Égő Jégvirág 51.fejezet

Itt a következő

51.FEJEZET

"Néha nagyon nyomasztó az élet. Szorít, mint egy satu. Olyan érzés, mint amikor beleszeretsz valakibe, de az nem viszonozza. Mint amikor a legjobb haverod vagy barátod magadra hagy. Mint amikor meghúzol egy ravaszt, vagy felgyújtasz valamit, és nem tudod visszacsinálni. (...) A sportban így hangzik a szabály: pörgesd fel magad! Az életben pedig: állj ellen a nyomásnak, menj tovább!"

(Tuti gimi c. film)

Csönd volt. Csupán a gépek pittyegését lehetett hallani. Brennan már megnyugodott és újra az ablakpárkányon ült, már száraz szemekkel. 

- Bones? -suttogta Booth. Szemei még ködösek voltak a sok alvástól és a hangja is rekedtes. 

- Itt vagyok. Mi a baj? -kérdezte Brennan és lassan fölállt az ablaktól. Ujjait összeszorította, és minden izmát megfeszítve próbált erős maradni. Muszáj erősnek mutatnia magát.  Booth -ért.

- Tudod Bones, furcsa, hogy nem emlékszem semmire. 

- Semmire? Hogy érted, hogy...

- Mármint, hogy az elmúlt egy hónapra nem.  -szakította félbe a férfi. 

- Jah. -fújta ki nagy hévvel a levegőt Brennan és kicsit megnyugodott. 

- Tudod, arra gondoltam...hogy mesélhetnél nekem. Az elmúlt hónapról...- emelkedett föl egy kicsit Booth. A hangja kezdett megerősödni, kitisztulni. barna szemei újra Brennan arcát fürkészték. 

- Nem is tudom Booth...

- Történt valami? Valami rosszat tettem?

- Nem. Dehogyis! nem csináltál semmi rosszat. Csak lehet, hogy...én nem tudnám elmesélni. 

- Miért nem Bones? Tudod, hogy benned bízok a legjobban. Neked elhiszem amit mondasz, és tudom, hogy valóban úgy történt. -fogta meg Booth a társa kezét. 

Brennan szomorkásan lehajtotta a fejét. Nem mondhatott igazat Boothnak. Nem tudta...nem merte elmondani.

- Booth, sajnálom, de nem megy. 

- Bones! Kérlek....

Brennan nagy levegőt vett. Lehunyta a szemeit. Tudta, hogy nem fog igazat mondani. Már érezte a bűntudat tüskéit a szíve körül, de ahogy az ágyban fekvő férfire nézett, tudta, hogy helyesen cselekszik. 

- A vacsora...a vacsora után hazavittél és te is haza mentél. 

- Milyen idő volt? 

- Ezt..ezt most miért kérdezed? -lepődött meg Brennan

- Próbálok emlékezni. Úgyhogy részletes mesét kérek! -mosolygott Booth, ám nem is sejtette, hogy ezzel csak még inkább megnehezíti Brennan helyzetét. 

- Szóval...esett. Igen, szakadt az eső. Rajtad öltöny volt és egy színes nyakkendő, rajtam...rajtam meg egy fehér ruha. Utána haza vittél, és te is haza mentél. Elég részletes? 

- Tökéletes. Tovább!

- Tehát másnap reggel....kicsit elaludtam és te rám törted az ajtót.Addig piszkáltál, amíg el nem indultunk dolgozni.

- Komolyan? Elaludtál? -nevetett fel Booth. 

- Olyasmi. -motyogta Brennan, majd fölemelte a fejét és folytatta a maga verzióját. -  Ugye Broaszky után nyomoztunk. Mikor beértünk a laborba, te benn maradtál, hogy megvárd Angela eredményeit.Utána Hodgins és Angela bejöttek az irodámba, ahol te is voltál, mikor hirtelen bekapcsolt a biztonsági rendszer. Az ajtók bezáródtak, majd az áram is elment. 

- Várj! erre emlékszem. A sötétre. És...-összeráncolta a szemöldökét. Látszott, hogy nagyon erősen koncentrál.- Fogtam a kezed?

- Igen. -suttogta Brennan. 

- Miért? 

- Mert nem láttuk egymást. Emlékszel?! Sötét volt. 

- Igen, de utána világos lett. meg....játszottunk is valamit...és..nem! Az nem lehet! -gondolkodott továbbra is Booth. 

A férfit meglepte, hogy csak bizonyos részletekre emlékszik, de Brennant nem. Mivel csak ezek a részletek egyeztek meg a valósággal, ezért a férfi csak ezekre emlékezhetett. 

- Mi nem lehet Booth? -kérdezett vissza Brennan. -Mire emlékszel?

- Csók...mi csókolóztunk. De...a játék miatt. Mit játszottunk? -nézett teljesen értetlenül Brennanre Booth. Temperance elmosolyodott. 

- Angela találta ki. Mersz vagy felesznek hívta ha jól emlékszem. 

 Akkor...már mindent értek4 -sóhajtott vigyorogva Booth. -És pont ilyenkor vesztem el az emlékeim, mikor mersz vagy feleszet játszottunk! Hihetetlen. Folytasd Bones!

