Égő Jégvirág 58.fejezet

Remélem tetszeni fog. Tudom, hogy nagyon rövid lett, de külön szerettem volna szedni ezt a jelenetet... :9

Várom a kommenteket :))

58.FEJEZET

"Néha azért hazudunk, hogy megvédjük és támogassuk azokat, akiket szeretünk."

(Testvérek c. film)

Brennan visszaült a kocsiba, és a gazra taposott. Elszánt volt mint mindig. Régen nyomozott már, Boothszal, vagy Booth nélkül, de most újra éledt benne a vágy, hogy menjen, keressen, kutasson, és végül győzzön.

Megállt a lámpánál, de a gondolatai sebesen forogtak. Kutatott egy név után. Valaki, aki elakarhatta tenni az apját láb alól. 

Sokan voltak ilyenek...

Ujjaival türelmetlenül dobolt a kormányon. Utálta a dugót. Ezzel csak az időt vesztegetik. 

A sor pedig nem akart mozdulni. a lámpa kitartóan világított, és mintha az idő is lassabban telt volna. 

Brennan kifújta a levegőt és a bal kezét a hasára tette. Halványan elmosolyodott, mikor belegondolt, hogy ebben a pillanatban is egy aprócska ember növekszik benne. 

És ez aprócska lény az övé. És Boothé. 

Szomorkás szín jelent meg az arcán. Mint minden alkalommal, mikor eszébe jutott, hogy Booth nem emlékszik rájuk. Nem emlékszik a gyűrűjére sem. 

És bűntudata volt amiért nem mondta el az igazságot a férfinak. Öntő volt és még most is az. Félt, hogy újra elveszíti, és azt már nem bírná elviselni. Kiöntötte a szívét boothnak, odaadta mindenét és a férfi...ő pedig nem is emlékszik rá. 

Olyanok voltak mint régen. Bízott továbbra is a férfiban, de most időre van szüksége. Az idő...az idő majd mindent megold. 

Pedig olyan szépen alakult minden. A barátaik, a gyűrű...és mikor az esküvőt tervezgették. Aztán a baba...Mint egy álom. 

Brennan sosem hitte volna, hogy ez egyszer neki is megadatik. Egy ilyen álom. Egy ilyen élet...

Túl szép lett volna. És túl egyszerű, hisz elmondhatta végre a férfinak, amit 6 éven át eltemetett magában. Olyan egyszerű volt...mint a lebegés. 

És boldog volt.

A lámpa zöldre váltott, és végre elindult a kocsisor. brennan beletaposott a gázba. 

A szeme sarkából ekkor vett észre egy esküvőt. Épp most fotózták a menyasszonyt és a vőlegényt. Temperance elmosolyodott, ám a következő pillanatban megdermedt. A lába a fékpedálra csúszott. 

A kép! A festmény!

Gyorsan megfordult és amilyen gyorsan csak tudott elindult vissza a férfi háza felé. Elfelejtette...Hogy lehetett ilyen ostoba?! Booth azóta már biztos megtalálta... elég feltűnő helyen van. 

Mit fog majd szólni? És ő, Brennan mit fog majd mondani? Ezt hogy magyarázza meg?!

Kiszállt a kocsiból, felkapta a táskáját és rohant befelé a házba. 

Az ajtó nyitva volt így elég volt lenyomni a a kilincset. 

- Booth? -szólt be a szobába. 

Ekkor a férfi kilépett a folyosóra, pontosan Brennannel szemben állt meg. A kép ott volt a kezében. 

Brennan nem mert a férfi szemébe nézni. Inkább a képre koncentrált és próbált valami értelmes indokot kitalálni. 

De ilyen nem létezik. Adott egy kép, ami őket ábrázolja az esküvőn....Mit mondhat erre, ha nem az igazságot?

- Bones, azt hiszem beszélnünk kellene.

Brennan csöndesen bólintott. 

- Ülj le Booth. -suttogta halkan. 

Booth leült Brennan pedig hevesen dobogó szívvel odament elé. 

Néha a legjobb válasz az igazság. Persze egy hazugság sokkal izgalmasabb, és sokkal biztonságosabb lehet, de az igaszság előbb vagy utóbb úgyis kiderül. Mert valaki mindig kinyitja a száját. 

Az igazság pedig lehet, hogy fájó, de amint kiderül tisztább és könnyebb lesz minden. lehet, hogy életeket változtat meg. lehet, hogy fájdalmat okoz. De az igazság a legfontosabb. 

Vannak akik azért hazudnak hogy védjék magukat, vagy a szeretteiket. És észre sem veszik, hogy így csak még nagyobb sebeket ejtenek magukon és társaikon. Mert sokkal rosszabb, ha azzal szembesülsz, hogy valaki hazudott neked, mint hogyha megtudod az igazat. Mert azt könnyebb megbocsájtani...a hazugság viszont maradandó sebeket okoz. És a legtöbb alkalommal a bizalom megsemmisülését.