Égő Jégvirág 60.fejezet

És egy kerek szám: 60.
Mikor elkezdtem írni nem hittem volna, hogy valaha is eljutok ideáig. Imádlak titeket és köszönöm szépen :))
Jah és még valami: tudom, hogy sokan szenvedtek mert csak novemberben kapunk új Bones részeket. Én már mind a 6 évadot végig néztem és már nem találtam olyan részt amit nem néztem volna meg. Nyárra pedig kell valami...
Találtam egy másik nagyon jó sorozatot amit csak ajánlani tudok mindenkinek: Castle.
Először azt hittem, hogy Bones utánzat, de utána rájöttem, hogy teljesen más. A két szereplő közötti kapcsolat sokkal gyorsabban alakult ki és talán nyilvánvalóbb is.
Emellett nagyon vicces és jókat lehet nevetni rajta :)

60.FEJEZET

Reggel hétkor Brennan már a WC fölé görnyedve adta ki magából a tegnapi nap összes ételét. A torkát marta a feltörő sav, ujjai megfeszültek a WC peremén. A világ forgott körülötte. Az egyetlen biztos pont a fehér WC ülőke volt. 

Hirtelen valaki kopogott. 

Brennan lábai megmozdultak, fölemelte a fejét, de mielőtt elindulhatott volna, újabb hányásroham tört rá. A WC fölé görnyedt és folytatta azt amit elkezdett.

- Bones itt vagy?! -hallotta kintről Booth hangját. Majd mintha kulcsot ütődtek volna egymáshoz. Hallotta ahogy kattan a zár, és lassan kinyílik az ajtó. 

A nő újra hányni kezdett, pedig próbálta megállni. Nem szerette volna, hogy a férfi így lássa. Persze nem mintha Bootht megállíthatná. 

- Bones, Jól vagy, -jelent meg a küszöbön a férfi. Brennan elkeseredetten bólintott, majd újra hányni kezdett. 

- Dehogy vagy jól. -morgolódott Booth majd leült a nő mellé. Tenyerét Temperance hátára tette, másik kezével pedig a nő haját tartotta. Aggódva figyelte Brennan sápadt arcát. 

Tenyere lassan simogatni kezdte a nő remegő hátát, miközben próbált beszélni Boneshoz. Nem sok sikerrel. Mikor elkezdett egy gondolatot a felénél mindig elvesztette a fonalat, mert folyton a nőt figyelte. Aggódott érte. 

Aztán hirtelen bevillant valami. Lehunyta a szemét és nagy levegőt vett, miközben közelebb hajolt Boneshoz. Ujjai megfeszültek és elgyötört hangon szólalt meg. 

 -Terhes vagy ugye? -kérdezte lassan a férfi. 

Brennan ráemelte fáradt tekintetét és figyelte a férfi arcát. Nem tudta mit gondol most Booth. Fogalma sincs, hogy fog reagálni a férfi. 

Majd lassan bólintott. 

Booth ernyedten hátradőlt. Úgy pislogott mintha mindent most látna először. Az arca elkomorult. 

 -Sajnálom. -suttogta erőtlenül Brennan. 

Majd hirtelen Booth is felfogta mit is mondott a nő. Terhes. Hiszen ez nem rossz dolog! Hiszen...apa lesz. Megint! 

A nőre pillantott. Utálta magát amiért nem emlékszik semmire, de ebben a pillanatban még ezt is elfelejtette. Sötét arca most ragyogni kezdett és aggódó szája mosolyra húzódott. Bones gyereket vár. Az ő gyermekét. Az ő gyermeküket. 

Halk nevetés hagyta el Booth ajkait. újra Brennanhez hajolt és simogatni kezdte a nő hátát. 

Brennan már nem hányt annyira. Kezdett vége lenni a rosszullétének. Persze csak ma reggelre. 

Lassan megtörölte a száját és végre Boothra nézett. Szemei tágra nyíltak amint megpillantotta a férfi őszinte mosolyát. 

- Hát nem haragszol?

- Bones terhes vagy! Miért haragudnék?! Hisz...ez a legjobb dolog ami valaha történt velem. Parker mellett persze!

Brennan lassan elmosolyodott. A megkönnyebbültség hulláma végigjárta a testét és érezte ahogy a szívverése is könnyebbé válik. Már vége. Nincs több titok. 

Booth szemét figyelte. A csillogó barna szempárt ami évekig kísérte őt, óvta a bajtól, tanította a boldogságra, az életre. Megtanította őt szeretni és bízni másokban. Megnevettette őt. 

Azt a szempárt amibe Temperance Brennan önkéntelenül is beleszeretett. 

Booth kezei lassan végigsimítottak Brennan hófehér arcán. 

- Gyerekünk lesz Bones. suttogta még mindig ámultan Booth. - Egy kis gyerek. 

A férfi szavai finoman cirógatták Brennan arcát és szívét. 

Lassan közelebb hajolt a férfihoz és átölelte őt. Fejét Booth kemény mellkasának döntötte és elfeledkezett mindenről. Csupán ez a pillanat számított. 

- Bones ne haragudj...-bontakozott ki az ölelésből Booth. - ...de hányás szagod van!

Brennan felnevetett.  

- na jó, én kimegyek...-mutatott zavartan, még mindig mosolyogva Booth a fürdőszoba ajtóra. - te pedig...mosakodj meg! :)

Lassan becsukódott az ajtó és Booth újabb sóhajt közepette lerogyott a földre. Hátát a folyosó falának nyomta és kezével a hajába túrt. 

Képtelen volt nem mosolyogni. Lehet, hogy Bones és ő...most külön vannak, de Bones hasában, a nő szíve alatt ott növekszik egy aprócska élet ami összeköti őket . A nő magában hordoz egy darabkát a férfiből. És ez a szál örökké megmarad. És Bones mondta...

                                                                ...talán egyszer...
                                                                            ...megpróbálhatják, újra....
                                                          Együtt.