Égő Jégvirág 56. fejezet

Nagyon sajnálom, hogy eddig nem tudtam írni. A helyzet az, hogy egész héten, meg előtte is az unoka húgaimra kellett vigyáznom, és egy percem sem volt arra, hogy írjak. De igyekszem pótolni, és köszönöm, hogy még mindig látogatjátok az oldalt :)
Sajnos most is csak ennyit tudtam hozni :)
Bocsánat...

56.FEJEZET

Brennan türelmetlenül várta, hogy végre beszélhessen a két Booth-szal. Nem értette, hogy mi történik. Miért estek egymásnak? És mit keres itt jared?

Végre kinyílt a kórterem ajtaja. A két nővér dühös arccal, de távozott a szobából. Temperance gondolkodás nélkül megragadta a kilincset, és besétált a szobába.

- Bones? -kapta föl a fejét Seylee

- Mégis mi volt ez az előbb?! -tette csípőre a kezét. Brennan hangja éles volt, és kemény. - És te mit keresel itt Jared?! -fordult a férfi felé.

- Igazából, nekem jobb....jobb ha én most megyek... -motyogta Jared.

Ekkor Seylee megragadta testvére karját, és visszarántotta.

- Nem mész sehova, amíg el nem mondod Bonesnak, amit nekem is!

- Ne már Seylee! Tesók vagyunk...

- Mit kell nekem elmondanod Jared?! -ment közelebb Brennan.

Seylee meglepődve figyelte társát. Teljesen más nő állt előtte. Nem azt a megtört arcot látta maga előtt, mint mikor az ágyában feküdt. Ez a Bones olyan volt, amilyennek megismerte. És ez egy kis nyugalommal töltötte el a férfit. Mióta egyes emlékei elvesztek, vágyott az ismerős dolgokra. Olyanokra, amiken eligazodik. És a régi Temperance pont ilyen dolog.

- Temperance...figyelj, először is szeretném ha tudnád, hogy én semmit sem tudtam, és hogy nagyon sajnálom...

- Sokat segítene, ha elmondanád, mi az amit sajnálsz!

- Az apádról van szó...

Brennan érezte, hogy meginog. Lábai furcsán gyengének tűntek, és a szívverése is felgyorsult.

- Mi van az apámmal?! -kérdezett vissza gyorsan.  Még uralta az arc izmait, és képes volt önmaga maradni.

- Én tényleg nem tehetek semmiről Temperance...

- Elég legyen Jared! -ragadta meg Seylee - Mondd csak el Bonesnak, hogy mit tettél, mond el neki, ne pedig magadat mentegesd! -kiabált az öccsére az idősebbik Booth.

Ujj begyei elfehéredtek úgy szorította Jared karját.

- Broadsky megkeresett, és max után kérdezősködött...és én esküszöm, hogy nem tudtam ki ő...én...ártatlan vagyok...

- Te kiadtad neki az apám?! te kiadtál neki minket?! -mutatott körbe Brennan. Egyre dühösebb lett. Hangja megremegett, szeme szikrákat szórt. Minden egyes mondatánál egyre közelebb ért Jaredhez. -Egy bérgyilkosnak?! És te még képes vagy ide állni elém?! Sőt, képes lettél volna Boothra hárítani az egészet?! Tudod Jared, mindig is tudtam, hogy egy szemétláda vagy, de ez már túl tesz mindenen!

- Temperance...

- Tűnj el!! - mondta keményen Brennan. A hangja jegesen karcolta a levegőt. - Soha többé nem akarlak látni téged Jared Booth!

- temperance kérlek, hogy tehetném jóvá...

- Ezzel már elkéstél Jared! Már régen elkéstél. Amerre jársz tönkre teszed egy ember munkáját, sikereit, vagy épp az életét.  -Brennan Seylere emelte a tekintetét, de továbbra is Jaredhez intézte a szavait.  -Tudod, mikor megismertelek, mindenki mondta, hogy teljesen más vagy mint Seylee. Kérték, hogy legyen óvatos...És én nem hittem nekik! -újra Jaredet nézte. - Elhittem minden mesédet a hőstetteidről, és a szilárd erkölcsödről. Senki sem tudta a bátyádon kívül, hogy ezeket nem magadnak köszönheted. Akkor is önző voltál Jared. Most sem vagy más. De egy dologra még kíváncsi lennék...Mit ígért neked Broadsky, amiért kiadtad neki apámat?

- Nem ajánlott...semmit, Temperance én tényleg nem tudtam, hogy megfogja ölni Maxot!

- Mégis miért keresne egy szökött bűnözőt, aki mellesleg az apám?! Mégis mit akarna tőled egy mester lövész, a bátyád legnagyon ellenfele?! - Brennan távolabb lépett jaredtől.  -Látod, most sem vagy más! Álszent vagy. Önző vagy. Nem érdemled meg Seyleet. És tudod mit, ezúttal nem fogok megbocsájtani.

- Temperance..

- Egy ember meghalt miattad Jared! Megöltél egy embert! Bűnös vagy!! -fordult vissza indulatosan Brennan, és azzal a lendülettel fel is pofozta a fiatalabbik Bootht.  -és most pedig tűnj el!