2.FEJEZET
- Booth, én még mindig nem értem, hogy tudnak az emberek megbízni egymásban.
- Mit nem lehet ezen érteni, Bones! Ránéz, megismeri, megkedveli, barátok lesznek, esetleg annál többek, és közben, ezidő alatt, kiépül a bizalom. A bizalom tudod, az olyan dolog, amitől akár az életed is függhet. Például, ha épp lefelé lógnál egy hídról, és le akarnál zuhanni, de valaki azt mondaná, hogy fogd meg a kezét, elsőre megfognád? -nézett rá őszintén a férfi. Brennan még kortyolt egyet a kávéjából, és egy pillanatra elgondolkozott. Megfogná egy idegen kezét? Rábízná valaki olyanra az életét, akit nem is ismer?! Ez nem logikus, se nem racionális!
- Nem, nem hiszem.
- Na látod! Előbb meg kell győznie téged, hogy bízhatsz benne.
- Nem értelek.
- Na jó, akkor..Ha én nyújtanám a kezem megfognád?
- Meg! -vágta a rá a nő, talán túl gyorsan is. Egy kicsit elpirult a hirtelen hévtől, ami megszólalt benne. Persze, hogy megfogná a férfi kezét! Ez nem kérdés.
- Na látod! -csapta össze a tenyerét Booth, és elégedetten hátradőlt a széken. -Ez a bizalom!
- Azt hiszem igazad van...
- Ige...várjunk csak! Te most komolyan egyetértettél velem? És azt mondtad, hogy valamiben nekem van igazam?! Háhá.. Hihetetlen! -nevetett fel a férfi, és elégedetten iszogatta a reggeli kávéját.
- Én nem azt mondtam, hogy neked van igazad, csupán azt, hogy valamiben egyetértek veled. -dőlt előre kihívóan a nő. Booth is az asztalra könyökölt, és a köztük lévő távolság jelentősen csökkent. Figyelték egymás arcát, hogy melyikőjük adja fel hamarabb. De egyikőjük sem mozdult meg.
Azok akik látták őket azt gondolhatták, hogy a két makacs lélek végre egymásra talál. Azok akik nem ismerték őket, akár azt is hihették, hogy ők egy pár.
De az a férfi, aki belépett az ajtón ismerte őket, nagyon is jól, és pontosan tudta, hogy mi történik a két ember között. Két makacs lélek egymásnak feszült, és olyan határokat feszegetnek, amit még annó ők maguk húztak meg kettejük között.
A férfi megindult feléjük. Nem akarta őket megzavarni, a mentális harcukban, de ha nem megy oda, akkor az a két ember estig itt ült volna mozdulatlanul, egymást nézve.
- Jó reggelt Booth! Dr. Brennan! -ért oda hozzájuk - Leülhetek?
- Persze.
- Ő a pszichológusból lett séf! -tátogta Booth Brennan felé. A nő értetlenül meredt Boothra, és visszatátogott. "Nem értem". A harmadik személy észrevette, és a lehető legkedvesebben bemutatkozott.
- Gordon Gordon vagyok. Hozzám járt Booth terápiára.
- Az nem terápia volt, hanem felmérés. -javította ki durcásan Booth
- Rálőtt egy bohóc fejre. Mégis mi lett volna, ha nem terápia?!
- Áhh tudom már! Maga mondta Boothnak, hogy hordjon fekete nyakkendőt! -szólalt meg Brennan
- Jut eszembe, tetszik az új nyakkendőm? -dugta Gordon orra alá a mintás nyakkendőt. Elégedetten bezsebelte Gordon meglepődött pillantását, és kényelmesen visszadőlt a székére.
- Szóval miben segíthetünk, -kérdezte újra a férfi.
- Arra gondoltam eljöhetnének hozzám egy vacsorára, az étterembe, és megkóstolhatnák az új fogásunkat!
- Ho-ho-hóó persze! Mikor? -lelkesedett Booth. Az arcán kisfiús gödröcskék jelentek meg, miközben gondolatban már a vacsoránál járt.
Brennan nyugodtan figyelte a férfit. tetszett neki ahogy mosolyog. Sosem mondta el neki, de imádta ezt a kisfiús, őszinte mosolyt a férfi arcán. és ez megmozdított benne valamit, ami nagyon mélyről kezdett egyre inkább előtűnni. Nem értette mi lehet ez. Hogy miért van az, hogy felgyorsul a szívverése, ha meglátja a férfit, hogy alig várja, hogy legyen egy közös ügyük, csak, hogy láthassa a férfit?! Ez nem logikus, és főleg nem racionális. De mégis érzi!
Ezen merengett, miközben Booth lebeszélte a ma esti vacsit. Gordon Gordon távozott is.
- Te, Bones! Hétre érted mehetek? -hajolt közelebb a nőhöz, mintha nem szeretné, hogy más is hallja a kérdését.
- Persze.
- Hallottad mi lesz a főfogás? -hajolt mégközelebb. Már érezték egymás lehelletét, de egyikőjük sem mozdult. Booth egy pillanatig a nő szemét figyelte. Kíváncsi volt mit rejt ez a mozdultalan arc. Mi érez most a nő. Mert ő már nagyon régóta tudta mit érez. És el is mondta Bones-nak. De nem úgy történt, ahogy tervezte. Aztán annyi minden történt, és talán ő sem hagyott elég időt a nőnek. Aztán pedig jött Hannah, majd el is ment, és neki még nem volt ereje új kapcsolathoz. Brennan eközben elmondta neki, hogy mit érez, de most Boothnak kellett nemet mondani.
És Brennan újra bezárkózott.
Temperance figyelte Booth arcát, érezte a lehelletét, és hirtelen az a pillanat jelent meg a szemei előtt, mikor bőrig ázva, csurom vizesen elmondta Booth-nak, hogy mit érez. De akkor tévedett. Akkor még nem érezte ennyire intenzíven ezt a mélyről jövő pulzálást. Most viszont igen. Már majdnem közelebb hajolt, mikor megjelent az emlékei között Booth elutasítása. "Hannah nem vigaszdíj. Szeretem őt."
Brennan elkapta a fejét, és egy pillanatra lehunyta a szemét. Annyira felkavarták az érzések, hogy attól félt, újra kibukik a szájá, mindaz, amit az autóban elmondott, vagy próbált elmondani.
Booth észrevette, hogy valami megváltozott brennan arcán. Visszahúzódott, és válaszolt a saját kérdésére.
- Rákhusi!
FOLYTATÁS KÖVETKEZIK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése