Égő Jégvirág 46.fejezet

Itt a következő rész :)

46.FEJEZET

Brennan mikor felébredt egy világos teremben találta magát. Körülötte őrök járkáltak, egy egy szigorú pillantást vetve a nő felé. 

- Fölébredt? - hangzott fel az ismerős férfi hang.  -Rendben. Kimehetnek! -intett az őrök felé. - Maga! -mutatott a legidősebbre. -Maga marad, a többiek kifelé!

- Mit akar? 

- Bosszú dr. Brennan. Mindenki bosszút akar állni.

- Öljön meg! -kiáltotta elszántan a nő. -ha ennyire erre vágyik, öljön meg!

- Nyugalom. Majd arra is sor kerül, de előbb szenvedni fog. Ahogy az öcsém is szenvedett. És ahogy én is szenvedek. 

- Maga nem normális. 

- Lehet, de ez boldoggá tesz. Láthatom a testvérem gyilkosát, és majd ha meghúzom a ravaszt...akkor leszek a legboldogabb. és ha ezért őrült vagyok... hát legyek! -nevetett a férfi. Majd az őrre nézett. Az idős férfi szorosan Brennan mögé állt, és lefogta a nő kezeit. 

Temperance nem ellenkezett, tudta, hogy teljesen fölösleges volna. Az viszont nem kerülte el a figyelmét, hogy a férfi bal medencéjével nincs minden rendben. Furcsán tartotta magát, és furcsán járt. Brennan megjegyezte ezt az apró megállapítást. Talán még szüksége lehet rá. 

- Tartsa szorosan! -mordult az őr felé, aki még erősebben fogta át a nő könyökét. 

Brennan csuklói ekkor a férfi bőr övéhez értek. Ujjaival ügyesen megkereste a fegyver markolatát. És várt. 

- Hozzátok! -kiáltott ki az ajtó túloldalán álló őröknek. 

Azok bólintottak, majd a következő pillanatban egy rabbal tértek vissza. 

- Booth! -szakadt ki Brennanből. 

Booth szemei rögtön megtalálták a nőt, és elszörnyedve figyelte mi történik. Amíg Brennan boldog volt, hogy megtalálta Bootht, addig a férfi rettentő ideges, amiért Brennan ilyen helyen van, ilyen emberek között, ekkora veszélyben. 

***

Samantha mozgolódást látott. Egész este figyelt, és várta a hajnalt. Félhomályban még elrejtőzhet, mégis láthatja az őröket. 

Kihasználta az őrségváltást. Kezeivel felkapaszkodott az egyik vasrácson, amin egy fél méteres lyukat látott már korábban is. Majd ép lábával átlendítette magát a lyukon, és áthúzta a törött bokáját is. Ekkor jött a másik őr csapat. 

Bejutott. Kifújta a levegőt, megmarkolta a fegyverét és elindult. Keskeny folyosókon haladt, minden saroknál előbb benézett és csak utána indult. Lábujjhegyen járt, halkan lélegzett. 

Ekkor egy sikoly hasított a hajnali némaságba. Ez Brennan hangja. És Booth nevét kiáltotta. 

Lábai rögtön elindultak a hang irányába. Futott megállíthatatlanul a labirintus szerű épületben. 

Majd megtalálta a termet. Belesett egy apró résen. Majd észrevette, hogy a rés egy régi ajtó kulcsluka, amit beépítettek. 

Körmével felfeszegette a vékony festékréteget, ujjait beakasztotta a nyílásba és várt. Várta a pillanatot mikor feltépheti az ajtót. 

***

- Előbb a férfi hal meg dr. Brennan. Látni akarom a könnyeit, a félelemét a fájdalmát. és a végén azt akarom, hogy maga könyörögjön azért hogy megöljem! 

- Maga szemétláda! Engedje el Bootht! Engem akar. neki nincs ehhez semmi köze!!

- Nagyon is van. Ha Booth ügynök meghal, maga fájdalmat érez. És nekem ez jó.  -vigyorgott a zöldszemű, majd előrántott egy pisztolyt és a férfire szegezte. 

Ekkor mozdult Brenann is. Kicsavarta a kezét az őr szorításából, lábával belerúgott a bal medencéjébe, miközben ujjai megmarkolták az őr övében rejtőző pisztolyt. 

- Engedje el! -kiáltotta és a férfire szegezte a fegyvert. Szemeiben a düh lángolt, kezei nem remegtek. Elszántan állt meg a terem közepén a férfire szegezve a pisztolyát. Zilálva vette a levegőt, bordái nagyon fájtak. Szédült, fülében hallotta a vér lüktetését. Tudta, hogy már nem sokáig bír talpon maradni. De nem érdekelte. 

Egyedül az volt a fontos, hogy ő és Booth élve kijussanak innen. Egyedül csakis ez számít!

- Le akar lőni? -nevetett a férfi, és az üres kezét a magasba emelte. -Azt hiszi akkor megmenekül? 

- Nem hiszek semmit. De legalább maga biztosan meghal. 

