hogy majd csak akkor bontsa ki ha igennel válaszol. De vajon mire? Mit akar ez jelenteni?!

Tekintete Sweetsre siklott. És a férfi eszébe juttatta a könyvet. 

Bár a pszichológiát irracionálisnak tartotta, kíváncsi lett a könyvre. értékelte Sweets munkáját, és mégiscsak róla szól a könyv! Ő már írt rengeteg könyvet, de róla...még sosem írtak róla. 

Emlékezett az előző kéziratára a pszichológusnak, amit azelőtt a szomorú éjszaka előtt cáfoltak meg. 

Kíváncsian belelapozott a könyvbe. Majd gondolt egyet, és kinyitotta a utolsó oldalon. Kíváncsi volt a végére. Vajon mi történik velük?

- Dr. Brennan! -állította meg Sweets.

Temperance még egy szót sem tudott elolvasni. -Kezdje az elején!  -szólt rá Sweets. 

- De Sweets ez csak egy könyv. 

- nem! Ez a könyv életének egy darabja. Kezdje az elején! 

- Rendben. -mondta fáradtan Brennan, és becsukta a könyvet. 

Ekkor Booth jelent meg mellette. Leült, és egy apró csokis puszit nyomott a nő ajkaira. 

- Tudod, szerintem egész jól sült el ez az egész. 

- Hát igen. 

- Még malacot is kaptál! -intett Booth Suzy felé. - Hová tesszük majd? -vetette fel a kérdést Booth. Majd hirtelen neki is leesett, amin kicsit Brennan is meglepődött. 

Hova tesszük. 

Eddig bele sem gondoltak, hogy milyen lenne egy közös élet. De ez a mondtad...ez mintha ezt sugallta volna. Nem terveztek előre, nem laktak együtt. de a nap minden percében együtt voltak, vagy telefonáltak, vagy SMS-t küldtek. De egy malac...Olyan mint egy kutya. Nem lehet egyik helyről a másikba cipelni. 

És valahol számukra is kezdett láthatóvá válni: Ez a helyzet nem sokáig tartható fenn. ingáznak a két ház között. De nincs egy biztos pont. Egy olyan hely, ahol mindkettejük holmijai együtt lehetnének, ahol nem kéne két hely közt rohangálni. Ahová egy malacot is elhelyezhetnének. 

Egy olyan hely, ahol elkezdhetnék az életüket...