"Egy pillanatra találkozott a tekintetünk. Hirtelen úgy éreztem, valami történt. Mint amikor egy kulcs beletalál a megfelelő zárba, és kattan egyet. Nem vagyok túlzottan romantikus lélek, és bár rengeteget hallottam már róla, soha nem hittem, sőt, most sem hiszem, hogy létezik szerelem első látásra. De valaminek történnie kellett, ami miatt nem tudtam levenni róla a szemem."

(Nicholas Sparks)

Összes oldalmegjelenítés

2011. március 29., kedd

Égő Jégvirág 1.fejezet

Tehát akkor itt az első fejezet. Még nem sok minden történik, de hát mindig kell egy bevezető rész. Ráadásul ma többre nem futotta, mert hosszú volt a suli. Ha minden igaz holnap hosszabb lesz.
Jó olvasást, aztán várom a kommenteket :))
Byia




1.FEJEZET




Booth és bones





Washington D.C. Reggel hétóra van. A nap még épp felkelőben van, de a város közepében egy lakásban a nő már ébren van.
 Dr.Brennan beállt a zuhany alá, és egy pillanatig megengedte magának, hogy élvezze ahogy a meleg víz a bőréhez ér. De csak egy pillanatig, mert sietett. Sietettt az Intézetbe, már alig várta, hogy újra a csontjaival lehessen, és nyugodtan dolgozhasson az új regényén. Felidézte magában az utolsó ügyüket Booth-szal, aminek során egy igen érdekes csontvázat találtak. 
A csontok színe, mindnek más volt. Később aztán kiderült, hogy befestették, szintetikus festtékkel. Hodgins hamar rájött erre, de mikor először meglátta, még az ő racionális elmélye is csodálkozva figyelte a maradványokat. A csontokban ezentúl azonban nem volt semmi különös. Még a gyilkos fegyver, a pisztoly, is igen szokványosnak mondható.
De a nyomozás érdekes volt. Először azt hitték, hogy az áldozat felesége volt a tettes, mivel a férfi ütötte őt, elég keményen, de aztán kiderült, hogy a nő legjobb barátja volt. A férfi szerelmes volt a nőbe, de az már férjnél volt, így csak a barátja maradt. Nem akart egy sunyi szerető lenni. Később azonban már nem tudta elviselni, hogy a nő mind fizikailag, mind lelkileg egyre rosszabb állapotba kerül. Cselekedett. 
Szerette a nőt, mint szerelemes, mint férfi, mint barát. Érdekes dolog a barátság, habár dr. Brennan nem hitt benne. Nem tudta megérteni, hogy hogy lennének képesek az emberek feltétlenül bízni valaki másban, akinek nem látnak bele az agyába, és akik bármelyik pillanatban otthagyhatják őket.
Hirtelen egy hangos kopogás szakította félbe. Gyorsan elzárta a csapot, maga köré tekerte a törülközőjét, és ajtót nyitott. Az ajtóban Booth állt. 
A férfi idegesen mérte végig az előtte álló nőt. Csak egy fehér törüköző volt rajta. 
A nő ugyanígy tett. Kíváncsi volt arra, hogy ma milyen nyakkendőben pompázik a férfi. Elnevette magát. Ma egy rikító citromsárga nyakkendőt viselt, amin piros pöttyök mosolyogtak. Smiley asszem így hívják -gondolta Brennan. A férfi követte a pillantását, és ő is elmosolyodott. A feszültség oldódni kezdett.
- Tetszik? -mutatott an nyakkendőjére
- Színes, és magára vonzza a tekinteteket, ami megint csak azt bizonyítja, hogy azt akarod, hogy mindenki észrevegyen. Tipikus...
- Ki ne mond, hogy Alfa-hím viselkedés! -szakította félbe Booth, és beengedte magát a lakásba. A nő nem tiltakozott, inkább visszament a fürdőszobába és öltözködni kezdett.
- Van egy hulla? -kiabált a nő
- Igen. Neked való. Nem sok hús van már rajta. Az agyas bagázs már kint van. Hodgins meg azóta a bogarait idomítja. Cam meg biztosan valami undormányt nézeget a mikroszkópjával.
- Menjünk! -lépett ki a nő, egy viszonylag passzos hosszúnadrágban, és egy fuxia színű fölsőben.
- Te..te biztosan ebbe a csinituciba akarsz jönni?
- Miért?