- maga is dr. Brennan! Maga is.... Nézzen csak itt körbe. Ezek mind az én embereim. Egytől egyig hajlandóak lennének meghalni értem. Maga itt nem győzhet. Ez az én terepem. 

Brennan kezei megremegtek. A férfinek igaza volt. Azzal, hogy lelövi őt, nem nyer semmit. Olyat kell megfenyegetnie aki fontos a zöldszemű számára. De ki lehet olyan? Akiért elengedné Bootht...Akinek a megszerzéséért bármit megtenne....

Ekkor bevillant a válasz. 

Bizonytalan kezeit lassan megmozdította. A fegyvert tartó kezét a homlokához emelte és a pisztoly hideg csövét a homlokához préselte. 

- Engedje el Booth, különben lelövöm magam! -kiáltott.

  -Bones...ne! -hallotta valahonnan távolról Booth morgását, majd látott néhány őrt a férfi felé futni. Tudta, hogy Booth erős, de ennyi embert nem tud legyőzni. 

- nem meri megtenni. -mondta a Főnök. 

 -Fogadjunk? -vonta föl a szemöldökeit Brennan. ő sem volt teljesen biztos magában. De tudta, hogy ez a helyes. Ekkor bepattintotta a ravaszt. 

A Főnök megijedt. Ha Brennan más keze által hal meg, azt ő nem tudná elviselni. A nő megölése az életcéljává vált. Eldobta a fegyvert. 

- Menjenek! - ordította. Brennan még mindig a homlokánál tartva a fegyvert a férfi felé indult. 

- De Főnök... -ellenkezett az egyik egyenruhás. 

- A határnál úgyis megölöm. -vicsorgott a férfi. Nehezen viselte, hogy a prédája kicsúszott a markából. De nem tehetett semmit. A nő erős és elszánt. Képes lett volna megölni magát. 

Brennan Booth tán nyúlt a férfi pedig szorosan átölelte. 

- Booth én.. úgy.. sa- kezdett bele a nő, de Booth a szájára tette az ujját. 

 -Csss. Ne itt! -suttogta majd elkezdte a kijárat felé húzni a nőt. 

***

Samantha megkönnyebbülten figyelte a párost. ám ekkor hirtelen az egyik őr fegyvert rántott. Samantha nem gondolkodott. Berugta az ajtót. 

- Dobja el, különben lelövöm!! -üvöltötte a fegyvert fogó őr felé. Brennanék hirtelen visszafordultak. Brennan ilyedten figyelte a fiatal gyakornokát.Teljesen elfeledkezett a lányról. Annyira lekötötte a saját s Booth élete, hogy elfelejtette azt a plusz egy életet, amiért felelős. 

És elszörnyedve figyelte a 16 éves lány kezében a halálos fegyvert. Még csak gyerek, és máris milyen erő lakozik benne!Az elszántság...a kezei nem remegnek. 

Samantha ajkaiba harapott és bepattintotta a ravaszt. 

- Te meg ki a franc vagy?! -kiabált vissza a fegyvert tart őr. 

- Nem az a lényeg! Dobja el a fegyvert! 

- Miért tenném? -kacagott az őr. Nem látta ahogy a lány ujjai megfeszülnek a fegyveren. majd a következő pillanatban a golyó már a férfi mellkasába fúródott. 

Óriási hangzavar lett. Brennan sikított, Samantha is sikított. Az őrök mind fegyvert rántottak és becélozták Samanthát. 

Ekkor a lány már tudta, hogy neki nem sok esélye van. 10 fegyveres őr állt vele szemben, és a Főnök. 

Lehunyta a szemeit, de a fegyvert még mindig nem eresztette le. Vett egy nagy levegőt, hagyta, hogy könnycseppjei végigcsorogjanak koszos arcán, majd újra lőtt.

 Ezúttal a golyó pontosan szíven találta a zöldszemű Főnököt. A férfi száján vér bugyogott fel, összerogyott mint egy rongybaba, és elterült a földön. 

Ebben a pillanatban Samantha is a falnak dőlt. remegő kezei még mindig a pisztolyt markolták. Az ajtó mögé húzódott de két golyó még így is eltalálta. Az egyik kiverte a kezéből a pisztolyt, a másik pedig végighorzsolta az arcát. 

Valamiért a túlélési ösztön sokkal erősebbé vált benne, mint a józan ész. Látta, hogy Brennan és Booth felé közelednek.  

Booth minden szó nélkül megragadta a lány karját és maguk után húzta. 

Mindhárman menekülni próbáltak a golyózápor elől. 

Hirtelen kiértek a szabadba. A forróság majdnem ledöntötte őket a lábukról. De egyikük sem állt meg. Bár üldözőik hangja egyre halkult, és végül a csöndbe veszett, tudták, hogy az a biztos, ha kimenekülnek a sivatagból. 

A homok égette a bőrük, de nem állhattak meg. Futottak, Booth elszántan fogta Brennan kezét. Temperance alig kapott levegőt, Samantha pedig el-el engedte a férfi kezét. 

A lány bokája nem bírta ezt a futást. 

Egy pillanatra megállt. Majd hirtelen idegen hang ütötte meg a fülét:

Katt!