Égő Jégvirág 54.fejezet

Megint kicsit rövidre sikerült. De egy kicsit most húzni szeretném a dolgokat. Majd meglátjátok, hogy miért...

Annyit mondok, hogy új hónap, "régi új" szereplő....

54.FEJEZET

"Mindenki tud szeretni, hiszen mindannyian ezzel az adottsággal születünk. Van, aki eleve jól csinálja, de a többségnek újra kell tanulnia, vissza kell emlékeznie, hogyan szeretett, és mindenkinek - kivétel nélkül mindenkinek - el kell égetnie az elmúlt érzelmeket, újra kell élnie néhány örömöt és fájdalmat, botlást és gyógyulást, hogy észrevehesse a vezérfonalat, ami ott rejlik minden új találkozásban."

(Paulo Coelho)

1 hét telt el. Ilyenkor veszik csak észre az emberek, hogy az idő milyen gyorsan telik. Mikor látják, hogy a szerettük hogy épül fel. Hogy lesz napról-napra egészségesebb, és boldogabb. 

- Szia Bones! -köszönt Booth, mikor meglátta a belépő nőt.  

A férfi már nagyon jó volt. Ha minden papírmunkát elintéznek, akkor akár még ma délután hazamehet. 

- Szia Booth. Hogy vagy? -ült le mellé Brennan. 

- Makk egészséges vagyok. Mehetünk már?? -türelmetlenkedett. 

- Még ki kell bírnod pár órát. A doktor úr, még átnézi a papírokat. 

- Utálom ezt a helyet. -duzzogott Booth. 

- Tudom. De még jövőhéten is vissza kell járnod kontrollra. 

- Fantasztikus. -morgott továbbra is a férfi, de a szája szélén egy csibészes mosoly jelent meg. - Jössz velem? 

- Hova? -lepődött meg Brennan. 

- Kontrollra. Tudod...csak nem jöhetek be egyedül..

- Miért nem?

- Mi lesz ha a végén még itt tartanak?! Gonoszak ám ezek a dokik... -hajolt oda a férfi Brennanhez, és hirtelen suttogni kezdett, mintha valami óriási titkot adna ki. Temperance elmosolyodott. Booth újra a régi volt. 

- Booth! A doktorok meggyógyítanak. Ők egyáltalán nem gonoszak. 

- Honnan tudod? 

- Csak nem fél a nagy Seeyle Booth? 

- Micsoda? -hőkölt hátra sértődötten Booth. -Még hogy én? Áh...hova gondolsz?

- Pedig nagyon úgy tűnt. -mosolygott Brennan is. - Félsz.

- Én nem félek! -húzta ki magát Booth. 

- Ha te mondod. -vonta fel a szemöldökét Brennan. - Megyek, aláírok néhány papírt. -indult kifelé, majd az ajtónál megtorpant. -Jah, és Rebecca keresett. Holnap elhozná Parkert. 

 -Szuper. -vigyorgott Booth. Szeme csillogott, és az arca is pirospozsgás volt. Visszatért a férfibe az élet. És a mosoly. 

Talán ez hiányzott leginkább Brennanek. A mosolya. 

- Jah és Booth... -fordult még egyszer vissza Brennan. -Szívesen elkísérlek a kontrollokra. -majd egy mosoly kíséretében behúzta maga után az ajtót. 

Nagy sóhaj közepette beletúrt a hajába, és leült az egyik székre. 

- Szia szívem! -hallotta Angie hangját. 

- Szia Angela!

- Mi van a nagyfiúval? 

- Izgatott. Haza akar menni. 

- Ez érthető. Elég sokáig feküdt abban a szobában. Én is unnám a helyében. 

Brennan bólintott. 

- És te, hogy vagy?

- Jól leszek. -mosolygott biztatóan a nő, de Angela ezt nem vette be. Már nagyon rég átlátott barátnője álcáján. Akárcsak most. De azért csak bólogatott, és biztatóan Brennan vállára hajtotta a fejét. 

Ma nem akartak semmi komolyról beszélni. Sem arról, hogy Brennan terhe, vagy hogy mi lesz velük Boothszal. Semmiről. Ma örültek, hogy a férfi meggyógyult. 

- Figyelj szívem! Tudom, hogy későn szólok, de rendezünk egy kis bulit nálunk Hodginssal, Booth örömére. és persze Sam gyógyulására. Eljöhetnél...

- Nem tudom Angie. Sok papírmunkát be kell még pótolnom...

- Jajj ne már Bren! Egy este, nem a világ vége. Különben is, a papírjaid még várhatnak! 

- Angie...

- Nincs de! Eljössz és kész! Ma 7-kor. -adta ki az utasítást Angela majd ő is bement Boothoz. 

Brennan lehunyta a szemeit, fejét a hideg falnak vetette, és sóhajtott egy nagyot. 

***

- Szia Booth! -köszönt Angela is. 

- Hello Angela. 

- Lesz ma egy buli. Muszáj eljönnöd.

- Király! Nekem? -ült fel Booth. 

- Látom az egódnak nem lett semmi baja. De igen, neked és Sam-nek. Ma 7-kor. 

- Sam?

- Samantha. De akkor jössz? -magyarázta Angie

- Persze. Ki nem hagynám!

- Jöhetnétek együtt Brennanel. Nem hiszem, hogy egyedül képes lenne elszakadni a papírjaitól. -mosolygott cinkosan Angie Boothra.

- Persze, oké. Hozzátok menjünk?

- Igen. Héé! Te még nem is láttad Breet!! -ugrott fel Angie a székről. A lánya eszébe juttatta, hogy haza kellene mennie, mert hamarosan ebédidő. 

- Bizony. -bólogatott Booth. 

 -Oké. Ma. 7-kor. Nálunk! ne késsetek. -magyarázta sietősen Angie, majd gyorsan kirohant a szobából, egészen hazáig.

Sietősen búcsúzott el barátnőjétől is, aki ekkor már a papírokat írta alá. 

Booth hamarosan haza mehet. Az otthonába. Mindenki boldog volt, csupán egyetlen apróságot felejtettek el. Talán, mert senki sem gondolt a részletekre, csupán a beszédes dolgokra. pedig az a kép a falon...az mindent elmond. 

- Temperance? -hallott egy ismerős hangot a háta mögül. Régen hallotta már ezt a hangot. De pontosan tudta, hogy kihez tartozik. Megborzongott, és mosolyt erőltetett az arcára. Majd szép lassan megfordult. 

- Jared?