- Te tudod.. -válaszolt Booth, és kifordult a folyosóra. Elindult a kocsi felé, és már az ajtónál járt mikor Brennan utolérte.
- Szóval tetszik a ruhám?
- Én nem ezt mondtam.
- De azt mondtad, hogy  csiniruci. Amivel a férfiak a tetszésüket szokták kinyilvánítani. Noss, antropológiailag bizonyított tény, hogy a ....
- Hagyd már Bones, oké? Nem mindegy mit mondtam?
- Nem hagytad, hogy végig mondjam. Azt kezdtem el, hogy....
- Jobb ha máris befejezed! -énekelte a férfi, miközben mindketten beültek a kocsijába.
- Nem értelek Booth! Miért van az, hogy mindig kerülöd azokat a témákat amik a női megjelenéssel, vagy a szexxel kapcsolatosak? Ezek társadalmilag és...
 Idefigyelj Bones! Én nem kerülöm a témát, egyszerűen nem veled fogom megvitatni, hogy mit szeretek egy nőben, és milyen ruhák tetszenek oké? Koncentráljunk inkább az ügyre!
- Oké. -motyogta Brennan, és figyelte a férfi arcát. A barna szemeit mereven az útra szegezte. Egy időután a csönd már kezdett kínossá válni. 
- Booth, haragszol rám? -kérdezte elhalóan Brennan. 
Booth ilyedten kapta oda a fejét. Még nem hallotta ilyennek Bones-t. Talán ennyire megbántaná azzal, hogy nem akarja végighallgatni a tudományos gondolatait. De ami mégjobban meglepte a nőben, az volt, hogy ilyen nyíltan megjelent rajta egy érzelem. Még sosem látta ennyire nyíltan Bones érzéseit. Talán a nő is meglepődött magán.
De aztán a férfi arcára meleg mosoly ült ki. Hogy is haragudna rá?
- Miért haragudnék rád, Bones? -a hangja lágy volt, és simogató.
- Csak mert tudom, hogy a te intelligenciád nem képes minden észérvemet feldolgozni, és ezálltal kisebbrendűségi érzést keltek benned, amit te nagyon nem szeretsz.
Booth hangosan felnevetett. Brennan egy pár pillanatig nem tudta eldönteni, hogy mosolyogjon, vagy pedig sértődjön meg. De aztán inkább elmosolyodott. Nem szeretett haragban lenni Booth-szal. Nem is valósszínű, hogy igazán haragudni tudna rá.
- Tudod mit gondolok Bones?
- Nem, mert nem létezik gondolatolvasás.
- Ez egy költői kérdés volt. Azt gondolom, hogy ha nem magyaráznál meg mindent, és nem lennél ennyire Intelligens, ahogy te mondanád, akkor nem is az lennél aki az én társam. Szóval nem, nem haragszom rád, és kétlem, hogy egyáltalán valaha is, igazán tudnék haragudni rád. -mondta komolyan Booth, és a tekintetében valami furcsa fény csillant.
 Brennan hálásan, és meglepődve nézett a férfi szemébe. Valami nem engedte, hogy másfelé nézzen. Volt valami Booth szemében, sőt magában az egész férfiban, ami megállíthatatlanul vonzotta. 
Kicsit közelebb hajolt hozzá, mikor a kocsi megállt. 
Booth nem vette észre a nő mozdulatát, de érezte, ahogy a feszültség megint nő köztük.
- Jössz enni? -kérdezte mosolyogva
- Nem az intézetbe megyünk?
- Előbb enned is kell valamit. Olyan sovány vagy, hogy attól félek elkap a szél.
- Nem értem mit mondassz.
- Mindegy, menjünk enni. -szólt, és beengedte Bonest az ajtón. Egy pillanatra megpihent a tenyere a nő karcsú derekán. De csak egy röpke pillanatra. 
Majd elindultak az asztal felé.



Bones, Booth és Gordon Gordon
Szerintem már sejtitek mi vagy inkább ki lesz a következő részben :))

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK

3 megjegyzés:

  1. Szia. Nekem nagyon tetszik.Jó kis bevezető rész:)
    Várom a folytatást!

    VálaszTörlés
  2. Gratulálok a bloghoz! A történet is jónak ígérkezik! Ha elfogadsz egy apró kritikát, akkor jobban odafigyelsz a helyesírásra és a félreütésekre!
    Mindenesetre én mindenképpen visszatérek!
    Várom a folytatást! :D

    VálaszTörlés
  3. Köszi :)) nagyon aranyosak vagytok, és ígérem igyekszem odafigyelni a helyesírásra is.
    (Ja és D.D. kössz hogy elolvastad)

    VálaszTörlés