62. FEJEZET
- Hogy miért mentem utánad Afganisztánba, -kérdezett vissza meglepetten Brennan.
-Igen. Miért? Egyáltalán nem volt logikus cselekedet...egy terhes nő szemszögéből pláne nem.
Brennan meghökkenve nézett a férfire. Miért csinálja ezt, Miért kínozza őt ilyen kérdésekkel? Miért nem hagyja őt felejteni?
Ha nem lenne terhes, valószínűleg nem gyűltek volna könnyek a szemébe. Összepréselte volna az ajkait, kihúzta volna magát és egy hihetetlenül hosszú logikai láncba kezdett volna.
De nem ezt tette.
És azért nem, mert terhes volt.
Terhes, egy férfitől, aki eljegyezte őt.
Terhes attól a férfitől, akit már nagyon régóta szeret.
Terhes az előtte ülő férfitől.
Forró könnyek kezdték égetni a szemeit.
- Bones...-szólalt meg lágyan Booth mikor észre vette, hogy hibázott.
Pedig sosem akarta bántani a nőt. Semmit sem tenne amivel árthatna Brennannek. De ez...valamiért kibukott belőle.
Fogalma sincs miért teszi ezt a nővel? Fölhánytorgatja a múltat, amivel ha magának nem is, de a nőnek óriási fájdalmat okoz.
- Mit akarsz Booth? -kérdezett vissza dühösen a nő. - Mégis mit akarsz hallani?! Okokat?! Adok én neked okot, csak tessék!! -kiabálta neki a nő, majd dühösen egész testével a férfi felé fordult.
- Eljegyeztél! Velem voltál és én pedig veled! Jó volt. Boldog voltam és féltem, hogy elveszítelek. Terhes voltam. Terhes vagyok tőled! Aztán meg jött a telefon, hogy ne is reménykedjek abban, hogy valaha még láthatlak! Te mit tettél volna?! Mit?! Ott hagytál volna megrohadni a sivatagban?! Vagy hagytad volna, hogy fejbe lőjenek?! -Brennan teljesen kifordult magából.
Egyszerre minden kibukott belőle, ami az elmúlt egy hétben felgyülemlett benne. Emellett a hormonjai is közre játszottak.
-Bones...sajnálom, én csak...
- Te csak? Igen?! Mit akarsz Booth?
- Én..semmit. Nem akartalak megbántani...
- Pedig sikerült! -nyitotta ki a kocsi ajtaját Brennan, és dühösen kiszállt.
-Bones!
- Tudod miért mentem utánad Booth? -hajolt vissza Temperance. A szeme villogott, de a kétségbeesettsége legyőzte a tüzes haragot. A hangja halk volt, de még ott vibrált benne a düh. - Mert szerettelek. Mert szeretlek. -mondta ki végül a döntő szavakat Brennan.
- De most egy ideig nem szeretnélek látni. Viszlát Booth! -mondta még azzal becsapta maga mögött a kocsi ajtaját és bement a házba.
Booth elkerekedett szemekkel ült és még mindig az ajtót figyelte, ami mögött eltűnt a nő. A szíve hevesen kalapált. A tüdeje kitágult, légzése felgyorsult.
Még sosem látta ilyennek a nőt. Tudta, hogy ha dühbe jön, sokkal szenvedélyesebb mint a többi ember...de vele...vele még sosem viselkedett így.
És az a szó, ahogy kiejtette a száján, ahogy a hangja gyönyörű dallamot festett köré.
Hát mégis szereti a férfit!
Booth legbelül pontosan tudta, hogy a nő szereti. És a legrosszabb az volt, hogy pontosan emiatt a vallomás miatt tette fel ezt a kérdést.
És ezt gyűlölte magában.
Gyűlölte, hogy ennyire hallani akarta ezt a szót a nő szájából.
Gyűlölte, hogy így kellett elérnie.
Undorodott magától.
Szeretett volna kiszállni a kocsiból és a nő után menni. Bekopogni az ajtaján majd addig állni ott amíg be nem engedi. Utána pedig bocsánatot kérni és mindent megtenni, hogy újra igazán jóban legyenek.
De most nem lehetett.
Tudta, hogy a nőnek most szüksége van egy kis egyedüllétre. Gondolkodni kell. Ahogy néha Boothnak sem ártana!
Végül a gázra lépett és elindult az FBI irodába. Nagy volt a kísértés, hogy beforduljon a Laborba és ott megvárja Bonest. De inkább nem tette, most nem.
Hirtelen megcsörrent a telefon.
- Seeyle Booth!
- Heló Nagyfiú! -szólalt meg a vonal végén egy ismerős hang.
- Szia Angela. Bones miatt hívsz?
- Ömm...nem. Miért, kellene?
- Nem..nem, csak kérdezem.
- Mit csináltál Booth?
- Én..én semmit...de miért is hívtál?
- Jah igen. Max ügyéről van szó. Hallottam Jaredről, meg erről az egész ügyről. Nah mármost, sikerült megszereznem a haditengerészetnél dolgozók névsorát. - hadarta Angela.
Booth a háttérben hallotta a kicsi Bree sirdogálását. Elmosolyodott. A kislány gyönyörű hangja szinte teljesen elterelte a figyelmét. De hála a rutinjának megértette Angie információját is.
- Nem sokára meglesz azoknak a névsora is akik ártani akartak Bren apjának. Tudom, hogy ez eddig még nem sok, de talán lesznek egyező nevek.
-Igen. Ez jó ötlet Angela. Uhm...betudnád hozni a listákat az irodámba? -kérdezte Booth.
- Nem jösz be a Laborba?
- Most...inkább nem. - motyogta zavartan a férfi.
- Összevesztetek Tempie-vel? -kérdezett rá óvatosan Angie.
- Valami olyasmi. Akkor a listákat behoznád?
- Fél óra múlva ott vagyok.
- Köszi. - mondta hálásan Booth majd letette a telefont.
Az első lépés megvan. Most már talán eltudnak indulni egy nyomon.
Maxot Broadsky ölte meg. De valaki biztosan felbérelte. Broadsky nem öl a saját szakállára, csak akkor ha Boothról van szó.
Tehát ha valaki felbérelte Broadskyt, akkor Broadskynak valahogy hozzá kellett férnie Jared adataihoz, hogy megtudja, hol van Max. De Jared adataihoz csupán egy hadi tengerész férhet hozzá. Tehát valószínűleg egy belsős bérelte fel Broadskyt.
És hála Angela listáinak csak össze kell vetnie a neveket és ha talál kettő egyezőt, akkor megvan a tettesük.
Végre valami jó is történik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése