Égő Jégvirág 48.fejezet

Bocsi, hogy sokáig nem tudtam írni de most itt az új. Remélem tetszeni fog, és várom a kommenteket. :)

48.FEJEZET

"Én majd itt várok rád, hol árnyékot sem vet rám a fény.

Nem találok mást, mert tudom jól, hogy veled volt szép,

csak az fáj, hogy emlékedben halványabban élek,

úgy félek, hogy elfelejtesz végleg."

(Hangtapasz)

Brennan aggódva lépett be a férfi kórtermébe. Egy pillanatra megdermedt, mikor meglátta a férfit, csövekre kötve. Látta a mély vágásnyomot az arcán, a gipszeket a testén. De Booth ébren volt, és csakis ez számított. Csakis ez. Brennan gyors léptekkel az ágyhoz lépett. 

- Booth? 

- Bones? -kérdezte a férfi rekedtes és gyenge hangon. De mosolygott. A rengeteg seb és fájdalom ellenére mégis képes volt mosolyogni. 

Brennan arcán széles mosoly terült el, és a szemei könnybe lábadtak. Örült. 

Ölébe húzta a férfi ép kezét, és leült az ágy melletti székre. 

- Hogy vagy?

A férfi nem válaszolt rögtön. Még mindig Brennan gyengéd kezét figyelte, ami átkulcsolta a férfiét. Szemeit egyre csak a csillogó gyűrűt lesték. Az arcán értetlenség jelent meg. 

- Új a gyűrűd? -suttogta. 

- Tessék? -kérte meglepetten Brennan. Azt hitte csupán rosszul hall. Talán, félreértette a kérdést. 

- Még nem láttam... rajtad ezt ...a gyűrűt. -krákogta továbbra is Booth. -Honnan van? 

Brennan kezei megmerevedtek. Légzése felgyorsult, válla elernyedt. Szíve hevesen ostromolta a mellkasát, a szemébe egyre több könnycsepp gyűlt. 

- Kaptam...Booth nem emlékszel? -kérdezte reménykedve, már remegő hangon. Tudta, hogy a férfi sosem felejtené el az eljegyzési gyűrűjüket. Nem. AZ egyszerűen lehetetlen! Most mégis..

- Mire? -tette föl a kérdést, amivel egyben meg is válaszolta Brennanét. Nem emlékezett...

- Booth! -pattant fel hirtelen Boness. -Mi az utolsó emléked? 

- Ezt most nem...

- Kérlek Booth! Ez fontos. Mire emlékszel utoljára?

- Nem is tudom... -összeráncolta a szemöldökét és gondolkodott. 

Brennan erősen szorította a férfi kezét. Szinte fájt neki. A látását már elhomályosították a felgyülemlett könnycseppek. Szíve mintha a torkában dobogott volna, de fájt. Valami nagyon fájt neki odabenn. 

Szinte hallotta, ahogy a múltja darabokra törik és a szilánkok csilingelve hullnak a földre. 

- Az utolsó emlékem..-szólalt meg Booth- Vacsoráztunk? -nézett kérdően a nőre.

- Igen, többször is vacsoráztunk. 

- Igen, de...Gordon Gordonnál voltunk. -folytatta Booth. 

- És utána? Mire emlékszel? 

- Elmentem Afganisztánba. -ejtette ki a szavakat a férfi, nem is sejtve, hogy mekkora fájdalmat okoz ezzel a nőnek. - De...minden zavaros...csak, egy robbanásra emlékszem és...itt vagyok. 

Brennan úgy érezte, hogy most muszáj leülnie. A férfi keze kiesett a markából, izmai elgyengültek. Hirteln a kötése is nagyon szorosnak tűnt. Szeme előtt minden elmosódott és a forró könnycseppek utat találtak lefelé az arcán. 

Szinte perzselték a bőrét. Brennan lehunyta a szemeit és nagy levegőt vett. Tudta, hogy felesleges sírnia, hisz Booth úgysem ért belőle semmit. Tudta, hogy felesleged volt reménykednie. Már a gyűrűnél megellett volna állnia, nem pedig tovább hajszolni a férfit. Hisz akkor már tudta, hogy minden elveszett. 

Mégis egyre keservesebben zokogott. 

- Bones...mi a baj? Mi rosszat mondtam? -hallotta a férfi aggódó hangját. De képtele volt megszólalni. Ajkait szorosan összepréselte, nehogy sikítson. Arcát remegő kezeibe temette. 

Vesztett. Hogy is gondolhatta, hogy minden ilyen egyszerű és szép lehet az életben?! Hogy is felejthetett el gondolkodni? Hogy dobhatta sutba az elveit, egy férfi miatt?! 

Hogy lehetett szerelmes?

- Bones... -próbálkozott újra Booth. Nem értette mi történik a nővel. Csupán azt látta, hogy Brennan szép lassan darabokra hullik és ő nem tehet semmit. - Bones...mire nem emlékszem, -tette föl végre a kérdést. 

- Egy..egy hónap maradt ki. -csuklott a nő

- És mi történt az alatt az egy hónap alatt? 

Brennanből újra előtört a sírás. Mi történt? 

Elhagyta a régi önmagát, áttörte a korlátait. Megtanult szeretni és attól az estétől fogva Booth volt a mindene és ő a Boothé. Együtt tették meg a keserves lépéseket. 

Majd Max meghalt. Brennan megingott, de Booth kézen fogta  Majd Booth megölte Broadzkyt, amit nagyon nehezen viselt. Elfutott, ahogy Brennan is akart. De Temperance mellé állt. 

Ott voltak egymással a legnehezebb pillanatokban. Most gyereket vár, ami persze ezelőtt sem tudott a férfi. Elakarta neki mondani...de a helyzet megváltozott.

És a legfontosabb...Brennan szülinapja. Olyan ajándékot kapott a férfitől, amit sosem fog elfelejteni. Ez a gyűrű. Egy ígéret. Egy ajánlat. 

Egy ígéret, amit a férfi most elfelejtett. 

Brennan vett egy nagy levegőt és lehúzta az ujjáról a gyűrűt. Szorosa a markába zárta és még mindig a könnyeivel küszködve válaszolt az értetlenül néző férfinak. 

- Semmi Booth. Nem történt semmi fontos.