- Hodgins megkérte Angela kezét. 

- Újra?

 - Igen. és igent mondott. 

- Igen..igen..igen! Egy gyűrűre is emlékszem!

- Milyen volt a gyűrű? -kérdezte meg Brennan. 

- Ezüst...benne egy..kék gyémánttal. nagyon szép volt... -suttogta Booth. 

- Igen. -suttogta Brennan is. Booth nem is sejthette, hogy az nem Angela gyűrűje volt. Az az ő gyűrűje...

- Folytasd Bones! Talán több emlékem is visszatér majd.

- Remélem. -válaszolt biztatóan Brennan és folytatta. -Aztán kiszabadultunk. Cam-ék elfogták Broadskyt, aki még aznap este megszökött. Ezért....ezért te nálam aludtál. Hogy..ne legyünk egyedül. 

- Igen? 

 -igen. De nem történt semmi. -szögezte le gyorsan Brennan, Booth arcát látva. 

- Pedig...én emlékszem valamire. 

- Álmodtad!

- Lehet....-gondolkodott el Booth. - Folytasd!

- Aztán...apa meghalt. Broadsky fejbe lőtte. 

- Sajnálom Bones- szorította még erősebben Brennan kezét. 

- Köszönöm. Tudod, akkor is sajnáltad. 

- Veled voltam?

- Igen. -suttogta fáradtan Brennan. Megint egy olyan ponthoz értek, ami kezdett kínossá válni.- Másnap volt a temetés. 

- Igen, erre is emlékszem. Sírtál...és én megint fogtam a kezedet. 

- Igen. Aztán megindult Angela szülése.

- A temetésen? -lepődött meg Booth. 

- Nem. Később...utána valamikor...

- Jah. És?

- Kislány. Bree-nek hívják.

- És mi történt még?

Brennan újra nagy levegőt vett. Egy kis szünetet tartott, majd folytatta. 

- Broadsky este megakart támadni engem. Te pedig..lelőtted. 

- Megöltem Broadskyt? -szörnyedt el Booth. 

- Igen. Nagyon nehezen viselted. Több napra elszöktél, egy...távoli helyre. - Brenann örült, hogy Booth figyelmét elkerülte az este szó. Így nem kellett magyarázkodnia a férfinak, hogy miért volt vele este. 

- És hazajöttem Bones?

- Ne...igen! hazajöttél Booth. -javította ki magát Brennan. Tudta, hogy a férfi csalódna magában, ha azt mondta volna neki, hogy nem jött haza magától. 

- És mi történt utána?

Brennan elmosolyodott. 

- Születésnapom volt. Ti pedig bulit rendeztetek nekem. 

- Komolyan eljöttél egy bulira?

  -Igen, elcipeltél. Nem mondhattam nemet. -nevetett a nő. 

- És...az ajándékaid? 

- Sweets a könyve első példányát adta. -Brennan rögtön elmosolyodott, mikor meglátta Booth arcát. -Angela festett nekem egy képet, Camtől könyvet kaptam...és Hodgins és Angela közösen vettek nekem egy malacot. 

- Egy igazi malacot???

- igen. Te javasoltad nekik. Suzynak hívják. 

- És most hol van?

- Hanknél. 

- Nagypapinál? Most már tényleg semmit sem értek...

- Hank haza költözött egy ápolóval és neki adtuk egy időre a malacot, hogy ne legyen egyedül. 

- Adtuk? 

Brennan összerándult. elszólta magát. Többes szám...

- Igen..mert..mert együtt döntöttük el. Megfogadtam a javaslatod. 

- jah értem. és én mit adtam neked?

- Te? Nagyon szép dolgot. 

- Mit?

Brennan elmosolyodott. 

- na? Nem mondod el? 

- Még nem... -válaszolt Brennan és inkább tovább folytatta a történetet. mesélt Samantháról, mesélt arról, hogyan találkozott a lánnyal. Utána elmondta Boothnak, hogy Afganisztánba kellett mennie. Kihagyta viszont a gyűrűt, a terhességet, és minden olyan dolgot, ami a Both-szal való együttélésére utalt. Booth hitt neki, néha még egy-egy emlékkép is beugrott. Arra is emlékezett, hogy Brennan utána ment Afganisztánba. És a taposó aknára is...

Sokat nevettek. A csönd megszűnt és ők újra csak társak voltak. Megbeszélték a régi közös vicceket, Brennan is nagyon sokat mesélt Boothnak. És már nem vőlegény és menyasszony voltak. nem antropológus és FBI ügynök. csupán Bones és Booth...a 2B.

Sokszor érik az embert fájdalmak. Kisebb nagyobb csalódások. De ezeken túl kell lépni. nem szabad elfelejteni...de tovább kell menni. meg kell keresni a jót az adott helyzetben. Hiszen minden okkal történik. és egy idő után ez az ok világossá válik számunkra. Csak ki kell tartani...és mosolyogni. És ami a legfontosabb...a szerelmet nem lehet elfelejteni. el lehet felejteni a ruhákat, a történteket, az embereket...de az érzéseket nem. A szerelem mindig is megmarad, ez nem egy elfelejthető dolog. És idővel...újra visszatér, hogy begyógyítsa a régi sebeket.